Az egész Tejútrendszert betöltő, röntgentartományban észlelhető
"fénylést" az 1970-es években fedezték fel ballonokkal a magaslégkörbe
juttatott műszerekkel, illetve speciális műholdakkal. A sugárzás
egyenletesen oszlik el a Galaxis fősíkjában, határozott csúcsot mutatva
a galaktikus középpont irányában. Mivel az elmúlt évtizedben
felbocsátott érzékeny röntgenobszervatóriumok (Chandra, XMM-Newton) sem
voltak képesek e sugárzás forrását egyedi égitestekkel azonosítani, sok
csillagász úgy gondolta, hogy a fénylés forrása a csillagok között
egyenletesen eloszló, forró gázanyag.
Az
RXTE műhold röntgenképéből (kontúrvonalakkal) és a COBE műhold közeli
infravörös tartományban készített képéből (színes kép) összeállított
felvételen jól látszik a Tejútrendszer hasonlósága a két színképtartományban (Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center, RXTE/COBE, M. Revnivcsev)
Az
Astronomy & Astrophysics folyóiratban publikálás alatt álló
cikk szerint azonban a rejtély megoldódni látszik. A Mihail Revnivcsev
és Szergej Szazonov (Max Plank Institute für Astrophysik, Orosz
Űrkutatási Intézet) vezette csoport a NASA Rossi Röntgenműholdjával
(RXTE, Rossi X-ray Timing Explorer) készült méréseket vizsgáltak, és
azt kapták, hogy a mindent kitöltő sugárzás csillagokból ered. A
fénylés forrása
egyrészt nagyszámú, egykor a Nappal kb. megegyező tömegű csillag
után visszamaradt fehér törpe, másrészt közönséges csillagok igen forró
külső légköri rétege, azaz koronája. A korábbi elképzelésekkel gyökeres
ellentétben a csillagközi tér gázanyaga
csak igen csekély mértékben járul hozzá a röntgenfényléshez.
Erre az
eredményre úgy jutottak, hogy összevetették az RXTE műholddal közel 10
év alatt felvett röntgensugárzási térképet, valamint a NASA COBE
(Cosmic Background Explorer) műholdja
által a közeli infravörös tartományban felvett képeket. Mivel a közeli
infravörös sugárzás rendkívül
nagy számú egyedi csillagból érkezik, a képek között talált nagy
mértékű hasonlóság azt jelenti, hogy a röntgensugárzás is csillagokból, nem pedig
diffúz gázanyagból ered.
A röntgensugárzó csillagok közül nagyobb energiájú források a
fehér törpék, melyek sugárzása közeli társcsillagoktól
elszívott anyagból származik. Ezeket a
kettős rendszereket kataklizmikus változócsillagokként ismerjük, mivel
a fehér törpe anyagbefogásában időnként hirtelen változások történnek,
ami robbanásszerű folyamatokat indít el. A kisebb
energiájú
források pedig valószínűleg szintén kettős rendszerek, azonban bennük a
röntgensugárzást a komponensek gyors forgása által felfűtött külső
csillaglégkör kelti. A számítások szerint mintegy egymillió
fehér törpe, valamint 1 milliárd közönséges csillag okozhatja a
megfigyelt háttérsugárzást, amelynek felbontására a Chandra műhold nem
volt képes. A kapott értékek azt jelentik, hogy a csillagászok a
röntgenforrások számát korábban kb. százszorosan alábecsülték.
Mindebből az is következik, hogy a Tejútrendszer egészében nagyjából 10
millió
kataklizmikus
változócsillag létezhet.
Forrás: Sky and Telescope, 2006. február 17.
