Februártól egyre kedvezőbb helyzetbe kerül a Szaturnusz, a távcsöves bemutatók népszerű célpontja.
Schné Attila, Nemesvámos
Elég egy távcsöves pillantás a Naprendszer hatodik bolygójára, és megértjük, miért szép a csillagászat. A Szaturnusz látványa egyszerre lenyűgöző és elgondolkodtató. A különleges gyűrűrendszert csak a távcső felfedezése után sikerült felfedezni — pontosabban 1610-ben Galilei ugyan látta, hogy valami „nincs rendben” a Szaturnusszal, hiszen kezdetleges távcsövével hármas bolygóként vélte látni az égitestet, amit nem volt könnyű értelmezni. Azt, hogy a bolygó körül vékony gyűrű húzódik, csak 1655-ben ismerte fel Christian Huygens holland csillagász, igaz, már sokkal jobb távcsővel.
A Szaturnusz gyűrűrendszere meglehetősen bonyolult (és csodaszép) formáció, mely nem egyetlen gyűrűből, hanem gyűrűk sokaságából tevődik össze. Ez a gyűrűkollekció egy régebbi Szaturnusz-hold szétdarabolódása révén jöhetett létre, az óriásbolygó által keltett árapályerők hatására. A gyűrűrendszer rendkívül vékony: átmérője mintegy 300 ezer km, vastagsága azonban csak néhány száz méter.
A hét csillagászati képé Schné Attila készítette a gyulafirátóti Corvus Csillagvizsgáló 23 cm-es refraktorával, Philips ToUcam webkamerával. A kép 1200 frame felhasználásával készült, a feldolgozásban Ladányi Tamás működött közre.
