A napokban az arecibo-i rádiótávcsővel figyelték meg 2016 AZ8 jelű földközeli kisbolygót, melynek nyomán egy körülötte keringő holdat is sikerült kimutatni. A kettős kisbolygók becsapódási nyomait ismerjük bolygónkon és a Holdon is. A kettős aszteroidák tanulmányozásával megismerhetjük ezeknek az égitesteknek a fizikai tulajdonságait.
A 2016 AZ8 jelű kisbolygó január 7-én 06:41 világidőkor 4,3 millió kilométeres távolságban haladt el a Föld közelében, ami nem is érdemelne nagyobb figyelmet, de az égitest egyike a bolygónkra nézve potenciálisan veszélyes aszteroidáknak (PHA). Ezért a pályájuk nyomon követésére, és fizikai tulajdonságaik megismerésére különös gondot fordítanak a csillagászok. A Puerto Ricóban található 305 méter ármérőjű arecibo-i rádióteleszkópot radar üzemmódban használva sikerült is megfigyelni az égitestet. A mérések január 4-én történtek 2380 MHz frekvencián (12,6 cm hullámhosszon), és egy kisebb hold jelenlétét mutatták ki, így egy újabb földközeli kisbolygóról sikerült kimutatni, hogy kettős.
A kettős rendszer nagyobbik összetevője 420 ± 60 méter átmérőjű, a hold elnyújtott alakú, mintegy 180 ± 30 méter hosszú. A két test távolsága a látóirányba vetítve 420 ± 45 méter, de a valódi távolság, és a közös tömegközéppont körüli mozgás meghatározásához további megfigyelésekre van szükség. A nagyobbik test legfeljebb 7 óra alatt, a kisebbik legfeljebb 40 óra alatt fordul meg tengelye körül. A kölcsönös keringés pályasíkja többször tíz fokos szöget zár be látóiránnyal, így az értékeket a vetületi geometriai hatások módosítják. Ezt figyelembe véve megbecsülték, hogy a nagyobbik test forgási periódusa 2-4 óra között, a keringési idő pedig 12-24 óra között lehet.
A kisbolygók főövében, a Neptunuszon túli aszteroidáknál és a földközeli kisbolygók között is sok kettős rendszert sikerült már kimutatni. A komponensek közös tömegközéppont körüli keringésének megfigyeléséből a rendszer tömege meghatározható. Továbbá az egyes összetevők méretéből azok térfogata, tömege és átlagos tömegsűrűsége is kiszámítható (azonos sűrűséget feltételezve). Ezzel a kisbolygók fizikai tulajdonságai, szerkezetük megismerése válik lehetővé, ami különösen fontos a Földre nézve potenciális ütközési veszélyt jelentő aszteroidáknál. Szerencsére a 2016 AZ8 a következő kétszáz évben nem jelent veszélyt bolygónkra, de nyomon kell követni, és meg kell ismerni fizikai tulajdonságait.
Naprendszerünk kőzetbolygói, holdjai felszínén több kettős kráter van, ami kettős kisbolygók egykori becsapódásának nyomát őrzi. Ilyen például a Földön a kanadai Clearwater Lakes kettős kráter-tó, amelynek 26 és 36 km átmérőjű medencéjét egy egyenként több kilométer átmérőjű testekből álló kettős aszteroida ütötte 290 millió évvel ezelőtt. A 2016 AZ8 mintegy 400 és 180 méter átmérőjű összetevői becsapódásakor legfeljebb 2-4 km átmérőjű kráterek keletkeznének.
Egyébként a 2016 AZ8-at a NASA WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) űrtávcsövével fedezték fel 3 évvel ezelőtt, 2016. január 3-án. A pályaadatok alapján a pálya fél-nagytengelye 1,32 CSE, excentricitása 0,355, napközelben 0,85 CSE-re van központi csillagunktól, naptávolban 1,79 CSE-re távolodik tőle. A pályasíkja 5,6 fokos szöget zár be a földpálya síkjával. Ezek alapján egy Apollo típusú földközeli kisbolygóról van szó, mérete és a pályájának a földpályához való közelsége alapján pedig a potenciálisan veszélyes aszteroidák (PHA) között van számon tartva.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- Discovery Announcement of Binary System 2016 AZ8c (NASA, NSF, NAIC)
- Arecibo Radar 2016 AZ8 megfigyelése (Arecibo Radar, twitter)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- A 2016 AZ8 pályaadatai (NASA/JPL SSD)
- A 2016 AZ8 földközelségei (NASA/JPL SSD)
- Ancient Earth hammered by double space impact (BBC online, 2014. március 18.).
