A napokban került földközelbe a tavasszal felfedezett Jacques-üstökös, amely kellemes fényességével és kedvező helyzetével remek témát kínál asztrofotósaink számára.
Július elején már írtunk a C/2014 E2 (Jacques)-üstökösről, amely napközelségét elérve csodálatos égitestként látszott – sajnos csak a Naprendszer túloldalán tanyázó űrszondáinkról. Már akkor is jeleztük, hogy a csillagunktól távolodó üstökös a nyár végére sokkal jobb pozícióba kerül, s bár a júliusinál kisebb fényesség mellett, de könnyen észlelhető lesz az éjszakai égbolton.
Az üstököst Cristovao Jacques brazil amatőrcsillagász fedezte fel március 13-án, egy 45 cm-es távcsővel készült fotókon. Az azóta elvégzett számítások szerint az égitest 22 ezer éve már járt napközelben, s bár a bolygók gravitációs hatása miatt következő visszatérése már csak 12 ezer év múlva várható, láthatóságának egyedisége nem kérdéses. Aki egyszer lemarad róla, az már biztosan nem láthatja többé.
Július 2-án 100 millió km-re, a Nap-Föld távolság kétharmadára megközelítette a Napot, ám ekkor még igen messze, 250 millió km-re járt bolygónktól. Ez a távolság azóta folyamatosan csökken, és augusztus 28-án nagyjából megharmadolódva, 84 millió km-nél érte el legkisebb értékét. Az üstökös jelenleg a legkisebb kézi látcsövekkel is megfigyelhető, a véletlen folytán pedig pont olyan irányban látszik bolygónkról, hogy több hónapos láthatósága során végigvonul a Tejút sávja előtt. A kedvező helyzet és a nagy fényesség megihlette a hazai észlelőket is, akik számos szép fotót és rajzot készítettek róla. Az alábbiakban ezekből válogatunk – a teljesség igénye nélkül.
