Húsz év légköri robbanásai

110

Földünk légkörének több praktikus haszna van, többek között az is, hogy megvéd minket a kisebb, és egy határig a nagyobb kozmikus jövevényektől.

Az oroszországi Cseljabinszk felett tavaly februárban felrobbant 18-20 méter átmérőjű meteor ismét ráirányította a figyelmet bolygónk és társadalmunk – utóbbi esetben azért lassan csökkenő – kiszolgáltatottságára a kozmikus lövedékekkel szemben. Naprendszerünk ütközések, felpörgések vagy belső aktivitás miatt darabolódó kisbolygói és üstökösei folyamatos utánpótlással látják el a bolygók környezetét kisebb-nagyobb törmelékekkel, a mikroméretű portól a nagyobb hegyekig bezárólag. Naponta 100 tonnányi anyag érkezik a világűrből bolygónk légkörébe, de ezek jelentős részétől megóv minket a légkör, hiszen 20-40 méteres átmérőig elégeti, szétrobbantja őket, ami persze a nagyoknál keletkező lökéshullám miatt nem veszélytelen dolog. Cseljabinszkban is a lökéshullám által betört ezernyi ablak okozta a sérüléseket, nem pedig a becsapódó meteor. De vajon milyen gyakran történik ilyesmi? Mikor kell számítanunk egy újabb cseljabinszki jelenségre?

AAA
A nappali égen fényesen izzó cseljabinszki tűzgömb egy kereszteződésnél várakozó autó biztonsági kamerájának felvételén.

Elsőre nehéznek tűnik megválaszolni a kérdést, hiszen bolygónk felszínének 99%-a lakatlan, és gyakran borítják felhők is az eget, így a felszínről látott jelenségek vajmi keveset árulnak el a tényleges gyakoriságról. Az amerikai kormány azonban kiváló lehetőséget biztosít a légköri robbantások felderítésére azokkal az infrahang detektorokkal, amelyeket titkos atomrobbantások felderítése céljából üzemeltetnek. Ezek a detektorok nem csak a föld alatti, hanem a magaslégkörben történő robbanásokat is érzékelik, mivel a meteorok légköri robbanása is kelt ilyen hullámokat. Mivel katonai programról van szó, korábban csak bizonyos megkötésekkel lehetett hozzájutni az adatokhoz, ám talán a cseljabinszki események kapcsán most megjelent egy minden eddiginél részletesebb térkép a bolygónkon húsz év alatt történt légköri robbanásokról.

BBB
Az 1994 és 2013 között bolygónk légkörében felrobbant 1-20 méter között meteorok eloszlása, a napszak és a felszabaduló energia jelölésével. (Linda Billings, NASA/JPL Near-Earth Object Program Office)

A nagyjából minden 1 méter feletti légkörbe érkező testet érzékelő rendszer 1994 és 2013 között 556, nagyon különböző energiájú és nagyjából egyenletes eloszlású légköri robbanást érzékelt. Ahogy egy jó statisztikához illik, nagyjából fele-fele arányban voltak a nappali és az éjszakai jelenségek. Elsőre ez elég nagy számnak tűnhet, de a cseljabinszki eseményen kívül – ami a legnagyobb volt mind közül – egyik sem gyakorolt semmiféle hatást a felszínre, és különösen az emberekre. A föld betelepültségét figyelembe véve eleve csak századrészük, 5-6 esemény történt közvetlenül lakott település felett. A robbanási térképen látható legkisebb, egymilliárd Joules (1 GJ) energiát kisugárzó, nagyjából 1 méteres égitestektől származó robbanások kb. 5 tonna TNT felrobbantásával egyenértékű energiát termeltek. A 18-20 méteres cseljabinszki esemény 440-500 ezer(!) tonna TNT robbanási energiáját produkálta. Mint látható, húsz év alatt ez volt a legnagyobb energiájú légköri robbanás, így a földfelszín 99%-os lakatlanságával számolva legkorábban 2000 év múlva várhatunk ismét lakott terület felett ilyen erős és veszélyes robbanást – persze csak statisztikailag. A friss eredmények, és a kisbolygó-felfedezések alapján a teljes Földre vetítve nagyjából évente éri el egy autó nagyságú meteorit a légkört, 5000 évente jöhet egy futballpálya méretű, néhány millió évenként pedig egy regionális vagy globális katasztrófát eredményező becsapódás. Reményeink szerint azonban az ilyen méretű testeket 10-15 éven belül teljesen felderítjük, így nem leszünk már védtelenek a kozmikus bombák ellen.

Hozzászólás

hozzászólás