A New Horizons szonda csak jövő júliusban éri el célpontját, ám nagyfelbontású kamerájával már egy évvel korábban, 429 millió km távolságból képes volt detektálni a Pluto legnagyobb holdját.
Az űrszonda, amely bolygóhoz indult el, ám törpebolygóhoz érkezett meg – mondhatnánk a New Horizonsról, amelyet azzal a céllal bocsájtott fel 2006 elején a NASA, hogy meglátogassa az utolsó, űreszközzel még nem vizsgált bolygót, a Plútót. Azóta a sötétség bolygója nem csak státusát, de ékezeteit is elveszítette, ám a szonda természetesen nem fordult vissza, töretlen tempóval száguld a távoli, a Naptól 4,9 milliárd km-re járó égitest felé. Érkezése 2015 júliusában várható, de a távolsághoz képest rövid repülési időért nagy árat kellett fizetni. A szonda nem tud pályára állni a Pluto körül, csak egy gyors elrepülésre van mód, így a szokásosnál sokkal kevesebb idő áll rendelkezésre, hogy a lehető legtöbb ismeretet összegyűjtsük erről a távoli, egzotikus égitestről. Emiatt már 150 nappal az érkezés előtt, 2015. január 6-án megkezdődik a Pluto rendszerének vizsgálatát célzó tudományos program, nem hivatalosan azonban majd’ egy évvel korábban sikerült értékelhető képet kapni a legalább öt holdat birtokló törpebolygóról.
Július 19-e és 24-e között 12 felvételt készítettek a Plutoról a szonda Long Range Reconnaissance Imager (LORRI) nevű kamerájával, amelyeken tisztán kivehető a törpebolygó legnagyobb holdja, a Charon. A Plutotól mindössze 17 500 km-re, azaz a Föld-Hold távolság 5%-ára keringő égitest rögzítése azért is nagy dolog, mert a New Horizons ekkor még 429-422 millió km-re, a Nap-Föld távolság majd’ háromszorosára járt célpontjától. Az öt napos észleléssorozaton szépen kivehető a 6,4 napos keringési idejű hold mozgása is. Az eredményeket augusztus elején bejelentő hírben a kutatók még azt írták, hogy a másik négy hold (Nix, Hydra, Styx és Kerberos) még túl halvány ahhoz, hogy észlelhető legyen, ám egy másik témán dolgozó csoport nem hagyta ennyiben a dolgot.
A Pluto körül újabb holdakat, a szondára veszélyes törmelékeket kereső csapat is készített felvételeket júliusban a törpebolygó környezetéről, ezeken a hosszabb expozíciós idejű képeken pedig – igaz komoly képfeldolgozás után – előtűnik a második legnagyobb, Hydra nevű Pluto-hold is. A megfigyelés nehézségét jól mutatja, hogy a Hydra csak tized akkora átmérőjű (114 km), mint a Charon (1205 km), bár majd’ négyszer olyan távol kering, így jobban elválasztható a Pluto fényétől. Legközelebb – akár heteken belül – a 91 km-es Nix detektálása várható, a két legkisebb, 20-30 km-es kísérő megfigyelése inkább csak jövőre esedékes.
