Újabb hat magyar nevű kisbolygó

809

A Szegedi Tudományegyetem és az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete összefogásával 1997-ben indított kisbolygó-megfigyelési program
keretében már ötszáznál is több aszteroidát sikerült felfedezni. Ezek
jó részét a Konkoly Obszervatórium piszkés-tetői állomásának 60 cm-es
Schmidt-távcsövével találták az egyetem kutatói és hallgatói. A most
jóváhagyott hat felfedezés többsége a XIX. század végén és a XX. század elején élt és dolgozott magyar csillagászoknak és műkedvelőknek állít emléket, ráadásul négy kisbolygó egymás után következő sorszámot visel.

(64974) Savaria = 2002 AF11

Sárneczky Krisztián és Heiner
Zsuzsanna fedezte fel 2002. január 11-én. A 2000 LS14 jelű, különleges pályán mozgó kisbolygó újrafelfedezése céljából felvett képeken három új kisbolygó is mutatkozott (a másik kettő az (111570) Ágasvár és a (151242) 2002 AH11), melyek közül a 18,6 magnitúdós 2002 AF11 volt a legfényesebb.  Másnap, illetve január 15-én is sikerült megfigyelni, valamint több amerikai obszervatórium felvételeire is rákerült. Szerencsére csak ezután derült ki, hogy 2001. december 18-án és 21-én a LINEAR már észlelte. Bár ideiglenes jelöléssel is ellátták, a több és hosszabb időszakot felölelő januári megfigyelés miatt a magyar csoportot ismerték el felfedezőnek. Piszkés-tetőről észlelték utoljára március 5-én, de ekkorra már 1991-ig visszamenően négy korábbi évből álltak rendelkezésre archív, egy-egy éjszakára terjedő megfigyelések. A sok észlelés ellenére csak a következő, 2003-as szembenállása után kapott sorszámot ez a Themis-családba tartozó, 6–7 km átmérőjű égitest. A kisbolygót Jankovics Istvánról, a szombathelyi Gothard Asztofizikai Obszervatórium igazgatójáról szerették volna elnevezni, aki 1968-69-ben három szupernóvát is talált (SN 1968J, SN 1968S, SN 1969C) azzal a Schmidt-távcsővel, amivel a kisbolygót is felfedezték. Sajnálatos módon a korábbi elnevezések között található a (6589) Jankovich kisbolygó, ami a nagyfokú hasonlóság miatt nem tette lehetővé a javaslat elfogadtatását. Így esett a választás Szombathely város római nevére, amivel így a hazai csillagászat egyik műhelyének, és az idén 100 éve elhunyt Gothard Jenőnek is emléket állíthattunk.

(117711) Degenfeld = 2005 GA

Sárneczky Krisztián találta meg 2005. március 31-én, miközben a (107052) Aquincum kisbolygót észlelte. A 19,5 magnitúdós, 1-2 km átmérőjű égitestet másnap is sikerült megfigyelni, a Minor Planet Center pedig ezen észlelések alapján adta neki a 2005 GA ideiglenes jelölést. A kisbolygót április végén is észlelték a Mátrából, s mivel ekkor már 1996-ig visszamenően öt korábbi napközelségről találtak megfigyeléseket az archívumokban, májusban megkapta sorszámát. Nevét gróf Degenfeld-Shomburg Bertáról (1843-1928) kapta, aki a férje, báró Podmaniczky Géza által alapított Kiskartali Csillagvizsgálóban Kövesligethy Radóval együtt 1885. augusztus 22-én az elsők közt észlelte az Andromeda-köd szupernóváját, az első extragalaktikus szupernóvát. A grófnő meteorok megfigyelésével is foglalkozott, illetve a csillagda ritkaságokat is magába foglaló könyvtárát kezelte. A nagy értékű csillagászati gyűjtemény halála után a Konkoly Obszervatóriumba került.

Degenfeld-Shomburg Berta a 19 cm-es Merz-Cooke-refraktor mellett 1886 körül.

