Romantikus éjszaka a Mátra közepén. Szarvasbőgés, muflonmekegés. Az égbolton hullócsillagok cikáznak, és előtűnik a sejtelmes légkörfény – már otthon, a fotókon!
Landy-Gyebnár Mónika, Bagolyirtás
Szeptember 7-8-án a légköroptika rajongói (és fanatikus észlelői) Mátraházán szerveztek találkozót s észlelőhétvégét. Mivel az optikai jelenségek nem előre tervezhetően látszanak az égen, így az éjszakát, kihasználva a Mátra adottságait, terepen töltötte a csapat nagy része. Igazán szerencsés választás volt Bagolyirtás, ahova Pável Zoltán ötlete alapján ment ki az észlelőcsapat, fényképezőgépekkel, s Kovács Attila jóvoltából még egy távcsővel is felszerelve. A remek hangulatú éjjelen szép számmal potyogtak a látványos meteorok, nem kevés tűzgömb késztette a mátrai szarvasbőgést és muflon-mekegést megzavaró kiáltozásra az észlelőket. A dél felé az Alföldre néző, nyitott tisztásról csodálhattuk a Tejút ragyogóan fényes sávját, ez az esti órákban még a kissé párás levegőben is nagyszerű élmény volt. Csak a déli ég alján látszott Gyöngyös fényének kissé szórt szennyezése, másutt abszolút kitűnő ég volt. Késő este feltámadt a szél, kisöpörte a párát, s ekkor lett nyilvánvaló, hogy mennyire kiváló átlátszósággal is van dolgunk! Az északi égbolt gyakorlatilag tintafekete volt, a csillagok tűszúrásnyi sziporkái megszámlálhatatlanul sorakoztak rajta.
Az éjszaka során végig fotóztam: a hatalmas fák felett lassan odébb kúszó Tejút, az egyre alacsonyabbra ereszkedő Nyári Háromszög, a keleti horizonton egymás után kelő téli csillagképek jelezték az idő megállíthatatlanságát, majd napkelte előtt kb. 2,5 órával már jól láthatóan az őszi állatövi fény is megjelent, s hajnalig ragyogó fénykúppá vált. Az állatövi fény önmagában is megkapó látvány, ha halványan látjuk, akkor is, ezen az éjjelen azonban különösen fényesen mutatkozott meg a még ébren lévő észlelők előtt.
A fotókat itthon feldolgozva feltűnt, hogy nem az állatövi fény volt az egyetlen optikai jelenség, amit sikerült megörökíteni: attól a pillanattól fogva, hogy a feltámadó szél kitakarította azt a kevés párát is az égről, a légkörfény zöldes sávjai is megjelentek az északi égen. A sávok halványak voltak ugyan, de jól kivehetőek és a jelenség legáltalánosabban elterjedt zöld színét mutatták. A fotókból timelapse videót készítve (https://vimeo.com/74178096 ) az is látható lett, hogy miként mozognak lassan a sávok az égbolton. A légkörfény akkor tűnt el, amikor elkezdett világosodni az ég és felragyogott az állatövi fény ferde kúpja.
A légkörfény gyakorlatilag nem lenne ritka, azonban a megfigyeléséhez különösen sötét égre és remek átlátszóságra van szükség. Hazánkban sajnos nem túl gyakran áll elő olyan helyzet, amikor ezek adottak, s még a holdfény se zavarja az észlelőket. Ennek ellenére az elmúlt évek során egyre több észlelés született, ha nem is kimondottan a légkörfény megfigyelésére ment ki az észlelő, a jó átlátszóságot kihasználva készült képek közt egyre gyakrabban bukkan fel a jelenség! Elsősorban hidegfrontok utáni éjjelen érdemes keresni, fotózni. Nagy érzékenység és/vagy hosszú záridejű feltétlen szükséges hozzá, hogy megörökítsük, de egy gyengébb fényképezőgép is alkalmas rá, ha pl. tudunk néhány perces vezetett képet csinálni.
A légkörfény a magaslégkörben (100 km) keletkező jelenség, a Napból érkező extrém tartományú (100-280 nm ) UV sugárzás hatására a ritka közegben kémiai reakciók alakulnak ki, s ezek nyomán szabadulnak fel a fénylést létrehozó fotonok. (A jelenség részletes magyarázatáról és a korábbi, regisztrált magyarországi észlelésekről a Természet Világa 2013. júliusi számában olvashat az érdeklődő.). A sarki fénnyel ellentétben a légkörfény a bolygón bárhol észlelhető jelenség, de megjelenése lényegesen halványabb, s mivel a besugárzás hiányában az éjszakai égbolton nincs, ami tovább generálja, így az idő előrehaladtával intenzitása csökken. Színe legtöbbször jellegzetes zöld, néha pedig vörös. Szabad szemmel a színét csak extrém sötét helyről láthatjuk, azonban fotón mindezek megjelenhetnek. Ha bizonyosan nincs semmi felhőzet, pára az égen, és halvány, nagyon lassan mozgó sávos mintázatot észlelünk, akkor igyekezzünk fotón megörökíteni, s így gyarapítani a hazai észlelések számát!
