uránusz - keresési eredmények

A csillagászat történetében nem is egy példa van arra, hogy egyik-másik égitest többször is előbbre vivője ösztönzője lehet a tudomány haladásának. Ezek közé tartozik a Mars bolygó is, amely egy-egy sajátsága vitákra, számításokra, megfigyelésre késztette a csillagászokat.

A történelem úgy hozta, hogy a Neptunusz felfedezésére 1846-ban az Uránusz felfedezése vezetett, és nem fordítva, pedig elég közel álltunk ehhez a lehetőséghez. Véletlen szerencse folytán ugyanis Galileo Galilei 234 évvel korábban megfigyelte a Neptunuszt. Sajnos azonban nem ismerte fel, hogy egy addig ismeretlen bolygót lát.

Az érdekes lehetőség kapcsán elgondolkozhatunk azon, hogy vajjon hogyan alakult volna a csillagászati kutatások története, ha felismeri? Newton, az égimechanika és a pályaszámítások kidolgozása előtt felfedezett új bolygó vajjon mennyire változtatta volna meg a felismerés menetét? Egyáltalán csillagtérképek hiányában megtörténhetett volna-e a felfedezés? Vagy a felismerés után azonnal elveszítette volna Galilei a halvány "csillagocskát"?

Az érdeklődő ember figyelmét már az idők kezdetén felkeltette és elméjét azóta is foglalkoztatja az égitestek mozgása és e mozgások sokfélesége. Ezek érzékeltetését már a legrégibb csillagászati műszerek is jelzik. Ezek a műszerek az égitestek helyzetének és mozgásainak megfigyelésére és meghatározására szolgáltak ugyan, de magukban hordozták az első ábrázolási elképzeléseket is. A planetárium a szabad szemmel látható égitestek, így a csillagok, a Nap, a Hold, valamint az öt fényes bolygó megjelenítésére szolgáló bonyolult műszer. Több száz, ha nem több ezer éve is készítettek már planetáriumokat, ezek mechanikus bolygómodellek voltak, jórészt csak a Föld-Hold mozgását, esetleg néhány bolygó mozgását lehetett velük szemléltetni. Ezeket, a XVIII. század elején, John Rowley angol órásmester által Orrery grófjának készített művészi kivitelű asztali planetáriuma után, orrery-szerkezeteknek nevezik.

Montedegoi ALBERT Ferenc (Klagenfurt, 1811.1.1 - Eger, 1883.8.9) Olasz származású magyar csillagász. Gimnazista korában kerül Egerbe, ott Tittel Pál tanítványa. 1825: gyakornok a KMTE...

A nagy német matematikus, Carl Friedrich Gauss (1777-1855) három magyar csillagászt sorolt barátai közé. Zách János Ferencet (1754-1832) mesterként tisztelte Gauss: egyike volt azoknak, akiktôl a csillagászat gyakorlati tudnivalóit elsajátította. Levelezésük 1799-ben kezdôdött, személyesen a Brocken tetején (a Harz-hegység legmagasabb csúcsán) találkoztak elôször 1803 augusztusában.^1 Pasquich János (1754-1829) soha nem találkozott Gaussal, bár többször készült erre a nagy eseményre. 1800-tól fogva azonban figyelemmel kísérték egymás tudományos mûködését a Zách által megindított Monatliche Correspondenz révén, ahová mindketten rendszeresen küldöttek közleményeket. Levelezésük 1812-ben kezdôdött, amikor Pasquich János azzal a kéréssel fordult az akkor már jelentôs csillagásznak számító Gausshoz, hogy ajánljon valakit tanítványai közül munkatársnak a hamarosan felépülô Gellérthegyi Csillagdába.^2 Kapcsolatukat késôbb egy szomorú esemény tette még szorosabbá. 1823-ban az akkor már igen beteg Pasquichot súlyos szakmai rágalmak érték, ezek alól tisztázta ôt Gauss - tanítványai segítségével - az Astronomische Nachrichtenben megjelent "Ehrenrettung" címû röpiratban.^3 Tittel Pál (1784-1831) tanítványa volt a nagy tudósnak. Másfél évig tartózkodott Gaussnál Göttingenben, aki igen megszerette szorgalmáért, tehetségéért, szórakoztató egyéniségéért. Tittel Gauss családjával is baráti kapcsolatba került.

Látványos felhőalakzatok a Hubble Űrteleszkóp felvételén.

Az ESO ALMA antennarendszerével cukormolekulákat detektáltak egy Napunkhoz hasonló fiatal csillag körül, először azonosítva az élet egyik fontos alkotóelemét egy kialakuló bolygórendszerben.