Jégsziklás folyómedrek a Naprendszer távoli vidékén

670

Az új eredmények szerint a Szaturnusz Titan holdján a legnagyobb "kontinensnek", a Xanadu nevű régiónak a folyómedrei sokkal nagyobb mértékben verik vissza a Cassini szonda radarberendezése által kibocsátott mikrohullámokat, mint a környező területek. Ennek következtében – legalábbis a radarképeken – ezek a formációk az óriáshold legfényesebb alakzatai. A NASA JPL kutatói úgy gondolják, hogy a csatornákat jéggömbök töltik ki, melyek mérete néhány centimétertől néhány méterig terjed. Alice Le Gall szerint az ilyen gömbök rendkívül jó fényvisszaverők, de ugyanez igaz a mikrohullámok esetében is, ezért a radarképeken ezek a területek nagyon fényesek.

A Titan hold Xanadu nevű régiójának egy részéről készült radarképen jól kivehetők a fényes csatornák. Közülük a legnagyobbak szélessége eléri az 5 kilométert, ami megfelel a Temze torkolati szélességének.
[NASA/JPL]

A Titan kristályos jégsziklái a tenger- vagy folyópartok kavicsaihoz hasonlóan alakultak ki. Egy különbség azért van: míg a Földön a kavicsokat a víz görgeti, csiszolja és kerekíti, addig a szaturnuszholdon ezt a szerepet folyékony szénhidrogének, például metán, etán, acetilén és etilén játszák. Ennek oka a rendkívül alacsony, mindössze -179 °C hőmérséklet, melynek következtében a víz teljes egészében a hold kemény kőzeteibe fagyott. A szerves anyagból álló esők itt is a Földön is tapasztalhatókhoz hasonló, a jeges sziklákat és köveket magukkal sodró földcsuszamlásokat okozhatnak. A mintegy 3400 kilométer átmérőjű Xanadu tökéletes terület az ilyen folyamatokhoz. Enyhe déli lejtése miatt a metánfolyamok néhány m/s sebességgel ragadják magukkal a jégtömböket, melyeket aztán akár több száz kilométeren keresztül is görgethetnek.

A Huygens leszállóegység landolási helyét övező, jeges kövekkel borított terület (bal oldal) nagyon hasonlít egy földi folyó kavicsos partjához (jobb oldal).
[NASA/JPL/ESA/University of Arizona/S.M. Matheson]

Nem ez az első eset, hogy kisebb-nagyobb jégkavicsokat azonosítanak a Titanon. 2005-ben az ESA Huygens szondája egy hasonló terület közepén, szerteszét heverő jeges sziklák között landolt a holdon. A Xanadu területről visszavert radarhullámok azonban azt jelzik, hogy ebben a régióban sokkal több kerekre csiszolt jégtömb található – részben a folyómedrekben összezsúfolva, részben a sík területeken -, mint a Huygens leszállási helyének környékén. Linda Spilker (NASA/JPL) szerint a Cassini-küldetés 2017-ig történt meghosszabbításának köszönhetően a titáni évszakok változásával esetleg még arra is lehet esélyünk, hogy néhány folyómederben áramló metánt is megfigyelhessünk.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás