Száznál több új kisbolygót fedeztek fel a Neptunuszon túl

4874

Száznál is több kis égitestet fedeztek fel amerikai csillagászok a Naprendszer külső vidékein.

A Naprendszer távoli tartományaiban, a Neptunusz pályáján túli régiókban többféle kis égitest kering a Nap körül. Ezek a Neptunuszon túli vagy transzneptun objektumok, amelyek Nap körüli pályájuk alapján több alrendszerbe sorolhatók. A Neptunuszon túl mintegy 30-50 CSE távolságban egy tórusz alakú térrész a Kuiper-öv (Leonard‒Edgeworth‒Kuiper-öv), ami tulajdonképpen a Naprendszer külső kisbolygóöve. A Kuiper-öv külső pereménél is nagyobb távolságban kerülnek napközelbe a Kupier-övtől elkülönült, “lecsatolódott” objektumok. Vannak olyanok is, amelyek napközelpontja a Kuiper-övben van, de naptávolban akár ezerszeres Nap-Föld középtávolságra is lehetnek központi csillagunktól (szórtkorong-objektumok).

A Neptunuszon túli régió megismerése ma még csak a kezdetén tart, ezért is fontos egyre több ilyen objektumot felfedezni és tulajdonságaikat megismerni. Most amerikai csillagászok a Sötét Energia Égboltfelmérő (Dark Energy Survey, röv. DES) program során kapott képfelvételek átvizsgálásával száznál is több új kis égitestet találtak a transzneptun-övezetben. A kutatást Gary M. Bernstein és Masao Sako, a Pennsylvaniai Egyetem Fizika és Csillagászati Tanszékének professzorai által vezetett, főleg amerikai kutatókból álló csoport folytatta, de angol, brazil, chilei, indiai és spanyol kutatók is részt vettek a munkában. Az eredményekről szóló szakcikk az Astrophysical Journal Suppl. Ser. folyóiratban jelent meg, amelynek első szerzője Bernstein PhD hallgatója, Pedro H. Bernardinelli.

A DES program a 4 méter tükörátmérőjű Victor M. Blanco teleszkópot használja, amely a Cerro Tololo Amerikaközi Obszervatóriumban (Inter-American Observatory, CTIO) működik Chilében a Cerro Pachón csúcson, mintegy 2700 méter tengerszint feletti magasságban. A DES programban egy nagy látómezejű, az égen mintegy 7 fokot átfogó kamerát (Dark Energy Camera, röv. DEcam) használnak, amely tehát a Hold látszó szögátmérője 14-szeresének megfelelő égterületről készít felvételeket. A Blanco-teleszkópot Victor Manuel Blanco (1918-2011) puerto rico-i csillagászról nevezték el, aki a CTIO második igazgatója volt, és a Tejútrendszer, valamint a galaxisok vizsgálatával foglalkozott.

A DES program során használt 4 méteres Blanco-teleszkóp kupolája éjjel. A hosszú expoziciós idejű felvételen a háttérben a csillagok látszó mozgásuk következtében íveket húznak (CTIO, Pennsylvania State University News, 2020.03.11.)

Az alábbi kép a 4 méteres Blanco-teleszkópot és annak nagy látómezejű, nagy érzékenységű kameráját (DECam) mutatja.

A CTIO 4 méteres Blanco-teleszkópja Cassegran-fókuszában a nagy látómezejű DECam kamerával (Cerro Tololo Inter-American Observatory, Cerro Pachón, Chile)

Pedro Bernardinelli és kutatótársai a DES program mintegy 60 ezer képfelvételét vizsgálták át négy évre visszamenőleg. Számítógépek segítségével a felvételeken található mintegy hét milliárd objektumot (csillagok, kis méretű távoli galaxisok, közeli kisbolygók, stb.) kellett a vörös színtartományban (Sloan r-sáv) 25,3 magnitúdóig megvizsgálniuk, hogy a Naprendszer külső vidékein lassan mozgó objektumokat találhassanak. Ez a fényességtartomány a külső Naprendszer 30 és 2500 CSE közötti tartományát fogta át az objektumok mérete és fényvisszaverő-képessége (albedója) függvényében. A mostani DES vizsgálatok előtt a DES programban már 245 új transzneptun-objektumot fedeztek fel. Az új kutatásban 316 transzneptun-objektumot azonosítottak, amelyek közül 139 eddig ismeretlen, nem katalogizált, azaz új objektum. Ezek legtöbbje a felfedezésük idején 30 és 60 CSE közötti naptávolságban voltak, kettő azonban mintegy 90 CSE-re.

A DES programban felfedezett transzneptun-objektumok helyzete ekliptikai koordinátákban megrajzolt térképen. A színskála az objektumok naptávolságát jelzi 30 és 60 CSE között. Két objektum mintegy 90 CSE-re volt a felfedezéskor, így ezen a térképen ezek nincsenek rajta (Bernardinelli, Bernstein, Sako és mások, Penn Today, 2020.02.11.)

Érdekesség, hogy a mostani vizsgálat során hét extrém (lecsatolt) transzneptun-objektumot is felfedeztek, amelyek napközelben sem kerülnek 30 CSE-nél közelebb a Naphoz (Pluto pályáján túliak), és ellipszispályájuk fél nagytengelye 150 CSE-nél is nagyobb, sőt egyiké eléri a 250 CSE körüli értéket. Az ilyen és ehhez hasonló nagyon távoli objektumoknál felmerül, hogy mozgásukra hatással lehet a feltételezett kilencedik bolygó, amely nagyon messze kering a Nap körül, és keresésére néhány év óta jelentős erőfeszítéseket tesznek nagy teleszkópokkal. Az új transzneptun objektumok felfedezése tehát a külső Naprendszer objektumainak leltárát gazdagítja, ezáltal segíti a külső vidékek megismerését, továbbá új lendületet ad a Naptól igen távol keringő, feltételezett kilencedik bolygó keresésének is.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás