Pórázon vezetnék el a Földre veszélyes kisbolygókat

4851

Bolygónk közelében sok ezer ún. földközelítő kisbolygó (Near-Earth Object, NEO) kering a Naprendszerben, amelyek közül több potenciális veszélyt jelent (potentially hazardous asteroid, PHA), mivel egy esetleges becsapódásuk komoly károkat okozna az infrastruktúrában, az emberéletekről nem is beszélve. Felettébb kívánatos ezért a becsapódások elkerülésére, vagy hatásaik csökkentésére szolgáló módszerek kidolgozása. Az EPJ Special Topics c. lapban Flaviane Venditti (Planetary Radar Department, Arecibo Observatory, University of Central Florida) és munkatársai által közölt cikk által javasolt, részletes számításokon alapuló számítógépes szimulációval alátámasztott módszer szó szerint kötne össze kisbolygókat, hogy az így keletkezett új rendszer az eredetihez képest kicsit eltérülve elhagyja az ütközési pályát.

Hogyan álljunk neki a számításoknak, ha egy kisbolygót pórázon akarunk elvezetni? (Venditti és mtsai, 2020)

A Venditti és kollégái által felvetett módszer valójában nem új, már korábban is felmerült az alkalmazásának lehetősége más célokra, például űrfelvonók létrehozására, vagy műholdak összekapcsolására. Az újdonság annyi, hogy ők a veszélyes kisbolygóhoz egy másik, kisebb aszteroidát láncolnának, bízva abban, hogy az így létrejött kettős rendszer tömegközéppontja már egy biztonságosabb pályán mozogna tovább.

A PHA-k becsapódásainak elkerülésére eddig felvázolt módszerek mindegyikének vannak előnyei és hátrányai is. Viszonylag nagy kockázattal járnak az ún. “high-impact” technikák, ilyen például a ütközési pályán mozgó kisbolygó felszínén előidézett robbanás, mivel az általa okozott fragmentálódás során keletkezett törmelékdarabok veszélyességi foka még mindig nagy. Sokkal kisebb a kockázata azoknak a módszereknek, amelyek nem szaggatják darabjaira a kisbolygót, hanem fokozatosan megváltoztatják annak pályáját, elkerülve azt, hogy kisebb, ám még mindig veszélyes darabok elérhessék a Földet, és becsapódva esetleg világméretű rombolást okozzanak.

Fantáziarajz arról, amint űrhajósok “vontatásra” készítenek elő (behálóznak) egy kisbolygót. (NASA)

A Bennu kisbolygót tesztobjektumként használva a kutatók számítógépes szimulációkkal vizsgálták egy ilyen összekötött rendszer dinamikai fejlődését kezdeti feltételek széles tartományában. A szimulációkból arra a következtetésre jutottak, hogy a megoldás hatékony bolygóvédelmi rendszerként szolgálhat. A kutatók azonban a védelmi funkción túl is tekintettek: úgy vélik, hogy a módszer a NEO-k, de egyéb kisbolygók vizsgálatában, sőt esetleges bányászatában is jól szolgálatot tehet.

Az OSIRIS-REx űrszonda felvétele a 101955 Bennu kisbolygóról 2018. december 2-án 24 km távolságból. 1 a 2700-hoz az esélye annak, hogy a közel fél kilométer méretű égitest 2175 és 2199 között eltalálja a Földet. (NASA/Goddard/University of Arizona)

A lehetséges hátrányok egyike, hogy az összekötős eljárással több idő szükséges a megfelelő eredmény eléréséhez, mint a legtöbb “high-impact” módszerrel, amelyek gyorsan tudják növelni a PHA-k mozgási energiáját, szinte kiütve így azokat az eredeti pályájukról. Ezért a Földet potenciálisan veszélyeztető objektumok még kiterjedtebb katalogizálása szükséges, hogy a módszer szükség esetén valamikor majd tényleg sikeresen alkalmazható legyen.

Egy 300 éves időszakot átfogó számítógépes szimuláció eredménye a Bennu kisbolygóra. A póráz hossza 1000, 2000 és 3000 km, a “megvezető” égitest és a Bennu tömegaránya pedig 1/1000. A vízszintes tengelyen az idő, a függőleges tengelyen pedig az eltérülés mértéke a Föld sugarával (6371 km) mint egységgel kifejezve. (Venditti és mtsai, 2020)

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás