Radarmegfigyelés mutatta ki a földközeli kisbolygó holdját

5463

A napokban az arecibo-i rádiótávcsővel figyelték meg 2016 AZ8 jelű földközeli kisbolygót, melynek nyomán egy körülötte keringő holdat is sikerült kimutatni. A kettős kisbolygók becsapódási nyomait ismerjük bolygónkon és a Holdon is. A kettős aszteroidák tanulmányozásával megismerhetjük ezeknek az égitesteknek a fizikai tulajdonságait.

A 2016 AZ8 jelű kisbolygó január 7-én 06:41 világidőkor 4,3 millió kilométeres távolságban haladt el a Föld közelében, ami nem is érdemelne nagyobb figyelmet, de az égitest egyike a bolygónkra nézve potenciálisan veszélyes aszteroidáknak (PHA). Ezért a pályájuk nyomon követésére, és fizikai tulajdonságaik megismerésére különös gondot fordítanak a csillagászok. A Puerto Ricóban található 305 méter ármérőjű arecibo-i rádióteleszkópot radar üzemmódban használva sikerült is megfigyelni az égitestet. A mérések január 4-én történtek 2380 MHz frekvencián (12,6 cm hullámhosszon), és egy kisebb hold jelenlétét mutatták ki, így egy újabb földközeli kisbolygóról sikerült kimutatni, hogy kettős.

A 2016 AZ8 radar megfigyeléseiből összeállított animáción az aszteroida kisebb méretű kísérője is látszik. A felbontás 7,5 méter képelemenként (NASA NAIC).

A kettős rendszer nagyobbik összetevője 420 ± 60 méter átmérőjű, a hold elnyújtott alakú, mintegy 180 ± 30 méter hosszú. A két test távolsága a látóirányba vetítve 420 ± 45 méter, de a valódi távolság, és a közös tömegközéppont körüli mozgás meghatározásához további megfigyelésekre van szükség. A nagyobbik test legfeljebb 7 óra alatt, a kisebbik legfeljebb 40 óra alatt fordul meg tengelye körül. A kölcsönös keringés pályasíkja többször tíz fokos szöget zár be látóiránnyal, így az értékeket a vetületi geometriai hatások módosítják. Ezt figyelembe véve megbecsülték, hogy a nagyobbik test forgási periódusa 2-4 óra között, a keringési idő pedig 12-24 óra között lehet.

A kisbolygók főövében, a Neptunuszon túli aszteroidáknál és a földközeli kisbolygók között is sok kettős rendszert sikerült már kimutatni. A komponensek közös tömegközéppont körüli keringésének megfigyeléséből a rendszer tömege meghatározható. Továbbá az egyes összetevők méretéből azok térfogata, tömege és átlagos tömegsűrűsége is kiszámítható (azonos sűrűséget feltételezve). Ezzel a kisbolygók fizikai tulajdonságai, szerkezetük megismerése válik lehetővé, ami különösen fontos a Földre nézve potenciális ütközési veszélyt jelentő aszteroidáknál. Szerencsére a 2016 AZ8 a következő kétszáz évben nem jelent veszélyt bolygónkra, de nyomon kell követni, és meg kell ismerni fizikai tulajdonságait.

Egy kettős kisbolygó a művész elképzelése szerint (ESO, BBC online, 2014. március 18.).

Naprendszerünk kőzetbolygói, holdjai felszínén több kettős kráter van, ami kettős kisbolygók egykori becsapódásának nyomát őrzi. Ilyen például a Földön a kanadai Clearwater Lakes kettős kráter-tó, amelynek 26 és 36 km átmérőjű medencéjét egy egyenként több kilométer átmérőjű testekből álló kettős aszteroida ütötte 290 millió évvel ezelőtt. A 2016 AZ8 mintegy 400 és 180 méter átmérőjű összetevői becsapódásakor legfeljebb 2-4 km átmérőjű kráterek keletkeznének.

A kanadai Clearwater Lake kettős tava egy a földtörténetben bekövetkezett, kettős kisbolygó becsapódásának nyoma (észak fent) (NASA Earth Observatory, 2013).

Egyébként a 2016 AZ8-at a NASA WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) űrtávcsövével fedezték fel 3 évvel ezelőtt, 2016. január 3-án. A pályaadatok alapján a pálya fél-nagytengelye 1,32 CSE, excentricitása 0,355, napközelben 0,85 CSE-re van központi csillagunktól, naptávolban 1,79 CSE-re távolodik tőle. A pályasíkja 5,6 fokos szöget zár be a földpálya síkjával. Ezek alapján egy Apollo típusú földközeli kisbolygóról van szó, mérete és a pályájának a földpályához való közelsége alapján pedig a potenciálisan veszélyes aszteroidák (PHA) között van számon tartva.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

 

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás