Rosetta-hírek I.: hogyan pattogott a Philae?

2306

A Rosetta keringő egysége páratlanul érdekes felvételeket készített, amikor a Philae az üstökösmag felszíne felett repült az első visszapattanása után. A felszíni kis minilaboratórium az összes mérési adatát maradéktalanul továbbította a Földre.

A Rosetta űrszonda Philae leszállóegysége ugyan sikeresen leszállt a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös (67P) magjának felszínére 2014. november 12-én, de az üstökösmag olyan nehéz terepén, sötét zugában állapodott meg, ahol a mag 12,4 órás tengely körüli forgási idejéből elvárható napi 6-7 órás napsütésből csak mintegy 1,5-2 óráig süt a Nap. Ez viszont nem elegendő a napelemeknek, hogy a felszíni kis minilaboratórium teljes energiaellátása biztosítva legyen az eredetileg több hétre tervezett működéséhez. A helyzetet még az is nehezíti, hogy a tervekkel ellentétben a Philae lehorgonyzása sem történt meg, ezért a kis test helyzete nem stabil az üstökösmag felszínén.

20141118_rosetta_philae_visszapattanasa_utani_utja_1
Ezen az animáción látható a Philae első talajtérésekor felvert porfelhő a bal oldali nagy piros körön belül (ezen belül kellett lennie a leszállóhelynek, azaz a tervezett és végül megvalósult röppálya nagyon pontosan egyezett). Az első érintés  után visszapattant és továbbrepülő Philae a jobb oldali felső kis piros körben van, míg a kis eszköz árnyéka a felszínen a jobb oldali alsó kis körben látható (kép: ESA Rosetta NAVCAM, 2014.11.17.).

A Rosetta keringő egységének Navigációs Kamerája (NAVCAM) rendkívül fontos felvételeket készített a Philae első érintése után az üstökösmag felszínéről kiszabadult porfelhőről, illetve magáról az egységről a november 12-i események alatt. A felvételek idején a Rosetta keringő egysége a mag felszínétől mintegy 15 kilométeres távolságban volt, a képek felbontása mintegy 1,3 méter.

A Philae az első talajtérése és visszapattanása után 1 óra 42 percet repült az üstökösmag felszíne felett ballisztikus pályán és másodszor is érintette a talajt, majd ismét visszapattant onnan. Az első és a második talajtérés közötti repülés közben az OSIRIS NAC kamerával is készültek felvételek az üstökösmag felszínétől 15,5-17,5 kilométer magasságból. Fontos, hogy ezek egyikén a Philae három talpának nyoma is látszik, míg a néhány perccel korábbi képen nem.

20141118_rosetta_philae_visszapattanasa_utani_utja_2
A Rosetta OSIRIS NAC kamerájával készült felvételsorozat a Philae eredetileg kijelölt leszállási területéről, amelyen a leszállóegység is látszik. A bal alsó sarokban fedélzeti időben 15:15 – 15:23 UTC között készült képeken a Philae kinyitott három lábbal a leszállás felé közeledik a röppályáján. A 15:18 UTC-kor készült felvétel az első érintés előtti állapotot örökítette meg, míg a 15:43-as képen ugyanazon a területen a Philae három talpának nyoma látszik. Eközben 15:43-kor már az első visszapattanás után a Philae egy árnyékos, sötét terület felett repült el (jobb felső kis kép) és még jó messze volt a második landolás helyétől, ami ezen a képen nincs is rajta, mert olyan messze van az elsőtől (ESA/Rosetta/MPS OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DAS/IDA).

A Philae a másodszori visszapattanás után mintegy 7 perccel érte el a végső leszállóhelyet. Tréfásan azt is lehetne mondani, hogy valójában nem is egyszer, hanem egyből háromszor szállt le a Philae. A végső leszállóhely pontos helyét ma még nem ismerjük, de a közeljövőben az OSIRIS NAC kamerával jó látási viszonyok mellett készült felvételeken reményeink szerint azonosítani lehet majd a leszállóegységet és zord környezetét. A következő képen a Philae CIVA panoráma kamerarendszerével készült első felvételekből mutatunk be egyet.

20141118_rosetta_philae_visszapattanasa_utani_utja_3
A Philae CIVA panorámakamerája által készült képen a végső leszállóhely sötét környezete látszik. A felvételre a Philae képét mesterségesen ráhelyezték.  Szerencsére mind a három láb talajon fekszik és a körülményekhez képest stabilan áll a kis felszíni minilaboratórium (kép: ESA Rosetta Philae CIVA).

A képek készítésén túl a Philae fedélzeti műszereinek többsége is értékes mérési adatokat gyűjtött, mint például a felszíni hőmérséklet és a talaj mechanikai tulajdonságainak mérésére alkalmas berendezés (Multi-Purpose Sensors for Surface and Subsurface Science, MUPUS) és az üstökösmag felszíni anyagának összetételét elemző alfarészecske- és röntgenspektrométer (Alpha Proton X-ray Spectrometer, APXS). Emellett aktiválták az SD2 (Sample and Distribution Device) berendezést is, amely mintát vett a felszín alatt mintegy 25 cm-es mélységből.

20141118_rosetta_philae_visszapattanas_utani_utja_lead
Művészi elképzelés a Philae első leszállásáról (kép: ESA Rosetta Philae).

A nehézségek ellenére tehát a Rosetta leszállóegységének eddigi működése sikeresnek tekinthető. November 15-én a Philae energiaellátó rendszere lemerült, de előtte még minden mérési adatot le tudott küldeni a Földre. Ezután hibernált állapotba került, ami nem zárja ki, hogy néhány hónap múlva, amikor elegendő napfény jut a napelemeire, feléled és folytathatja az üstökösmag felszíni vizsgálatát.

Végezetül érdemes megjegyezni, hogy a meghatározó magyar közreműködéssel épült energiaellátó rendszer és a hibatoleráns fedélzeti adatgyűjtő számítógép is jól működött.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás