Útnak indult a kínai Tienven–2 űrszonda Földünk egyik kváziholdjához, ami nem egy klasszikus kisbolygó, de a szonda egy leszálló kapszulában anyagmintát fog küldeni a Földre. Ezután tovább folytatja útját egy főövi kisbolygóhoz, ami az üstökösökére emlékeztető aktivitást mutat. Ez utóbbihoz tíz év múlva ér majd.
A kínai Tianwen (Tienven) szó jelentése „égi kérdések”, „kérdések az éghez” vagy „égi titkok kutatása”. Az űrszondasorozatban a Tienven–1 egy Mars-misszió volt, és 2021. május 14-én sima leszállást hajtott végre a Marson az Utopia Planitia síkságon.
A Tienven–2 szonda indítása
Most május 28-án 17:31 világidőkor indult hosszú bolygóközi útjára a Tienven–2 szonda Xichang űrközpont LC-2 indítóállásáról egy Hosszú Menetelés (Long March) 3B/E nagy teljesítményű hordozórakétával.
Az alábbi videó a Tienven–2 szonda indítását mutatja.
A Tienven–2 szonda két igen érdekes égitestet fog meglátogatni. Az első a (469219) Kamoʻoalewa nevű földközeli kisbolygó, ami egyébként a Föld kváziholdja, aminek a felszínéről anyagmintát fog venni, és egy kapszulában a Földre fogja leküldeni. A másik célpontja a kisbolygók főövében a 311P/PANSTARRS üstökösre emlékeztető, de a kialakulása óta a kisbolygóövben keringő aszteroida.
(469219) Kamoʻoalewa, a Föld egy kváziholdja
Mik is azok a kváziholdak?
Azok a koorbitális pályán keringő aszteroidák, amelyek a Föld közelébe kerülnek, hosszú ideig látszólag a Föld körül keringő égitesteknek tűnnek, de valójában a Nap körül keringenek, csak a Földhöz képest lemaradnak, majd megelőzik bolygónkat, de a teljes keringésre számított középmozgásuk a Földével közel azonos. Ez a kisbolygó librációs mozgása, és emiatt a Föld holdjának látszik, de nem körülötte, hanem végül is a Nap körül kering. A Nap körül ilyen pályán keringő kis égitestek a kváziholdak („holdszerű” égitestek) vagy kváziszatelliták („szatellitaszerű” égitestek). Tehát egy nagybolygó holdja tágabb értelemben a középmozgásával megegyező (ahhoz nagyon közeli) középmozgású, de a Nap körül keringő kis égitest is lehet.
Eddig a Földnek 11 kváziholdja ismert, amelyek közül az elsőt, a (3753) Cruithne földközeli aszteroidát (NEA) 1986-ban találták meg. A Földnek ma még csak egy kváziholdja kapott végleges nevet, ez a 2016-ban a hawaii-szigeteki Haleakala Obszervatóriumban a Pan-STARRS égboltfelmérő program keretében felfedezett (469219) Kamo’oalewa (2016 HO3) földközeli kisbolygó. A kisbolygó hawaii nyelvű nevének jelentése „nagyobb test darabja”, ami a földközeli kisbolygók többségének keletkezési körülményeire utal.
A Tienven–2 a föld kváziholdját fogja először meglátogatni, ezt mutatja be röviden az alábbi videó.
A (469219) Kamo’oalewa pályája, valamint nagyobb földi távcsövekkel megfigyelt színe (színindexei) és színképe eltér a kisbolygókétól, de nagyon hasonló a Hold felszíni anyagának színképéhez. A Földről minden év áprilisában figyelhető meg csupán, viszonylag kis mérete miatt pedig csak a legnagyobb távcsöveinkkel láthatjuk. Egy kutatócsoport az arizonai Mount Grahamen lévő Nagy Binokuláris Teleszkóppal (LBT) felfedezte, hogy a kisbolygó által visszavert fény színképe egyezik a NASA Apollo-küldetései során visszahozott holdi kőzetmintákéval, ami arra utal, hogy a Holdból származik, vagyis a Hold egy darabja kikerült a bolygóközi térbe, és ott a Föld kváziholdjaként kering.
A nagy teleszkópokkal végzett fotometriai megfigyelések szerint a (469219) Kamo’oalewa 40-100 méter közötti méretű lehet, felszíni fényvisszaverő képessége 0,20, a tengely körüli forgásának periódusa közel 28 perc.
A holdi becsapódási kráterek tanulmányozása során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a (469219) Kamo’oalewa valószínűleg a Giordano Bruno-krátert létrehozó becsapódáskor a világűrbe kirepült törmelékdarab. A mintegy 22 km átmérőjű kráter kialakulásakor kb. 10 millió tonna anyag dobódott ki, amelynek egy része a felszínre hullott vissza, és fényes sugársávokat hozott létre, a másik része megszökve kikerült a bolygóközi térbe. A 22 km átmérőjű krátert egy kb. 2 km-es aszteroida vagy üstökösmag becsapódása hozhatta létre. A Giordano Bruno-kráter a Hold geológiai (szelenológiai) korszakai közül a legfiatalabb, Copernicus-korszakában keletkezhetett, vagyis 1,1 milliárd évvel ez előttől a máig terjedő korszakban, a vizsgálatok szerint mintegy 4 millió évvel ezelőtti becsapódáskor kialakult fiatal becsapódási kráter.
A Tienven–2 szonda a tervek szerint 2026. június 7-én kerül a (469219) Kamo’oalewa közelébe, és 2027. április 24-én hagyja el a kis aszteroidát. Közben 100 grammnál valamivel több anyagot terveznek a kis égitest felszínéről összegyűjteni. A szonda a Föld közelébe tér vissza, és egy kapszulában fogja leküldeni a Földre az összegyűjtött mintát.
A 311P/PANSTARRS főövi aktív kisbolygó tervezett meglátogatása
A szonda tovább folytatja majd útját a főövbe, ahol a 311P/PANSTARRS üstökösszerű csóvájú kisbolygót fogja meglátogatni, amihez 2035. január 24-én ér oda, vagyis közel tíz évvel az útnak indulása után. A tervek szerint a szonda a mintegy 480 méter átmérőjű aktív kis égitest (főövi üstökösmag) körül fog keringeni speciális pályamanőverek után, és műszereivel megfigyeléseket és méréseket fog végezni.
A 311P/PANSTARSS kis égitest túl gyorsan forog, ezért a felszínéről poros-jeges anyagot dob le, így por- és gázcsóva alakul ki, és a jegekből sok illó anyag szublimál, amelyek színképelemzéssel kimutathatók. Fotometriai megfigyelések alapján, de még nem bizonyított, hogy egy mintegy 200 méter átmérőjű holdja is lehet. Majd a Tienven–2 közeli megfigyelései eldöntik ezt, és még sok érdekességet fedezhetnek fel ennél a főövi aszteroidánál-üstökösnél.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
Astronomy Magazine online (2025.05.29.)
NSF (NASA Space FLight, 2025.05.28.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
