Orion tüze: az ESO káprázatos felvétele a Láng-ködről

2370

Szemkápráztató felvétellel köszönti az érdeklődőket az újévben az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO). A fénykép az Orion tüze nevet viseli, de aggodalomra semmi ok, a jól ismert csillagkép nem kapott lángra, és nem is fog felrobbanni. Az üdvözlőlapon látható „tűz” nem más, mint az Orion Láng-ködje, amelyet környezetével együtt a rádióhullámok tartományában mutat a felvétel. A képre pillantva azonnal nyilvánvaló, mennyire helyénvaló az égi jelenség elnevezése. A fotót az ESO által működtetett Atacama Pathfinder Experiment (APEX) nevű rádiótávcső rögzítette a chilei Atacama-sivatag hűvös Chajnantor-fennsíkjáról.

Az ESO felvétele az Orion csillagkép Láng-ködéről. A Láng-köd maga a középső narancsszínű képződmény bal oldali összetevője. A kisebb jobb oldali alakzat az NGC 2023 katalógusjelű reflexiós köd. Az NGC 2023-tól jobbra felfelé találjuk a jelegzetes Lófej-ködöt, amint legyőzhetetlen bajnokként emelkedik ki a lángok tengeréből. Mindhárom képződmény a hatalmas, tőlünk 1300–1600 fényév távolságban húzódó Orion-felhőrendszer része.
A különböző színárnyalatok a gáz mozgási sebességét jelölik. A Láng-köd és az azt övező képződmények távolodnak tőlünk, éspedig a háttér vörös felhői gyorsabban, míg az előtér sárga régiói lassabban. A téglalapban látható képet az ESO által a chilei Chajnantor-fennsíkon üzemeltetett Atacama Pathfinder Experiment (APEX) mikrohullámú rádiótávcső SuperCam nevű detektorának felvételei alapján állítottuk össze. A háttér pedig Digitized Sky Survey 2 (DSS2) égboltfelmérő program optikai tartományban készült felvételeiből készült. Forrás: ESO/Th. Stanke & ESO/DSS2.

A Láng-ködöt ábrázoló kép az ESO korábbi munkatársának, Thomas Stankének és munkatársainak a néhány évvel korábban rögzített észleléseit feldolgozva a közelmúltban készült, és más kisebb ködök, köztük a Lófej-köd is megjelennek rajta. A kutatók az APEX-re akkor újonnan telepített SuperCam műszert lelkesen tesztelve irányították távcsövüket az Orion csillagkép irányába. „A csillagászok közt az a mondás járja, hogy valahányszor egy új távcső vagy műszer kerül a kezeink közé, akkor észleljük vele az Oriont, mert egész biztosan fel fogunk fedezni ott valami új és érdekes dolgot!” – oszt meg velünk egy szakmai titkot Stanke. Néhány évvel és számtalan észleléssel később Stanke és munkatársai most új cikket jelentetnek meg eredményeikről az Astronomy & Astrophysics folyóiratban.

Az égbolt egyik leghíresebb régiója, az Orion csillagkép ad otthont a Naphoz legközelebbi óriás molekulafelhőknek. Ezek a hatalmas kozmikus képződmények jórészt hidrogénből állnak, és bennük új csillagok és bolygórendszerek keletkeznek. Az Orion felhői tőlünk 1300–1600 fényév távolságra találhatóak, és ezek a szomszédságunk legaktívabb csillagkeletkezési régiói. Közéjük tartozik a felvételen látható Láng-köd is. Ennek az emissziós ködnek a közepe táján fiatal csillagok egy csoportja található, és ezek intenzív ragyogása készteti fénylésre az őket körülvevő gázanyagot.

A csillagászok tudják, hogy egy ilyen izgalmas célpont sosem okoz csalódást. A Láng-ködön és környezetén túl Stanke és munkatársai sok egyéb látványos jelenséget is megcsodáltak a képeken. Ezek közé tartoznak a Messier 78 és NGC 2071 jelű reflexiós ködök, melyek csillagközi gáz- és porfelhői a közeli csillagok fényét tükrözik vissza. A kutatók még egy újabb kicsiny ködöt is felfedeztek a térségben, amit majdnem szabályos kör alakja tesz különlegessé. Ez a képződmény felfedezőitől a Tehén-köd nevet kapta.

A megfigyeléseket az APEX Large CO Heterodyne Orion Legacy Survey (ALCOHOLS) nevű felmérési programjának keretében végezték. A program célja az Orion felhőiben található szén-monoxid-molekulák (CO) által kibocsátott rádiófrekvenciás sugárzás regisztrálása. A SuperCam detektor legfontosabb feladata az égbolt nagy területeinek átvizsgálása CO-molekulák nyomai után kutatva, mert ez az anyag a csillagkeletkezési felhők pontos nyomjelzője. A köd a neve által sugalltakkal ellentétben társaival együtt valójában meglehetősen hideg, hőmérsékletük jellemzően mindössze néhány tíz Kelvinnel haladja meg az abszolút nulla fokot.

Az itt feltáruló újabb és újabb titkokra tekintettel az égboltnak ezt a térségét számtalanszor alaposan átvizsgálták már a csillagászok különféle hullámhossztartományokban, hiszen az elektromágneses spektrum minden egyes tartománya új és új dolgokat árul el az Orion molekulafelhőiről.

Forrás: ESO

Hozzászólás

hozzászólás