Kutatás a Holdat létrehozó ősi becsapódás törmelékei után

915

A napokban a NASA STEREO napkutató szonda-párosa elkezdte a holdkeletkezési elméletekben feltételezett Theia bolygó esetleg ma is fellelhető
maradványainak a keresését. Az űrszondák a földpálya mentén, a vezető és követő Lagrange-pontok közelében, azaz több tízmillió km-re a Földtől keringenek a Nap körül (l. az alábbi ábrán), s a frissen indult kutatás során ezen pontok mintegy 50 millió km-es körzetét fogják átvizsgálni. Korábban földi távcsöves felmérésekkel nem találtak egyetlen egy kisbolygót sem, egészen az egy kilométeres mérethatárig, a STEREO A és B pedig sokkal kisebb égitestekre is érzékeny, ezért várható, hogy ha léteznek a hipotetikus "theiaszteroidák", a most indult helyszíni felmérés megtalálja őket. A két űreszköz egyébként 2009. szeptember-októberben kerül legközelebb a Naptól és a Földtől egyaránt pontosan 1 csillagászati egységre található L4 és L5 Lagrange-pontokhoz, így jelenleg még éppen csak beléptek az átvizsgálandó űrszektorba.


A NASA STEREO űrszondáinak (A: vezető, B: követő) helyzete a
napokban (2009. április 10-én) a földpálya mentén (kép: NASA/GSFC).

A jelenleg elfogadott elméletek szerint holdunkat egy Mars méretű bolygótest becsapódása
hozta létre mintegy 30 millió évvel a Föld kialakulása után. A gigászi esemény során a Theia néven is hivatkozott égitest szétesett, törmelékei pedig szétterültek a Naprendszer belső régiójában. Az elméletet alátámasztja az Apollo
holdexpedíciók által visszahozott minták kémia
azonossága a földi kőzetekkel, valamint a holdkéreg egykori magas hőmérsékletére utaló jelek a holdfelszín nagy hányadán. A legősibb mélységi holdkőzetek elemzése
alapján nemrégiben kimutatták, hogy a fiatal Holdnak folyékony magja és
dinamóhatás által keltett saját mágneses tere is volt, ami szintén a keletkezését
kísérő magas hőmérséklere és a földihez hasonló kémiai összetételre
utal.


A Hold kialakulásának számítógépi modellezéséből egy pillanatot ábrázol
ez a kép. A Mars nagyságú ősi bolygótest Földdel való ütközése után a
Földből nagy mennyiségű anyag szakadt ki. Az anyag hőmérséklete a jobb oldali színskálán olvasható le (kép: Robin Canup, Kaliforniai Egyetem,
Riverside).

A fenti közvetlen bizonyítékok mellett bizonyos fiatal csillagok körül 0,25-2,5 Cs.E. távolság
között lévő forró porzónák analógiája is közvetetten alátámasztja a földpálya
környezetében egykor uralkodó állapotokat. Például a Plejádokban található HD 23514, illetve a BD+20°307
körüli törmelékkorongban is bolygóméretű testek ütközésére utaló jeleket azonosítottak, hasonlóan,
mint ahogyan az a Theia és a Föld esetében történhetett annak idején.

Természetesen a Hold ütközéssel való kialakulásának modelljét még több
ponton finomítani kell, mint például a kémiai összetételbeli
hasonlóságokra több bizonyíték keresésével, valamint további égi
mechanikai szimulációkkal. Ezenkívül más elképzelések is vannak a Hold
keletkezéséről, de ma a Theia-hipotézis a legelfogadottabb.


Az õsi Theia bolygó vagy az L4 (az ábrán ez az eset látható) vagy az L5
pont környezetében állt össze, majd a mozgása a Földdel való ütközéshez
vezetett, aminek következményeként kialakult a Hold (animació innen tölthető le).

Forrás:
NASA PR, 2009.04.09.

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás