Akik megtehetik, hogy otthonról dolgoznak, bizonyára sokat találkoztak az elmúlt hetekben videó-konferenciákkal, e-mailek tömkelegével – nincs ez másképpen a NASA Curiosity marsjáró csapatával sem. Ugyanolyan kihívásokkal küzdenek, mint sok más otthonról dolgozó, csitítják a kutyát, családdal, gyerekekkel osztoznak a lakáson, illetve igyekeznek emlékezni rá, hogy időnként álljanak fel a képernyő elől. A csavar? A Marson dolgoznak.
2020. március 20-án a NASA Jet Propulsion Laboratry (JPL) munkatársai közül senki sem volt a bázison. Amióta a Curiosity rover a tervezési fázisába lépett, ez volt az első alkalom, hogy teljes mértékben otthonról vezérelték. Mindössze 2 nappal később a küldött parancsokat a vártnak megfelelően teljesítette is, az „Edinburgh” fantázianevet viselő helyszíni fúrással.
A csapat pár héttel eme ominózus dátum előtt kezdte felfogni, hogy fel kell készülniük a teljes távmunkára, újra kell gondolniuk az eddigi működésüket. Fejhallgatókat, monitorokat és más eszközöket osztottak szét (a járda szélén hagyva, betartva az ajánlott szociális távolságtartás elvét). Nem lehetett azonban mindent hazaküldeni, amivel dolgozni szoktak.
Például a küldetések tervezői normál esetben speciális szemüvegekkel vizsgálnak 3D képeket Marsról, melyek a jobb és bal szemnek szóló képeket gyorsan váltogatva jól kivehetően láttatják a marsi tájkép kontúrjait. Ennek segítségével tudják megtervezni, merre biztonságos vinni a marsjárót következő útján.
Ezeknek a szemüvegeknek azonban erős videokártyákra és nagy teljesítményű számítógépre van szükségük – ezek valójában „gaming”, játékos számítógépek, újragondolva a marsi közlekedés igényeihez. Ahhoz, hogy a 3D képeket egyszerű laptopokon is meg tudják tekinteni, át kellett állni a megszokott kék-piros szemüvegekre. Bár nem annyira valóságos és kényelmes, de ugyanolyan jól működik az utak megtervezéséhez.
Mi kell egy marsjáró vezetéséhez?
A hardver természetesen csak egy része a feladatnak, számos logisztikai változtatást is eszközölni kellett. Az, hogy távolról, a világ minden tájáról kutatók százaival dolgoznak együtt a Curiosity következő céljain, az nem szokatlan a JPL csapattagjai számára sem. Az egyébként egy helyen dolgozó kollégáiktól külön lenni viszont már az. A rover minden lépésének leprogramozása egyenként 20 vagy akár több ember közös fejlesztésének és tesztelésének köszönhető, miközben pedig rengeteg másik emberrel is beszélgetnek.
Alicia Allbaugh, a csapat vezetőjének elmondása szerint normális keretek között együtt ülnek egy szobában, képernyőket, képeket, adatokat osztanak meg egymással. Ezt most különböző videó-konferenciákkal, üzenetküldő szolgáltatásokkal próbálják megoldani, a kommunikáció ilyen módja miatt pedig külön energiát kell fordítani arra, hogy biztosan jól értsék egymást. Átlagosan minden tervezés 1-2 órával tovább tart, mint normális körülmények között. Ez kissé limitálja, mennyi mindent tud a Curiosity egyetlen nap alatt elvégezni – de a marsjáró produktivitása mit sem csökken.
Fontos, hogy mindenki véleményét meghallgassák és megértsék egymást, ezért a tudományos műveleti csoport vezetője, Carrie Bridge proaktívan kommunikál a kutatókkal, mérnökökkel. Látnak-e problémát a tervekben, megfelelnek-e a mérnöki megoldások a kutatási céloknak? Emiatt a mostani helyzetben tipikusan 15 különböző chat-folyamot követ figyelemmel egyszerre. A szokásos körlátogatásokat, ahol a Curiosity legújabb adatait és felvételeit tekintik meg, szintén a virtuális térbe terelte, egyszerre akár 4 videó-konferenciát is indít a folyamatok figyeléséhez.
Az átállás nem egyszerű, de igyekeznek fenntartani a Curiosity és a kutatás eddigi színvonalát, illetve az optimizmust, hogy bármit meg tudnak oldani. A Mars nem áll meg a kedvünkért; kutatunk tovább.
Forrás: NASA JPL
