Pavlics Ferenc (1928–2024)

3489

Életének 96. évében elhunyt Pavlics Ferenc, az Apollo-expedíciók
holdautójának (LRV) kifejlesztője, a Budapesti Műszaki Egyetem gyémántdiplomás gépészmérnöke.

Pavlics Ferenc a Vas vármegyei Balozsameggyesen (ma Meggyeskovácsi) született 1928. február 3-án, tanító szülők kilenc gyermeke közül negyedikként. 1946-ban érettségizett a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben kapott gépészmérnöki diplomát. A budapesti Gépipari Tervező Intézet mérnökeként dolgozott, 1952-től Kazinczy László meghívására tanársegédként oktatott a Műegyetem Gépészmérnöki Karának Gépgyártás-technológia Tanszékén. Professzorával közösen több tankönyvet írt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, novemberben leendő feleségével menekült Ausztriába, és csak a diplomáját vitte magával.

1957 tavaszán került az Amerikai Egyesült Államokba, a New Jersey-i menekülttáborba, de már öt nap múlva állást kapott: a General Motors (GM) frissen felállított detroiti kísérleti laboratóriumába vették fel. A járművek és a talaj kölcsönhatását vizsgálta, terepjárók, lánctalpas járművek kifejlesztésével foglalkozott, elsősorban a hadsereg számára, közben a Michigani Egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott. 1961-ben áthelyezték Santa Barbarába, a GM villamos-meghajtású járművek kutatóközpontjába, 1967-től a GM elektronikai részlegének műszaki igazgatója volt. A GM az Apollo-program 1961-es meghirdetésétől kezdve együttműködött az amerikai űrkutatási hivatallal (NASA). Pavlics vezető mérnökként vett részt a bolygók felszínén közlekedő távirányítású és ember vezette terepjárók tervezésének, fejlesztésének kutatómunkájában.

A világ első Földön kívül működő és ember által vezetett járművét Santa Barbarában 400 munkatárs 18 hónap alatt készítette el. A munka során figyelembe kellett venni a holdterep nehézségeit, a nagy hőingadozást, a minimális légnyomást, valamint azt, hogy miközben a gravitáció a földfelszíni érték egyhatoda, a járműre ugyanakkora tehetetlenségi erők hatnak. Hossza 3,1 méter, szélessége 2,3 méter, tömege 200 kg volt, és 490 kg terhet bírt el, de csak a Holdon, a Földön ekkora súly alatt összeroppant volna. Botkormánnyal lehetett irányítani, nagy nyomtávolsággal és alacsony súlyponttal tervezték.

A titánacélból szőtt kétrétegű kerekek (Pavlics szabadalma) mindegyikét külön villanymotor hajtotta, az áramellátást ezüst-cink elemek szolgáltatták. Egyébként a 80 cm átmérőjű, 23 cm széles kerekek abroncsa cinkkel borított acélhuzalból szőtt sodronyból készült, amit keresztfonatosan elhelyezett titánszalagok merevítettek, amelyek a nyomaték jobb átadását tették lehetővé. Az LRV kerekei nagyobb sebességet és kellő rugalmasságot biztosítottak a kövekkel, kráterekkel és mélyedésekkel tarkított durva holdfelszínen, ami az űrhajósok számára kényelmessé tette a holdjáróval megtett egyre hosszabb felfedező utakat.

Pavlics Ferenc a holdautóval szemben támasztott követelményekről Both Elődnek, Magyar Űrkutatási Iroda igazgatójának adott interjúban elmondta (Természet Világa, 2008. augusztus), hogy a járműnek 25 fokos emelkedőn fel kellett tudnia kapaszkodni (pl. az Apollo–17 holdautója a North Massif aljára kapaszkodott fel a Taurus–Littrow-területen), 30 cm magas akadályra felmászni, vagy 70 cm széles kráteren, árkon áthajtani. Oldalirányú stabilitására jellemző, hogy még 45 fokos lejtőn sem borulhatott fel. Ráadásul ezeknek a műszaki elvárásoknak a Holdon várható –160 és +125 fok közötti hőmérséklet-tartományban kellett megfelelnie. Az LRV maximális sebességét 13-14 km/h-ra tervezték, de az Apollo–16 parancsnoka John W. Young, aki egyedül ült rajta, így 18 km/h-ra állította be a holdautózás sebességrekordját 1972 áprilisában. Ezt a sebességrekordot ismételte meg Eugene Cernan, az Apollo–17 parancsnoka is.

Az első LRV 1971-ben, az Apollo–15 expedícióval jutott a Holdra, és 27,8 kilométert tett meg.

