Bár központi csillagunk túl van a 25. napciklus maximumán, és aktivitása az egy évvel korábbihoz  viszonyítva valamelyest csökkent, még mindig a maximum környékén vagyunk és továbbra is jelentős aktivitást mutat.

Január 12-én a Nap látszó korongjának keleti pereme felől az SDO naplégkört figyelő műszerének (AIA) felvételei nagy kiterjedésű koronalyukat mutattak, mely a következő napokban egyre nagyobb kiterjedésűvé vált, miközben a Nap tengely körüli forgása következtében haladt nyugati irányba. Az ultraibolya tartományban készült felvételeken az ilyen területek sötétebbnek tűnnek környezetükhöz képest, mert a plazma itt alacsonyabb hőmérsékletű. A koronalyukak területén a mágneses tér nem hurkolódik vissza a Nap irányába, hanem nyitott a bolygóközi tér felé, ahova a napszelet alkotó részecskék formájában az átlagosnál nagyobb mennyiségű és sebességű plazma áramlik ki.

Az SDO AIA által készített kép a koronalyukakról. A képen balra látható sötét terület három nappal korábban tűnt fel a keleti peremen. (Forrás: spaceweatherlive.com)

A koronalyuk mögött január 14-én, világos fáklyamezőkkel kezdett befordulni az az aktív régió, amely aztán az USA Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalától (NOAA) a 14341 azonosítót kapta. Mérete ekkor a nap látszó félgömbjének 350 milliomod része volt – kétszer akkora, mint bolygónk látszó felülete. A következő néhány napban a terület a Nap tengely körüli forgásának eredményeként nyugati irányban haladt. Az év első két hetére jellemző, borult időt és rég látott mennyiségű havazást hozó időjárás ezen a hétvégén enyhült, január 17 és 18-án hazánk több területén a légkör sokat tisztult. A szerencséseknek több helyen derült ég adott lehetőséget a Nap, esténként pedig az újhold felé közeledve a csillagok észlelésére. Így az MCSE észlelésfeltöltőjén is több észlelésen feltűnt az AR 14341.

FIGYELEM: MEGFELELŐ SZŰRŐ NÉLKÜL SOSE NÉZZEN A NAPBA!

A területen beta-gamma mágneses konfigurációjú, Dkc osztályú bipoláris napfoltcsoport volt megfigyelhető megfelelő szűrő használatával ellátott távcsövekkel.  Két nap alatt mérete elérte a 840 milliomodrészt, majd csökkeni kezdett, de 2-3 napig megfelelő szűrő vagy napfogyatkozás néző szemüveg segítségével akár szabad szemmel is megpillantható volt a Földről – már ahol derült volt az ég.

Az AR 14341 Dr. Zseli József észlelésén – mérete ekkor a Nap félgömbjének 500 milliomod része volt – bolygónk látszó felületének majdnem háromszorosa. Nagyvenyim, 2026. január 17.

Eközben január 18-án délutánig néhány kisebb mellett több közepes, de egyre erősebb (M1.1, M1.6, M2.2 ) flert produkált. Jelenlegi tudásunk szerint ezek során az aktív területeken mágneses átkötődések történnek, a mágneses erővonalak átrendeződése mellett energia szabadul fel.

Cseh Dávid és Szabó Kornél H-alfa észlelése Lovasberényben, az MCSE Csillagtanyán készült, 2026. január 17.

Január 18-án késő délután, kora este a Napot figyelő szondák jelentős aktivitást regisztráltak. A mérések szerint 17:26 és 18:50 (UT) között az AR 14341 területén X1.9 erősségű fler történt, mely 18:09-kor érte el maximális erősségét. A fler koronaanyag kidobódással (CME) járt együtt, melynek során jelentős mennyiségű plazma távozott nagy sebességgel a Nap koronájából a bolygóközi térbe.

A koronaanyag kidobódás (CME) a GOES-19 űrszonda CCOR-1 koronográfjával készült felvételen (a Nap korongját mesterségesen kitakaró, így a koronát megfigyelni képes műszer) 2026. Január 18-án. A kép közepén látható fehér kör a Nap korongjának méretét jelzi. (Forrás. spaceweatherlive.com)

A Föld pozíciója és Nap körüli pályája, valamint a fler és a koronaanyag kidobódást követően a bolygóközi térben terjedő plazma terjedésének modellezése alapján a NOAA és az ESA azt jelezték, hogy a Napból érkező plazma csomag január 20-án a hajnali órákban eléri bolygónkat. A fler erőssége alapján arra is lehetett számítani, hogy a Föld környezetében geomágneses anomáliákat fog okozni, és erősebb sarki fényre is lehetett számítani.

