Váratlan felfedezések a Parker napszondától

6261

Furcsa csúcsokat fedezett fel a napszélben a NASA Parker napszondája, ahol a részecskék felgyorsulnak és megfordítják a szél mágneses terének irányultságát. A szonda azt is megfigyelte, hogy a napszél gyorsabban kering a Nap körül, mint azt korábban gondoltuk – ezzel azt sugallva, hogy a kutatók elképzelése az idősödő csillagok forgásának lelassulásáról helytelen lehet.

Az eredményeket december 4-én négy cikkben (1, 2, 3, 4) publikálták a Nature rangos nemzetközi tudományos folyóiratban. Az eredmények segíthetik a kutatókat, hogy jobban felkészüljenek azokra az időszakokra, amikor a napszél különösen turbulens és zavarja a rádiós vagy más kommunikációs kapcsolatokat, amikor elhalad a Föld körül. A Parker-szondának, amely 2018-ban indult és azóta háromszor kerülte meg a csillagunkat, ezek az első felfedezései.

Szoros megközelítések

A Parker fokozatosan egyre közelebb kerül a Naphoz, ahogy körülötte kering. Tavaly szeptemberi nagy közelítése után ezekben a napokban jár ismét nagy közelségben központi csillagunkhoz. Sarah Gibson napfizikus elmondása szerint olyan régióját figyeljük meg központi csillagunknak, melyről korábban csak elmélkedni tudtunk. A szonda vizsgálja a Nap külső légkörét, a koronát fűtő és a napszelet alkotó részecskéket gyorsító energiát is.

A Nap körül és kifelé áramló töltött részecskék, azaz a napszél megzavarhatja a Föld rádióhálózatait is. (NASA/SDO/AIA/S. Wiessinger)

Bár akkor is tudjuk vizsgálni a napszelet, amikor eléri a Föld környezetét, ez olyan, mintha egy vízesés forrását félúton lefelé szeretnénk kutatni. „Ha ismerni szeretnénk a forrást, akkor muszáj feljebb és közelebb menni – egy lyukból indul ki a földön? Vagy sok apró kis patak okozza? Esetleg egy öntözőberendezés van odafent?” – magyarázza Stuart Bale plazmafizikus. A Parker napszonda a Nap egyenlítőjének közelében található kisebb koronalyukból kiáramló napszelet vizsgálta, ez pedig a napszél keletkezési pontjához valaha végzett legközelebbi mérés volt.

A szonda ezen túl az űrbe kiáramló napszél-áramlatokat is talált, melyek egy része igen magas sebességcsúcsokkal tör előre. Justin Kasper űrkutató szerint ezekre amolyan elszabadult hullámokként tekinthetünk. Ezen hullámokon belül a napszél sebessége megduplázódik, az áramlás pedig olyan erős, hogy átmenetileg a napszél mágneses terének irányát is megfordította. A szonda több mint 1000 ilyen hullámon haladt keresztül minden egyes Nap körüli keringése alatt. A jelenség okát egyelőre még nem értjük.

Száguldó részecskék

A Nap körül keringő Parker napszonda illusztrációja (NASA/Johns Hopkins APL/Steve Gribben)

A kutatás egy másik meglepő eredménye az, hogy milyen gyorsan kering a napszél a Nap körül, ahogyan a csillag forog. A modellek azt sugallják, hogy a napszél ebbe az irányba néhány km/s-os sebességgel áramlik – a Parker azonban 35 – 50 km/s-os sebességeket mért. A felfedezésnek komoly következményei lehetnek. Tudva, hogy a napszél más sebességgel halad, mint számítottunk rá, jobban meg tudhatjuk jósolni a veszélyes napkitörések Földre érésének idejét. Az eredmények továbbá azt is felvetik, hogy a napszél több energiát szállít el a Napról, mint korábban gondoltuk, így a csillag forgása nagyobb ütemben lassulhat, mint számítottunk rá. Ha ez igaz, akkor újra kell gondolnunk azt is, hogy az Univerzum más csillagai hogyan öregszenek.

Mindezidáig a Parker központi csillagunknak csak egy apró részét tanulmányozta közelről. Több megfigyelésre van szükség ahhoz, hogy megerősítsük a napszél váratlanul gyors sebességeit. A felfedezésekhez pedig még rengeteg idő áll rendelkezésünkre. A küldetés várható 2025-ös befejezéséig a szondának 24 alkalommal lesz lehetősége szorosan megközelíteni a Napot – a legnagyobb közelségek idején egyharmadnyi távolságban fog elrepülni, mint eddig.

Forrás: Nature

Hozzászólás

hozzászólás