Az OSIRIS-REx űrszondával végzett mérések alapján a csillagászok megvizsgálták a Bennu aszteroida Földbe csapódásának esélyeit.
A (101955) Bennu jelű földközeli kisbolygó jól ismert, izgalmas, kocka (más vélemények szerint vombatürülék) alakú objektum, amelyet nemrég látogatott meg a NASA OSIRIS-REx űrszondája. De más miatt is emlékezhetünk rá: ez az egyik legveszélyesebb kisbolygó a Föld környezetében.
Az 500 méteres aszteroida pályája közel fut a Földéhez, sőt még metszi is azt. A két pályasík mindössze 6 fokkal hajlik egymáshoz. Ennek köszönhetően a Bennu kiváló célponttá vált egy mintagyűjtő küldetés számára, de a bolygónkat védő szakemberek szemében ugyanezen okból tüske marad.
A Bennut 1999-ben fedezték fel, és azóta több száz észlelést végeztek rajta, hogy megismerjék a pályáját, valamint azt, hogy veszélyt jelent-e a Földre. Képesek vagyunk pontosan megjósolni a mozgását egészen 2135-ig, amikor megközelíti a Földet. A földközelség azonban mindent megváltoztathat. Attól függően, hogy pontosan hol ejti meg a látogatást, a Föld gravitációja úgy is módosíthatja a kisbolygó pályáját, hogy egy jövőbeni földközelség során akár belénk is csapódhat.
Ezeket a problémás helyeket nevezik gravitációs kulcslyukaknak, és az OSIRIS-REx látogatása előtt úgy tudtuk, hogy 26 ilyen pont várakozik egyfajta aknaként a Bennu 2135-ös látogatására.
Davide Farnocchia (Jet Propulsion Laboratory) és munkatársai kíváncsiak voltak, mennyire kell aggódnunk a Bennu miatt, ezért az OSIRIS-REx pontos helyzet- és sebességmérései alapján finomítottak az aszteroida pályabecslésein. A kisbolygó mozgását befolyásoló hatások széles skáláját vizsgálták, így a Naprendszer több mint 300 aszteroidájának gravitációs hatását és azt a kicsi, de folyamatos tolóerőt, amely akkor keletkezik, amikor a Bennu napfénytől felmelegedett felszíne hőt sugároz az űr sötétjébe. A Jarkovszkij-hatásnak nevezett sugárnyomás olyan gyenge, mint az a nyomás, amit három szem szőlő fejt ki a talajra, mondta Farnocchia egy augusztusi sajtótájékoztatón.
Az OSIRIS-REx adatainak köszönhetően a kutatók kettő kivételével az összes gravitációs kulcslyukat kizárhatták, így már 20-szor pontosabbak az ismereteink a Bennu pályájáról. Az új eredmények szerint a kisbolygó becsapódásának valószínűsége mostantól 2300-ig kevesebb, mint 0,06%, ami kis javulásnak számít a korábbi becsléshez képest (az csak 2200-ig terjedt). Az eredmények fontossága inkább abban rejlik, hogy a kutatók sok gravitációs kulcslyukat zártak ki, így a kisbolygó jövőbeni mozgásának lehetőségeit is leszűkítették.
A felülvizsgált becsapódási valószínűség alapján a Bennu a (29075) 1950 DA jelű kisbolygóhoz hasonló, amely a JPL földközeli objektumokat kutató intézetének listáján a legveszélyesebb aszteroida, írják a kutatók tanulmányukban, amely az Icarus folyóiratban fog megjelenni. A Bennu a legnagyobb valószínűséggel 2182 szeptemberében éri el a Földet, és ennek is csak 0,03% az esélye. A csillagászok akkor kezdenek aggódni, ha a becsapódás valószínűsége eléri az 1%-ot, mondta a sajtótájékoztatón Lindley Johnson (NASA) bolygóvédelmi szakember.
Az eddig észlelt aszteroidák alapján megállapítható, hogy a kutatók a Bennu méretű objektumok közel 80%-át találták meg eddig – mondta el Johnson. A NASA földközeli objektumokat kutató jövőbeni infravörös űrtávcsövének (NEO Surveyor) célja, hogy a 140 méternél nagyobb objektumok legalább kétharmadát felfedezze. (Az amerikai Kongresszus 2005-ben bízta meg a NASA-t azzal, hogy az ennél nagyobb földközeli objektumok több mint 90%-át találja meg.)
A Bennu 2037-es földközelsége lehetőséget biztosít majd arra, hogy jobban megvizsgáljuk a kisbolygót, bár nem lesz rá olyan hosszú időnk, mint az OSIRIS-REx-nek. A csillagászok radarmegfigyeléseket fognak végezni a földközelség során, hogy a számításokat ellenőrizzék és pontosítsák.
Forrás: S&T
