A hét csillagászati képe ezúttal a Schickard-krátert és egy gigászi, lábnyom alakú kráterpárost ábrázol.
Szoboszlai Zoltán, Hajdúnánás
Szoboszlai Zoltán látványos fotóján fantasztikus méretű és formájú krátereket láthatunk. A kép jobb oldalán a 230 kilométer átmérőjű Schickard fürdik a reggeli napfényben. Gondoljunk csak bele, hogy ennek az óriásnak fél Magyarország alapterületű a bazaltos lávával borított alja! A töredezett, romos sáncfalak csak néhol érik el a 2500-2700 méteres magasságot. Ennél a kráternél is igaz az érdekes jelenség, hogyha a kráter közepén állnánk, csak egy hatalmas síkságot érzékelnénk, mert a holdfelszín természetes görbülete miatt a sáncfalak a horizont alá kerülnének. Azért nem lenne olyan unalmas a látvány mint gondolnánk, mert sok kisebb-nagyobb másodlagos krátert találhatunk itt. Ezek közül négyet még egy 5 centiméteres távcső is megmutat.
A Schickardtól délre (a képen balra) egy hatalmas jobblábas cipőnyomot láthatunk. Ez a bizarr alakzat valójában két kráter, a Nasmyth és a Phocylides. Talán egy hajszállal épebbnek tűnnek a Schickard-nál, de minden bizonnyal ezek is nagyon idős romkráterek. A Nashmyth (a cipő sarkának a nyoma) alja valamivel magasabban fekszik, mint a Phocyledesé, legalábbis ez a benyomásunk támad, ha ránézünk a kráterekre. A Phocylides sáncfala elég tekintélyes méretű, teraszos szerkezete feltűnő látvány. Figyeljük meg a keleti falak által vetett árnyékok széleinek a csipkézettségét! A Nasmyth és a Schickardtól nyugatra, éppen most emelkedik ki a sötétségből a Wargentin-kráter, a Hold egyik legfigyelemreméltóbb alakzata. Ennek a kráternek ugyanis teljesen kitöltötte a bazaltos láva az alját, úgy is mondhatnánk, hogy csordulásig telt. Csak a keleti sáncfalból maradt meg néhány csúcs, ezek árnyékai szépen látszanak ezen a kitűnő képen. De látszik még két alacsony redő is, mint két fényes vékony vonal.
Szöveg: Görgei Zoltán