(117712) Podmaniczky = 2005 GD

Ezt is 2005. március 31-én találta meg Sárneczky Krisztián, miközben a program során három évvel korábban felfedezett 2002 RY111 jelű kisbolygót követte. Ez a 20 magnitúdós aszteroida is a másnapi megerősítő észlelések alapján kapta a 2005 GD jelölést, majd külföldi obszervatóriumokból május 12-éig sikerült követni. Mivel az archívumokban 1991-ig visszamenően találtak megfigyeléseket az égitestről, 2005 májusában ez is megkapta sorszámát. Nevét báró Podmaniczky Géza (1839-1923) földbirtokosról kapta, aki Konkoly Thege Miklós példájára és talán felesége, Degenfeld-Shomburg Berta biztatására kiskartali birtokának parkjában megalapította a Kiskartali Obszervatóriumot. Maga is végzett itt megfigyeléseket, majd 1922-ben a műszereket a Konkoly Obszervatóriumnak adományozta.

(117713) Kövesligethy = 2005 GG1

Sárneczky Krisztián fedezte fel 2005. április 2-án hajnalban, miközben addig ismeretlen kisbolygók után kutatott. A fő kisbolygóöv belső részén mozgó, 3,57 éves keringési idejű, alig 1-2 km átmérőjű égitest a felfedezés idején 19 magnitúdós volt. Viszonylag nagy fényessége miatt június közepéig tudták követni, miközben 1999-ig visszamenően négy korábbi szembenállásról is előkerültek észlelések. Sorszámát az előző két égitesttel együtt kapta. Elnevezése tisztelgés Kövesligethy Radó (1862-1934) csillagász, geofizikus előtt, aki 1885-től volt a Kiskartali Csillagvizsgáló felügyelője, ahol Degenfeld-Shomburg Bertával közösen felfedezték az SN 1885A-t. Később földrengés kutatással foglalkozott, részt vett az Eötvös-inga kísérletekben, de 1923-ban alapító tagja volt a Stella Csillagászati Egyesületnek. Csillagászati munkája főként a spektroszkópiára terjedt ki.

(117714) Kiskartal = 2005 GH1

Ugyan azon a felvételen sikerült megtalálni, mint az előző kisbolygót, csak ennek fényessége valamivel elmarad a 2005 GG1 mögött (19,5 magnitúdó). Az előzőeknél valamivel távolabb, 5,37 éves keringési idejű pályán mozgó, 3-4 km átmérőjű kisbolygót május közepéig észlelték, de erről is előkerültek régi megfigyelések, egészen 1996-ig visszamenően. Kiskartalon volt báró Podmaniczky Géza birtoka, melyen 1884-ben megalapította magán-csillagvizsgálóját. A Kiskartali Obszervatórium főműszere egy 19 cm-es Merz-Cooke-refraktor volt, de talán ennél is híresebb volt a 35 ezer kötetet számláló könyvtára. Az obszervatóriumban főként Nap, Hold és bolygó megfigyeléseket, meteorészleléseket  folytattak. Sajnos a báró halála után a csillagvizsgáló az enyészeté lett.

A kiskartali csillagda fénykorában.

(178796) Posztoczky = 2001 DQ86

Sárneczky Krisztián és Derekas Aliz fedezte
fel 2001. február 27-én hajnalban, miközben a (47932) 2000 GN171 jelű Kuiper-objektumot próbálták észlelni. A 19,8 magnitúdós kisbolygót másnap hajnalban sikerült még egyszer észlelni, ám a rossz időjárás nem engedett több megfigyelést. Sokáig úgy tűnt, a kisbolygó elvész a magyar csillagászat számára, ám hónapokkal később német pályaszámítók a LONEOS program archívumában megtalálták az égitest néhány márciusi megfigyelését. A kisbolygóöv belső pereménél keringő, alig 1 km átmérőjű kisbolygót végül csak 2006-ban sikerült újra megtalálni, majd 2008 tavaszán ismét észlelni. Mivel a felfedezők a NEAT program 2002-es felvételeiről is kimértek pár koordinátát, 2008-ban végre megkaphatta sorszámát. Posztoczky Károly (1882-1963) földbirtokos, amatőrcsillagász 1915-ben kezdte megfigyeléseit Erdőtagyosi birtokán, ahol egy 12,7 cm-es Reinfelder-refraktorral főleg a Napot és a Holdat, illetve mélyég objektumokat figyelt meg, és számos asztrofotót készített. A távcső a Tatai Csillagvizsgálóba került, ám az értékes megfigyelések valószínűleg a II. világháború sodrában elvesztek.

Hozzászólás

hozzászólás