Az automata kisbolygókereső programok, mint például a LINEAR, a LONEOS, vagy a Catalina Sky Survey immár több mint egy évtizede minden hónapban többször átvizsgálják a teljes égboltot, 18-20 magnitúdós fényességig. Munkájuk forradalmasította a kisbolygók és melléktermékként az üstökösök kutatását. Emellett azonban szinte a megalakulásuk óta foglalkoztat a gondolat, hogy vajon mi minden lehet még azokon a képeken. A teljes égbolt 20 magnitúdóig…
Mára kiderült, hogy a képek átvizsgálása mondjuk szupernóvák felfedezése céljából, elsősorban pénz, és az abból következő szakemberhiány miatt nem valósult meg, bár ilyen mennyiségű adat kezelése sem volt egyszerű még egy évtizeddel ezelőtt. A Sloan Digital Sky Survey volt az első olyan program, amely hatalmas – sokszor külsős – kutatógárdát foglalkoztatva sokféle kutatási téma szempontjából értékelte ki a képeket, de ez a munka is több évet vett igénybe.
Mint azt korábbi hírünkben megírtuk, mára már kidolgozták a nem mozgó tranziens jelenségek, zömével szupernóvák és kataklizmikus változók online azonosítását. A Palomar Transient Factory viszont nem foglalkozik a képeken nyilván nagy számban előforduló kisbolygókkal, tehát megint jelentős információk maradnak benne a képekben. Az University of Arizona által 2005 óta működtetett Catalina Sky Survey (CSS) vezetői azonban két évvel ezelőtt elhatározták, hogy kisbolygók keresése céljából felvett képeiken szeretnék online azonosítani a szupernóvákat, és minden egyéb hirtelen felfényesedő égitestet.
A CSS legjelentősebb tranziens felfedezése a Csápok- vagy Antenna-galaxisokban felfedezett 12,7 magnitúdós SN 2007sr volt.
A feladat megoldására a California Institute of Technology’s Center for Advanced Computing Research (Caltech) szakembereit kérték fel, akik pár hónap alatt ki is fejlesztették a megfelelő rendszereket. Végül a három távcsövet is üzemeltető CSS legrégebbi műszerével, egy 68 cm-es Schmidt-teleszkóppal kezdték el az online tranziens-keresést, ami minden derült éjszaka 20 gigabájtnyi kép feldolgozását jelenti.
A most megjelent első összefoglalójuk szerint az elmúlt másfél évben hétszáznál is több tranziens jelenséget fedeztek fel a képeken, köztük olyanokat is, melyek pontos természetét máig homály fedi. Vannak, amelyek néhány perc alatt, mások egy év alatt változtatták meg fényességüket. Összesen 177 szupernóva, 185 kataklizmikus változó (ez több, mint a Sloan teljes hat éve alatt felfedezett ilyen típusú csillag), 32 aktív galaxismag, két tucatnyi flercsillag és vagy száz egyéb objektum, köztük nagy sajátmozgású csillagok szerepelnek a felfedezett égitestek között. A jelöltek természetének megállapításához nélkülözhetetlen spektroszkópiai megfigyeléseket olyan nagyágyúkkal végezték, mint az 5 méteres Palomar-hegyi távcső, a Keck-távcsövek, vagy a 8 méteres Déli Gemini-teleszkóp. Mindezek ellenére sok olyan jelölt maradt, melyet nem sikerült pontosan megvizsgálni, és számtalan olyan lehet, melyet nem is vettek még észre a szoftverek.
A felfedezések kulcsa: a 68 cm-es Schmidt-távcső.
A probléma megoldását a képek teljesen szabad elérhetőségében látták a program vezetői, hiszen több szem többet lát, és egyáltalán, az internetes világ jövője az ilyen irányú vizsgálatok szabaddá tétele. Egyszerűen nem tudnak (vagy talán nem is akarnak…) annyi alkalmazottat fizetni, akik minden információt ki tudnának nyerni a képekből. Ott van viszont a műkedvelő csillagászok hada, akik összességében nézve nagyságrenddel több idő és számítógép kapacitással bírnak, mint a kutatóintézetek. Magának a lehetőségnek a megteremtése is nagyon sok pénzt kíván, így a CSS vezetői a Nemzeti Tudományos Alaphoz nyújtottak be egy pályázatot, amely kedvező elbírálásban részesült.
A 890 ezer dolláros támogatásnak köszönhetően a Catalina Real-Time Transient Survey (CRTS) lesz az első valóban nyilvános, online teljes égbolt felmérő program. A hamarosan elkészülő honlapon az elmúlt öt év 10 terabájtnyi felvétele megtalálható lesz, a frissen készülő képek pedig gyakorlatilag valós időben felkerülnek a honlapra. Ez azt jelenti, hogy bármelyikünk háztartásában megtalálható lesz az égbolt 20 magnitúdós határfényességig. Sőt, mivel a pénz arra is elegendő, hogy a program 1,5 m-es távcsövének adatait is feltegyék a netre, egy része 22-23 magnitúdóig, valamint a Siding Spring Survey miatt a déli égbolt 19 magnitúdóig is beköltözhet a konyhába. Innen már csak elszántságunkon és szakértelmünkön múlik, hogy mennyire folyunk bele az égbolt vizsgálatába olyan határfényességig és olyan mennyiségig, melyről amatőr eszközeinkkel ma még csak álmodni tudunk. Meg persze az asszonyon, hogy mikor vág ki a konyhából minket a teljes égboltunkkal együtt…
