03 – Uránusz és Neptunusz

13059

Az Uránusz és a Neptunusz sok tekintetben hasonlít egymásra, és bizonyos vonásokban határozottan különböznek nagyobb testvéreiktől. Hatalmas távolságuk miatt halványak, így csak a távcső feltalálása után fedezték fel őket, bár pontos helyének ismeretében halovány csillagocskaként az Uránusz megpillantható szabad szemmel is. Szinte minden, amit erről a két bolygóról tudunk, egy űrszondának, a Voyager-2-nek köszönhető, amely 1986-ban és 1989-ben repült el a bolygók mellett. Légkörük fő alkotóeleme a hidrogén és a hélium, de itt már több metánt találunk. Mélyebb rétegeikben ammóniával keveredett vízköpeny található, amelyben elektromos áram generálódik, ez pedig globális mágneses teret kelt. Belsejükben sziklás mag van, amelynek tömege nagyobb részét adja a bolygóknak, mint a Jupiter és a Szaturnusz esetében. Mindkét égitestnek vékony és halovány gyűrűi és viszonylag nagy holdrendszere van. Jelentős különbség azonban, hogy míg az Uránusz gyűrűjét főként méteres nagyságú testek alkotják, a Neptunuszét igen apró, füstszemcse méretű por formálja.


A látható fényben teljesen jellegtelen Uránusz bolygón csak képfeldolgozási technikákkal lehet sávokat megfigyelni


A Neptunusz a Voyager 2 űrszonda felvételén

Amikor a Voyager 2 az Uránusznál járt, a bolygón szinte semmi részlet nem látszott, a légkör tetején lebegő páraréteg minden részletet eltakart. Ezzel szemben a Neptunusz gyönyörű kék színben pompázott, légkörében pedig két sötét foltot, és fehér, szálas szerkezetű felhőket lehetett megfigyelni. További érdekesség, hogy a négy óriásbolygó közül az Uránusz az egyetlen, amely kevesebb energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap. A másik három planétánál valamilyen folyamat hőt termel a belső tartományokban. Szintén az Uránusz különlegessége, hogy forgástengelye majdnem pontosan a keringési síkjában fekszik, így bizonyos helyzetekben a bolygó "gurul" a pályáján. Ez azt is jelenti, hogy a poláris tartományokban kb. 40 földi évig van nappal és 40 évig éjszaka.


Az Uránusz gyűrűrendszere


Az Uránusz és jeges, porral szennyezett kísérői


A kaotikus felszínű Miranda, az Uránusz legizgalmasabb kísérője

A szonda ottjárta előtt az Uránusznak öt, a Neptunusznak csak két holdját ismertük. Mint a Jupiter és a Szaturnusz esetében, ezek is rendkívül érdekes és változatos képet mutatnak. Az Umbriel felszíne nagyon sötét, valószínűleg fagyott metánból kivált szén borítja, az Ariel felszínén hatalmas repedések találhatók, míg a Miranda igen aktív geológiai folyamatok nyomai láthatók. Úgy tűnik, mintha a hold szétesett volna, és amikor újra összeállt, bizonyos darabok nem megfelelően kerültek vissza a helyükre. Méretéhez képest ezen az égitesten vannak a legnagyobb szintkülönbségek az egész Naprendszerben. A Neptunusz Triton nevű holdján kiterjedt metánból és nitrogénből álló, fényes pólussapkát fedeztek fel. A szonda 10 uránuszholdat és 6 neptunuszholdat fedezett fel a közelítések során, míg az utóbbi években a Földről és a Hubble Űrtávcsővel 11 illetve 5 kísérőt találtak a bolygók körül. Így az Uránusznak összesen 26, a Neptunusznak pedig 13 holdját ismerjük.


Az Uránusz Ariel nevű holdja


A Neptunusz Triton nevű holdjának kiterjedt pólussapkája van

Hozzászólás

hozzászólás