Ultraibolya portré az őszi ég fényes galaxisáról

909

Az M31 katalógusjelű, 220 ezer fényév átmérőjű Andromeda-köd a Tejútrendszer egyik legközelebbi galaxisszomszédja, távolsága körülbelül 2,5 millió fényév. Tiszta, sötét éjszakákon, zavaró fényektől távol a galaxis kis ködös foltként akár szabad szemmel is megpillantható az Andromeda csillagképben.

A 2,5 millió fényévre található Andromeda-köd a Tejútrendszerhez legközelebbi nagy spirálgalaxis.
[Bill Schoening, Vanessa Harvey/REU program/NOAO/AURA/NSF]

2008. május 25. és 2008. július 26. között a Swift űrteleszkóp UVOT (Ultraviolet/Optical Telescope) távcsövével 330 képet rögzítettek az M31-ről a 192,8, a 224,6 és a 260 nm-es ultraibolya hullámhosszakon, összesen mintegy 24 óra expozíciós idővel. A 85 gigabájtnyi adatot jelentő mozaikképek összeillesztését egy egyetemi hallgató, Ering Grand (University of Maryland at College Park) végezte el körülbelül 10 hetes intenzív munkával.

Az eredményül kapott képen néhány dolog azonnal feltűnik. Elsőként a galaxis centrális kidudorodása és a spirálkarjai közti óriási különbség. Stefan Immler (NASA’s Goddard Space Flight Center in Greenbelt, Md.), a Swift-csapat kutatójának magyarázata szerint a dudor simább és vörösebb, mivel főleg idősebb és hidegebb csillagokból áll. Ezen a területen csak nagyon kevés új csillag keletkezik, mivel az ehhez szükséges anyag már elfogyott. A központi részen kívül a kép teljesen más, ezeket a területeket fiatal, forró, kék csillagokból álló sűrű halmazok uralják. Immler szerint a Swift mintegy 20 ezer ultraibolya forrást tárt fel az M31-ben, melyek legtöbbje fiatal csillaghalmaz. A Tejútrendszerhez hasonlóan az Andromeda-ködben is a spirálkarokban összpontosul az a por- és gázanyag, ami az új csillagok tömeges keletkezéséhez szükséges. Különösen sok fiatal halmaz azonosítható egy körülbelül 150 ezer fényév átmérőjű óriási gyűrű mentén. Korábbi kutatások alapján az ebben a gyűrűben zajló intenzív csillagkeletkezés fő gerjesztője az óriásgalaxis törpe kísérőinek árapály-hatása. A Swift közeli galaxisokra vonatkozó vizsgálatai hozzájárulhatnak a bennük zajló csillagkeletkezési folyamatok, ezen keresztül pedig természetesen saját galaxisunk, a Tejútrendszer hasonló aktivitásának jobb megértéséhez.

A Swift ultraibolya teleszkópjával rögzített 330 felvételből összeállított mozaikkép az Andromeda-ködről. A kép hosszabbik oldala 100 ívperc, a rövidebbik 50 ívperc, ezek a galaxis távolságában 200 ezer, illetve 100 ezer fényévnek felelnek.
[NASA/Swift/Stefan Immler (GSFC) és Erin Grand (UMCP)]

1885-ben az M31 központi részén egy fényes, szabad szemmel is megfigyelhető szupernóva jelent meg. Ez volt az első "új csillag", amit a Tejútrendszeren kívül azonosítottak. (A szupernóvát a kor több magyar észlelője is megfigyelte, s bár a hivatalos felfedezője Ernst Hartwig, Podmaniczky báróné valószínűleg német kollégájánál előbb pillantotta meg.) Immler szerint az M31-hez hasonló méretű galaxisokban átlagosan száz évenként következik be egy szupernóva fellángolása, így talán már nem kell sokáig várnunk a következő megjelenésére.

Az Andromeda-köd látható tartománybeli képe. A felvétel ugyanazt a területet mutatja, mint a Swift ultraibolya felvételeiből összeállított kép.

[Bill Schoening, Vanessa Harvey/REU program/NOAO/AURA/NSF]

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás