Az elmúlt ezer év klimatikus viszonyainak rekonstruálása egyértelmű
melegedést mutat a XVII. századtól kezdődően, amely drámai mértékben
felgyorsult az elmúlt 100 évben. Számos tanulmány szerint a 20.
századi ugrás az atmoszférában található üvegházhatású gázok
koncentrációjának – nagyrészt emberi tevékenységből bekövetkező –
növekedésével magyarázható, bár emellett valószínűleg a Föld
klímarendszerének természetes, kisebb változásai is szerephez jutottak.
Mindazonáltal egy harmadik lehetőség is szóba került: a Nap kisugárzott fényteljesítménye
esetleg növekedett.
A Nap fényváltozásainak oka a központi csillagunk felszínén
megjelenő sötét napfoltok és fényes, fáklyáknak nevezett területek. A
napfoltok mint hőnyelők működnek, míg a fáklyák mint
“lyukak”, lehetővé teszik a hő gyorsabb távozását. Erős
naptevékenység idején mind a napfoltok, mind a fáklyák száma növekszik,
de a fáklyák hatása erősebb, így összességében a fényesség növekszik.
Ilyenkor (legutóbb pl. a 2000. év körül) a Nap durván 0,07 százalékkal fényesebb minimumbeli állapotától (mint pl.
mostanában, a 11 éves ciklus vége felé).
A Nap néhány évvel a napfoltmaximum után, 2004 júliusában (Pápics Péter felvétele, forrás: nap.mcse.hu)
Peter
Foukal (Heliphysics Inc.) és munkatársai a naptevékenység és a földi
klíma kapcsolatának vizsgálata során 1978 óta űrszondákról származó
adatsorokat, illetve az ez előtti, közvetett forrásokból származó
adatokat használták fel. Közvetett forrás pl. az elmúlt évszázadok
során készített történelmi
feljegyzéseket a napfoltokról, illetve a Föld légkörében keletkező
izotópok
mennyisége, amelyről a grönlandi és antarktiszi jégtakaró őrzi az
infomációkat. (Erős naptevékenység idején a felerősödött
napszél elzárja
a Földet a nagy energiájú kozmikus sugarak elől, amelyek létrehozzák ezeket az izotópokat, így a naptevékenység maximuma az izotópok
gyakorisági minimumaként jelenik meg.)
Bár a foltok és fáklyák száma
növekedett az elmúlt 400 évben, a fényességváltozások túlságosan
kicsik ahhoz, hogy érezhetően hozzájáruljanak az 1970 óta felgyorsult
globális felmelegedéshez. Ráadásul nincs is semmi jele ebben az időszakban a
fényesség arányos változásának. A Nature folyóirat szeptember 14-i
számában megjelent tanulmány végkövetkeztetése szerint a Nap
fényességváltozásai az elmúlt néhány ezer évben igen kis mértékben
befolyásolták a földi klímát, és az elmúlt évszázad során az emberi
tevékenység jelentősen felülmúlta a Napból érkező sugárzás ingadozásainak hatásait.
Ugyanakkor egy másik kutatócsoport (Thomas Immel és munkatársai) érdekes összefüggést mutatott ki
a földi magaslégkör ionoszférájában uralkodó "űr-időjárás" és a földi időjárás között. A
NASA IMAGE szondájának adatai arra utalnak, hogy a Dél-Amerikánál, Afrikánál és
Délkelet-Ázsiánál tomboló viharok által keltett léghullámok
megváltoztatják az ionoszféra szerkezetét.
Egy nap
során az ionoszférának bizonyos tartoménya elektromosan feltöltődik.
Amikor a magaslégköri szelek a töltött plazmát mozgatják a Föld
mágneses terében, a mozgás elektromos
mezőt generál, amely a plazma anyagát végül két sávba rendezi el. Ennek
megfelelően, bármely olyan jelenség, amely erre az ún. E-rétegre
hatással
van, befolyásolja a sávok sűrűségeloszlását– ilyen jelenségek lehetnek
az említett erős viharzónák, amelyek négy pár fényes, azaz sűrűbb zónát
alakítanak ki a plazmasávokban.
Ultraibolya
tartományban készített hamisszínes kép. Két plazmasáv látható, amelyek
az ionoszférában veszik körül a Földet egyenlítője mentén. A fényes,
kékesfehér területeken a legmagasabb a plazma sűrűsége. A kép egy 30 napos észlelési periódus
összege, amelyet a NASA IMAGE műholdjával végeztek el 2002. március 20.
és április 20. között. (Forrás: NASA/University of California,
Berkeley)
A
NASA TIMED
műholdjának mérései alapján is megerősített jelenség az első közvetlen
kapcsolat a földi időjárás és a nagy magasságban, az ionoszférában
uralkodó űr-időjárás között. A felfedezés javíthatja a rádióadások és GPS
műholdak vételét zavaró ionoszferikus turbulenciák
előrejelzését. A kutatók most annak vizsgálatára koncentrálnak, hogy a
jelenség mutat-e észlelhető változást nagy energiájú időjárási
jelenségek, például hurrikánok ideje alatt.
Forrás:
- SkyTonight.com, 2006.09.18.
- The National Center for Athmospheric Research and UCAR (University Corporation for Athmospheric Research), 2006.09.13.
- NASA News, 2006.09.12.
