Életének 96. évében elhunyt Pavlics Ferenc, az Apollo-expedíciók
holdautójának (LRV) kifejlesztője, a Budapesti Műszaki Egyetem gyémántdiplomás gépészmérnöke.
Pavlics Ferenc a Vas vármegyei Balozsameggyesen (ma Meggyeskovácsi) született 1928. február 3-án, tanító szülők kilenc gyermeke közül negyedikként. 1946-ban érettségizett a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben kapott gépészmérnöki diplomát. A budapesti Gépipari Tervező Intézet mérnökeként dolgozott, 1952-től Kazinczy László meghívására tanársegédként oktatott a Műegyetem Gépészmérnöki Karának Gépgyártás-technológia Tanszékén. Professzorával közösen több tankönyvet írt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, novemberben leendő feleségével menekült Ausztriába, és csak a diplomáját vitte magával.
1957 tavaszán került az Amerikai Egyesült Államokba, a New Jersey-i menekülttáborba, de már öt nap múlva állást kapott: a General Motors (GM) frissen felállított detroiti kísérleti laboratóriumába vették fel. A járművek és a talaj kölcsönhatását vizsgálta, terepjárók, lánctalpas járművek kifejlesztésével foglalkozott, elsősorban a hadsereg számára, közben a Michigani Egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott. 1961-ben áthelyezték Santa Barbarába, a GM villamos-meghajtású járművek kutatóközpontjába, 1967-től a GM elektronikai részlegének műszaki igazgatója volt. A GM az Apollo-program 1961-es meghirdetésétől kezdve együttműködött az amerikai űrkutatási hivatallal (NASA). Pavlics vezető mérnökként vett részt a bolygók felszínén közlekedő távirányítású és ember vezette terepjárók tervezésének, fejlesztésének kutatómunkájában.
A világ első Földön kívül működő és ember által vezetett járművét Santa Barbarában 400 munkatárs 18 hónap alatt készítette el. A munka során figyelembe kellett venni a holdterep nehézségeit, a nagy hőingadozást, a minimális légnyomást, valamint azt, hogy miközben a gravitáció a földfelszíni érték egyhatoda, a járműre ugyanakkora tehetetlenségi erők hatnak. Hossza 3,1 méter, szélessége 2,3 méter, tömege 200 kg volt, és 490 kg terhet bírt el, de csak a Holdon, a Földön ekkora súly alatt összeroppant volna. Botkormánnyal lehetett irányítani, nagy nyomtávolsággal és alacsony súlyponttal tervezték.
A titánacélból szőtt kétrétegű kerekek (Pavlics szabadalma) mindegyikét külön villanymotor hajtotta, az áramellátást ezüst-cink elemek szolgáltatták. Egyébként a 80 cm átmérőjű, 23 cm széles kerekek abroncsa cinkkel borított acélhuzalból szőtt sodronyból készült, amit keresztfonatosan elhelyezett titánszalagok merevítettek, amelyek a nyomaték jobb átadását tették lehetővé. Az LRV kerekei nagyobb sebességet és kellő rugalmasságot biztosítottak a kövekkel, kráterekkel és mélyedésekkel tarkított durva holdfelszínen, ami az űrhajósok számára kényelmessé tette a holdjáróval megtett egyre hosszabb felfedező utakat.
Pavlics Ferenc a holdautóval szemben támasztott követelményekről Both Elődnek, Magyar Űrkutatási Iroda igazgatójának adott interjúban elmondta (Természet Világa, 2008. augusztus), hogy a járműnek 25 fokos emelkedőn fel kellett tudnia kapaszkodni (pl. az Apollo–17 holdautója a North Massif aljára kapaszkodott fel a Taurus–Littrow-területen), 30 cm magas akadályra felmászni, vagy 70 cm széles kráteren, árkon áthajtani. Oldalirányú stabilitására jellemző, hogy még 45 fokos lejtőn sem borulhatott fel. Ráadásul ezeknek a műszaki elvárásoknak a Holdon várható –160 és +125 fok közötti hőmérséklet-tartományban kellett megfelelnie. Az LRV maximális sebességét 13-14 km/h-ra tervezték, de az Apollo–16 parancsnoka John W. Young, aki egyedül ült rajta, így 18 km/h-ra állította be a holdautózás sebességrekordját 1972 áprilisában. Ezt a sebességrekordot ismételte meg Eugene Cernan, az Apollo–17 parancsnoka is.
Az első LRV 1971-ben, az Apollo–15 expedícióval jutott a Holdra, és 27,8 kilométert tett meg.
1972-ben két űrhajó is magával vitt egy-egy példányt: az Apollo–16 asztronautái 26,6 kilométert utaztak vele, az Apollo–17 roverével 35,9 km-t tettek meg, és felállították a holdi sebességrekordot (18 km/óra). A három autó ma a Hold három különböző pontján parkol.
Pavlicsot a GM áthelyezte 1978-ban Európába, Bécsbe költözött, hogy ipari kapcsolatokat építsen Magyarországgal és a kelet-európai országokkal. Ő érte el, hogy a győri Rába gyár hátsó hidakat szállíthasson teherautókhoz Angliába és Detroitba, részben ennek köszönhető, hogy a GM később Szentgotthárdra telepítette az Opel egyik gyárát. 1980-ban áthelyezték Németországba, a rüsselsheimi Opel gyárban minőség ellenőrzési igazgatóként vett részt az Opel Corsa kifejlesztésében. 1984-ben visszatért a GM Santa Barbara-i részlegéhez, ahol a távlati kutatás vezetője lett.
Pavlics Ferenc több alkalommal is Magyarországra látogatott.
2005-ben a magyar autógyártás 100. évfordulóján a Műegyetemen megtartott ünnepség díszvendége volt Pavlics Ferenc.
2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést a Holdjáró (Lunar Roving Vehicle) létrehozásának kezdeményezéséért, megalkotásáért, mérnöki életművéért, valamint a magyar–amerikai ipari, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása érdekében végzett munkásságáért. 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagjává választotta, a szervezet Gépészeti Tagozata pedig Botka Imre-díjjal tüntette ki.
2000-ben aranydiplomát, 2010-ben gyémántdiplomát kapott a Műegyetemen Pavlics Ferenc.
Az alábbi videón az Apollo–16 parancsnoka, John W. Young kipróbálja az LRV holdautót. A felvételt a holdkomp pilótája, Charles M. Duke készítette.
Egy valamivel hosszabb videón az Apollo–15 űrhajósai által használt első LRV holdautó egyik útját mutatjuk be a holdi Appeninek-hegység vidékén a Hadley-rianás közelében,
Az Apollo-expedíciók holdautója (LRV) kifejlesztésében és elkészítésében, valamint működésükkor és használatuk során szerzett tapasztalatok a jövő holdexpedíciói új holdjárműveinek tervezésében és megépítésében is felhasználhatók lesznek.
Pavlics Ferenc 2024. február 13-án, a kaliforniai Santa Barbarában hunyt el.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 Kozmikus hatások és kockázatok projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
Külgazdasági és Külügyminisztérium (2024.02.19. 10:12)
Kapcsolódó internetes oldalak:
Vas vármegye – vasi ki kicsoda?
Beszélgetés Pavlics Ferenccel (Both Előd, Term. Vil. 2008/8. sz.)
