Már csak egy nap van a nagy találkozásig, amikor a New Horizons szonda elrepül a Pluto mellett, hogy részletes információkat sugározzon erről a távoli, fagyos világról.
Az már évtizedek óta nem kérdés, hogy a Pluto, és hozzá képest rendkívül nagyméretű holdja, a Charon igen különleges rendszert alkotnak, amit csak fokozott az elmúlt években felfedezett további négy hold jelenléte. Elképzeléseink szerint ilyen apró égitesteknél ezt a sokszereplős rendszert csak egy hatalmas becsapódás, és a nyomában kirepülő törmelékfelhő újbóli összeállása tudja létrehozni, ám az egymáshoz szoros közelségben mozgó holdak kinézete igencsak feladja a leckét a kutatóknak. Korábban már beszámoltunk a négy kisebb hold egyikének, a Kerberosnak a többitől nagyon elütő színéről, ám a 2300 km-es Plutóval és az 1200 km-es Charon-nal sincs minden rendben. Az alábbi, július 8-án, 6 millió km-es távolságból készült felvételen a különbség szembetűnő.
A színek különbségéről már régebben is tudtunk, de a képek alapján úgy tűnik, a geológiájuk is nagyon eltérő. Míg a Plutón sötét és világos területek váltakoznak, foltok és albedoalakzatok borítják, a Charon felszíne homogén szürkének mutatkozik, egyedül a sötét poláris folt nyújt valami változatosságot felszínén. A vizsgálatok szerint a belső felépítés és a felszíni anyagok is különböznek. A Pluto inkább kőzetekből áll, de a felszínen fagyott nitrogént, metánt és szén-dioxidod találtak, a Charon belül kőzet és vízjég keveréke, a felszínét pedig víz és ammónia fagyott keveréke borítja.
Az egyre jelentősebb közelség miatt az elmúlt héten már napról napra jelentősen többet mutatott magából a Pluto, ami látványosan megmutatkozik az alábbi, július 9-én és 11-én készült felvételeken. Az 5,4 és 4 millió km-es távolságból már komoly részletek látszottak a nagyfelbontású kamerával.
A bal oldali képen a Pluto alsó részén – amely az egyenlítői tartományokat jelenti – látható sötét folt a Bálna nevet kapta, itt a feje nem látható, de a teste és a farokúszója jól kivehető. Ez utóbbi egy háromszög alakú terület a középvonaltól kicsit már balra, közepén egy fehér folttal, ahol jelentősebb felszíni aktivitást sejtenek. A Bálna kiterjedt, sötét foltja felett apróbb, szintén sötét mintázatok 1600 km hosszú füzére utal érdekes geológiai aktivitásra, a bal szélen pedig egy félgyűrű, talán egy kráter látható. A jobb oldali felvételen ez az alakzat már a középtől jobbra látható, az egyenlítő mentén pedig több száz km átmérőjű sötét foltok sorakoznak, amelyek ritmusossága talán nem véletlen. Rendkívül érdekesek a sötét foltok közül a magasabb szélességek felé kanyargó szürkés vonalak, illetve egy központi csúcsos kráterre emlékeztető alakzat is feltűnik az egyik sötét folt felett. Mint az alábbi életkép is mutatja, minden egyes újonnan elküldött felvétel csodálattal és lelkesedéssel tölti el a program résztvevőit, mi pedig egy kicsit irigykedünk is, hogy micsoda történelmi pillanatoknak lehetnek első átélői.
Foglalkozzunk most egy kicsit a Charon-nal, amely a homogén, szürke gömbből szintén kezd átalakulni egy érdekes világgá, ahogy a New Horizons július 11-én már csak 4 millió km-re járt tőle. Két viszonylag fiatalnak tűnő kráter, és egy vagy két igen méretes hasadékvölgy látszik a képeken. A középen lévő kráter átmérője 100 km lehet, fiatalságára pedig a körülötte látható, világosabb anyag utal. A kráter sötét alja vagy más anyagra, vagy más anyagminőségre utal, a becsapódás hője megolvaszthatta a Charon anyagát, amely más szemcseméret mellett fagyott meg újra.
Visszatérve a Plutóra, lássuk az eddigi legrészletesebb felvételt, amely e sorok írásakor, hétfőn dél körül a rendelkezésünkre áll. Ez is 11-én, de a korábban bemutatott képnél később készült, így az égitest még tovább fordult. Az előzetes elemzések alapján a jobb szélre került egyenes formák talán sziklafalak lehetnek, a kör alakú struktúra pedig tényleg egy központi csúcsos kráter. A kép bal szélén már megjelenik az a világos, szív alakú struktúra, amit még korábban, jóval távolabbról fotóztak le, illetve alul látszik egy behorpadás a peremen, ami valójában a sötét felszínű Bálna-régió újbóli feltűnése, ami azért is lényeges, mert a július 14-ei elhaladáskor ezek a területek lesznek a New Horizons irányába.
Így látatlanban azt mondanánk, hogy a képeken látható „foltos” féltekének mindenki jobban örült volna mint a „bálnásnak”, de most már nem lehet módosítani az elrepülés paraméterein, a szerencse nem biztos, hogy velünk volt. Az alábbi térképen az a terület van középen, amely felett a legnagyobb közelség idején tartózkodik a szonda, a két szélen látható érdekes formációkat csak messzebbről vizsgálhatjuk majd.
Végezetül egy érdekes grafikon arról, hogy miként változik majd a New Horizons Naphoz viszonyított sebessége, ahogy áthalad a Pluto-Charon rendszeren. A csillagunk gravitációs ereje miatt folyamatosan lassuló szonda a Pluto közelébe érve a vonzás miatt felgyorsul, majd távozóban az apró égitest és társai visszahúzó ereje miatt lelassul, végül folytatja távolodó, ám továbbra is folyamatosan lassuló útját a Naprendszeren túlra.