A holdautó (LRV) első gyakorló változatának átadása az Apollo–15 személyzetének. A járműben a képen balra David R. Scott (sz. 1932) parancsnok, mellette Alfred M. Worden (1932–2020), a parancsnoki modul pilótája foglal helyet. A NASA szakembere mellett a képen jobbra Pavlics Ferenc áll (NASA, Apollo-program, BME OMIKK archívum: pavlicsk0017-01).

1972-ben két űrhajó is magával vitt egy-egy példányt: az Apollo–16 asztronautái 26,6 kilométert utaztak vele, az Apollo–17 roverével 35,9 km-t tettek meg, és felállították a holdi sebességrekordot (18 km/óra). A három autó ma a Hold három különböző pontján parkol.

Pavlics Ferenc és az általa kifejlesztett holdautók (LRV) egyike az 1972-es Apollo–17 expedíció során a holdi Taurus–Littrow-hegység vidékén (középen). A holdautót Eugene A. Cernan (1934–2017), az expedíció parancsnoka vezeti. Az LRV Pavlics Ferenc által kifejlesztett különleges kereke balra lent látható. Az Apollo-program emblémája (jobbra fent), valamint az Apollo–17 logója jobbra lent látható (NASA, a szerző összeállítása).

Pavlicsot a GM áthelyezte 1978-ban Európába, Bécsbe költözött, hogy ipari kapcsolatokat építsen Magyarországgal és a kelet-európai országokkal. Ő érte el, hogy a győri Rába gyár hátsó hidakat szállíthasson teherautókhoz Angliába és Detroitba, részben ennek köszönhető, hogy a GM később Szentgotthárdra telepítette az Opel egyik gyárát. 1980-ban áthelyezték Németországba, a rüsselsheimi Opel gyárban minőség ellenőrzési igazgatóként vett részt az Opel Corsa kifejlesztésében. 1984-ben visszatért a GM Santa Barbara-i részlegéhez, ahol a távlati kutatás vezetője lett.

Pavlics Ferenc több alkalommal is Magyarországra látogatott.

Pavlics Ferenc az LRV makettjét mutatja be a budapesti Műegyetemen 2002-ben (BME OMIIK, image id. 5449).

2005-ben a magyar autógyártás 100. évfordulóján a Műegyetemen megtartott ünnepség díszvendége volt Pavlics Ferenc.

Pavlics Ferenc az LRV holdjáró makettjét mutatja be a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtárának aulájában 2005. május 31-én – Fotó: Kovács Tamás / MTI, forrás: Vas vármegye honlapja (Ki-Kicsoda)).

2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést a Holdjáró (Lunar Roving Vehicle) létrehozásának kezdeményezéséért, megalkotásáért, mérnöki életművéért, valamint a magyar–amerikai ipari, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása érdekében végzett munkásságáért. 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagjává választotta, a szervezet Gépészeti Tagozata pedig Botka Imre-díjjal tüntette ki.

2000-ben aranydiplomát, 2010-ben gyémántdiplomát kapott a Műegyetemen Pavlics Ferenc.

Az alábbi videón az Apollo–16 parancsnoka, John W. Young kipróbálja az LRV holdautót. A felvételt a holdkomp pilótája, Charles M. Duke készítette.

(1972) Apollo 16 Grand Prix (Lunar Rover Rooster Tails on Moon) (NASA, 16 mm, Sound) – American Space Museum – 2020. máj. 15. – 03m04s (YouTube).

Egy valamivel hosszabb videón az Apollo–15 űrhajósai által használt első LRV holdautó egyik útját mutatjuk be a holdi Appeninek-hegység vidékén a Hadley-rianás közelében,

Apollo 15 in 60fps: Rover Traverse To Station 4 – Ditchsteammachine – 2020.júl. 18. – 06m45s (YouTube).

Az Apollo-expedíciók holdautója (LRV) kifejlesztésében és elkészítésében, valamint működésükkor és használatuk során szerzett tapasztalatok a jövő holdexpedíciói új holdjárműveinek tervezésében és megépítésében is felhasználhatók lesznek.

Pavlics Ferenc 2024. február 13-án, a kaliforniai Santa Barbarában hunyt el.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 Kozmikus hatások és kockázatok projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

Külgazdasági és Külügyminisztérium (2024.02.19. 10:12)

BME hír (2025.02.16.)

nyugat.hu (2024.02.15. 13:12)

Kapcsolódó internetes oldalak:

Űrvilág (2024.02.25, 08:15)

Vas vármegye – vasi ki kicsoda?

MCSE hír (2022.12.07.)

Beszélgetés Pavlics Ferenccel (Both Előd, Term. Vil. 2008/8. sz.)

Hozzászólás

hozzászólás