A NOAA 2026 január 19. reggeli előrejelzése az előző esti CME terjedésére vonatkozóan. A kép felső felén a plazma becsült sűrűsége, alsó felén sebessége látható. (Forrás: NOAA)

A műszerek mérései alapján az átlagosnál (300-500 km/s), valamint a pár nappal korábban feltűnt koronalyukból származónál (500-800 km/s) is nagyobb sebességű, és nagyobb sűrűségű részecske áramlásra lehetett számítani. Ez végül meg is érkezett, ráadásul a becsültnél 7-9 órával hamarabb. Január 19-én az esti órákban egymás után érkeztek a riasztások. A Napból érkező részecske áram folyamatosan erősödött, a NOAA 5 fokozatú skáláján S4 szintű napsugárzási viharról küldött ki értesítést. Legutóbb 2003-ban volt ilyen erős esemény, mely az utóbbi 20 évben is a harmadik legerősebbnek számít (a bolygóközi tér más területein lehetett ezalatt ennél erősebb is, amit eszközeinkkel nem tudtunk érzékelni). A napszél sebessége elérte az 1130 Km/s-ot. A Föld 13 pontján elhelyezett, bolygónk mágneses terének változását mérő műszerekből érkező adatok alapján a NOAA által kalkulált, 0-9 közötti skálán mozgó Kp index az éjszaka során meghaladta a 8-as értéket, ami G4 erősségű, nagyon erős geomágneses vihart jelentett. A Kp index kis híján elérte a 9-es értéket is, amivel akár elérte volna a G5, extrém erősséget is.

A Kp index változása január 19-én (az alsó kis ábrákon a megelőző napok grafikonjai). Alig valamivel volt 9 alatt. (Forrás: Helmholtz Centrefor Geosciences)

A napszélben érkező, nagy energiájú töltött részecskék kölcsönhatásba lépnek és “megkavarják” bolygónk magnetoszféráját. A Föld mágneses teréből a légkör felső rétegébe érkező, nagy energiájú töltött részecskék ütköznek a légkör részecskéivel, energiájuk egy részét átadva gerjesztik azokat, melyek így különböző színű, látható fényt bocsátanak ki.

Kövesligeti István felvétele 2026. január19-én éjjel Salgóbányán, Salgó várából (Forrás: Facebook Légköroptika csoport)

Földünk felszínéről nézve mindez régen látott erősségű sarki fény formájában nyilvánult meg január 19-én éjjel, és valamivel kisebb intenzitású, de továbbra is fantasztikus látványt nyújtott január 20-án este is. 2024 májusához hasonlóan, hazánk területéről is ismét megfigyelhető volt a jellemzően sarkköri országokból látható intenzitású jelenség. A kibocsátott fény színe az ionizált részecskéktől függ. A protonok elektronok befogásával hidrogén atomokká alakulnak, a kibocsátott fény színe vörös, kék, ibolya, az oxigén esetén zöld és vörös, a nitrogén esetén pedig kék, lila, rózsaszín.

Marosi Tamás Neszmélyen tudta megfigyelni a fényjátékot, felvétele 2026. január 20. 20:37-kor készült (Forrás: MCSE Facebok-oldal)

Hazánk nagy részén sajnos ködös, felhős időjárás volt, de a derült helyekről jól megfigyelhető volt a rendkívül látványos természeti jelenség.

Támba Ildikó felvétele (Forrás: Facebook, MCSE)

Aki borult helyen tartózkodott, különböző webkamerákon figyelhette a csodálatos fényjátékot, például az idokep.hu oldalán a Prédikálószéknél elhelyezett kamera képein. Azon szerencsések pedig, akik derült ég alatt voltak, vagy fel tudtak jutni a ködréteg fölé, életre szóló élményhez juthattak.

A Prédikálószéken található webkamera felvéte. (Forrás: Időkép)

Bolygónk felszínén mindez az élővilág számára nem jelent veszélyt, köszönhetően a Föld mágneses terének és légkörének. Azonban az űrhajósokra a megemelkedett sugárzási szint már hatással lehet, ahogyan korunk technológiájára is. Űreszközeinkben, az azokat vezérlő elektronikai és informatikai berendezések működésében, a rövidhullámú rádiós kommunikációban és akár a földi villamos hálózatokban zavarokat, nagyobb mértékű események esetén akár komoly károkat okozhatnak. Ez a történelemben már előfordult, az XIX. (Carrington esemény, 1859) és XX. században (Kanada – Quebec, 1989). Akkor azonban civilizációnk kevésbé volt kitéve az elektronikának, a műholdas kommunikációnak, mint napjainkban. Ezért a Napon történt események, csillagunk működésének megértése, az űridőjárás előrejelzése kiemelten fontos. Az ugyanis nem kérdés, hogy lesz-e olyan nagyságrendű esemény, ami technológiánkra komoly hatással lesz. Ami kérdés, hogy mikor? Hogyan tudnánk még hamarabb előre jelezni, és hogyan tudunk felkészülni rá? Ezek ma a Nap kutatásának legfontosabb gyakorlati szempontjai.

A Nap megfigyeléséhez információk, észlelési tanácsok a Magyar Csillagászati Egyesület Napészlelő szakcsoportjának oldalán!

Összeállította: Kónya Boldizsár Gábor