Irány a Galaxis! címmel látogatható űrtörténeti kiállítás a BTM Vármúzeumban. Az 1957-1983 közötti időszakba utazhatunk vissza, az űrverseny klasszikus korszakába, de nemcsak kiemelkedő űrhajózástörténeti eseményekkel találkozunk, hanem az űrverseny mindennapjaiba is bepillanthatunk. Hogyan jelent meg az űrhajózás a hétköznapokban? A kiállítás erre ad választ.
Irány a Galaxis! Irány a Vár! De miért éppen a Galaxis? Hiszen mi is ott lakunk: a Galaxisban. A Tejútrendszerben. És miért csak 1983-ig tárgyalja az űrkorszakot a kiállítás? Hiszen ma is űrkorszak van, sokkal inkább űrkorszak van, mint 1983-ban. Úgy váltunk űrkorszaki szakikká, hogy észre se vettük, észre se vesszük, mennyi mindenben segíti az űrkutatás mindennapjainkat. Ha például a Nagy Testvér lekapcsolná a GPS-műholdakat, elég nehezen találna haza az emberiség.
Hogy mi történt 1957-ben, jól tudjuk (Szputnyik, Lajka). De mi történt 1983-ban? Arról az évről az IRAS felbocsátása jut eszembe, az infravörös égbolt feltérképezése, és az IRAS-Araki-Alcock-üstökös – ez volt az első alkalom, hogy mesterséges hold segítségével üstököst fedeztek fel. (És milyen üstököst! Néhány nap alatt átszáguldott égboltunkon ez a váratlan látogató.) A kiállítás alkotói azonban még ennél is prózaibb okból választották 1983-at. Abban az évben Budapesten tartották a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség 34. kongresszusát. Ugyanakkor meríthetne sokkal rövidebb időszakból is a kiállítás, ha csak az űrversenyt tekintjük, 1969-nél akár be is lehetne fejezni, hiszen az USA abban évben megnyerte a versenyt, elsőként juttatott embert a Holdra, egy nagyon rövid, mindössze nyolc évig tartó versengés fináléjaként. Az Apollo-expedíciók jelentették a csúcsot, amit talán még egy Mars-expedícióval se lehetne überelni.
Mi mutatja azt, hogy űrkorszakban élünk? Például a bennünket körülvevő tárgyakban, dolgokban, történésekben. A hatvanas években a porszívó neve Rakéta volt, a játszótéren a gyerekek fürtökben lógtak a rakétamászókákon, a fantasztikum világa egyenlő volt az űrhajózással, a fiúk példaképe Gagarin volt, a lányoké Tyereskova, a tévében pedig Öveges professzor volt a sztár. Mai szóhasználattal élve akkoriban a tudomány valóban szexi volt.
Ebbe a korszakba csöppenünk vissza, és mindjárt egy rakétamászókával találkozunk a kiállítás kezdetén. Megjegyzem, hogy pontosan ilyen mászókát szeretnék szerezni az MCSE Csillagtanyájára, ahol már van egy robusztus példány, de ebből a kecsesebb verzióból is jó lenne begyűjteni egyet:
A mai biztonsági játszótereken már nemigen találkozunk ilyen mászókákkal, kimentek a divatból, ámbár vannak tematikus játszóterek, ahol kedvükre rakétázhatnak a gyerekek (pl. az óbudai Holdudvarban, vagy a csepeli Tejút utcai játszótéren).
A Vármúzeum kiállítása számomra annyira tömény, annyi mindent felvonultat, hogy igazából csak az első benyomásaimat tudom felidézni (vissza kell még térni ide!). Igen, ebben a világban éltünk, az űrverseny korában.
Az űrkorszak hajnalán: ismeretterjesztő előadások plakátjai. Az űrverseny időszakának népszerű szakírója volt Sinka József, Kulin György csillagász pedig gyakran vállalt előadásokat űrkutatási témákban az 50-es, 60-as évek fordulóján. „Lehetséges-e az élet más égitesteken” – ma is érdekfeszítő téma.
De tényleg, honnan származik a kiállítás címe? Az Apostol együttes egyik 1980-as dalának ez a címe, és emlékezzünk csak: ugyanebben az évben repült Farkas Bertalan. Az Apostol opuszát meghallgathatjuk a hangszobában, Szűcs Judith Űrdiszkójával és az LGT-Neoton koprodukcióban készült Magyar a világűrben c. űrhimnusszal egyetemben. Továbbá – nem meglepő módon – a Youtube-on is:
A legendás Rakéta porszívó, Alba mosogatópaszta. Játékkiállítás, Farkas Berci-Kubaszov-plakát…
Magyar gyártmányú űrkonzervek a szovjet-magyar űrrepülés számára.
Űrjátékok minden mennyiségben.
Holdautó és holdrakéta: a Lemezárugyár játékai (és még néhány külföldi űrjáték).
Félbevágott „Szputnyikok” egymás hegyén-hátán – belsejükben makettek, installációk.
Az úttörőmozgalom legkisebb szervezeti egysége volt az őrs. Magyari Béla őrs, Bartók Béla raj, alapító okirat, őrsi napló…
Érettségi tabló Pannonhalmáról, űrrakétával.
Ember a világűrben! Az Esti Hírlap és a Népszava egy-egy megsárgult példánya, címlapon a szenzációs bejelentéssel.
A Ludas Matyi, a korszak egyetlen és hivatalos szatirikus hetilapja, különösen sokat foglalkozott az űrhajózás fejleményeivel. A karikatúrák többé-kevésbé mai szemmel nézve is mulatságosak, azonban ennél sokkal fontosabb, hogy jól illusztrálják az egész korszakot. Min lehetett, és min volt szabad nevetni? Az MCSE csoportját Szundi Anett kalauzolta, itt éppen a Ludas Matyi-fal jelentőségét magyarázza. Ami egyértelmű: a karikaturistákat is rendkívüli módon foglalkoztatta az űrrepülések világa – akárcsak a nagyközönséget.
Az Irány a Galaxis című kiállítást mindenkinek ajánlom, aki elég idős ahhoz, hogy átélhette az űrverseny időszakát. Kiváló lehetőség nosztalgiázásra, emlékidézésre, vagy akár arra is, hogy megállapítsuk: szerintünk mi maradt ki a gazdag anyagból. Mert mindent természetesen nem lehet és nem is kell bemutatni. Azoknak is ajánlom az Irány a Galaxist, akik technikai okokból nem élhették át ezeket a daliás időket. Ők is érzékelni fogják, hogy azokban az években sokkal, de sokkal fontosabb téma volt a világűr meghódítása, mint manapság.
