A hamarosan második születésnapját ünneplő Herschel-űrtávcső látványos felvételek sokaságán örökíti meg galaxisunk csillagközi felhőinek poranyagát. A csillagközi anyag jellegzetes szálas, ún. filamentáris szerkezetet mutat, amelyek akár több fényév hosszan is elnyúlhatnak. A Herschel-űrtávcső korábbi eredményei alapján a kutatók szisztematikusan kimutatták, hogy a csillagkeletkezési folyamatok ezen, ún. filamentumok legsűrűbb részein kezdődnek meg. Az Aquila (Sas) csillagkeletkezési régióban például több mint száz fiatal csillagot örökített meg a Herschel-űrtávcső egy ilyen filamentumban.
S bár korábbi műszerek is kimutatták már a csillagközi anyag filamentáris szerkezetét, a Herschel az első olyan távcső, amelynek segítségével lehetőség nyílik ezek nagyléptékű szerkezetének pontos meghatározására. Elődeinél nagyobb érzékenysége és felbontásának köszönhetően így lehetőséget nyújt a különleges objektumok alaposabb vizsgálatára is. A szakemberek által tanulmányozott IC 5146 csillagkeletkezési területen 90 filamentumot sikerült szisztematikusan azonosítani, amelyek vizsgálatakor kiderült, hogy hosszúságuktól és sűrűségüktől függetlenül mind hasonló, mindössze 0,3 fényévnyi vastagságúak. A számítógépes modellekkel összehasonlítva kiderült, hogy ez leginkabb azzal az elmélettel van összhangban, amely szerint a csillagközi anyag szálas szerkezetét nagyléptékű turbulens folyamatok és mechanikai lökéshullámok alakítják.
Az IC 5146 csillagkeletkezési területen a sűrű gázanyag elnyúlt, szálas szerkezetű struktúrákba rendeződik. Ezekben az ún. filamentumokban csillagkeletkezési folyamatok zajlanak. A kép a Herschel-űrtávcsővel 70, 250 és 500 mikrométeres hullámhosszakon készült felvételek kombinációja. (Forrás: ESA/HERSCHEL/SPIRE/PACS/Gould Belt Survey)
Mivel a csillagközi anyag turbulens, többek között a szupernóva-robbanások által leadott mechanikai energiának köszönhetően, így benne a hideg és ritka csillagközi anyagra jellemző hangsebességnél gyorsabban terjedő lökéshullámok haladhatnak. Ezek a lökéshullámok a hangrobbanásként ismert jelenséget előidézve összenyomják a csillagközi felhők ritka anyagát, amely a számítógépes modellek szerint a megfigyelt nagyléptékű szálas szerkezetet hozza létre. Ezek a megfigyelések fontos adalékot jelentenek a csillagfejlődési elméletek számára.
Forrás:
Hozzászólás
