Csillaggyár

507

Az IC 1396 jelű ködkomplexum a nyári égbolt egyik ékköve a Cepheus csillagképben. A gigászi méretű emissziós köd fiatal, születőfélben lévő csillagokat rejt.

Rőmer Péter, Tarján

Az IC 1396 jelű ködkomplexum a nyári égbolt egyik ékköve a Cepheus csillagképben. A gigászi méretű emissziós köd a Földtől mintegy 2400 fényév távolságban helyezkedik el, s fiatal, születőfélben lévő csillagokat rejt. Bár a köd hidrogénemisszióját a térségben elhelyezkedő „laza” csillaghalmaz okozza, s már régen ismert objektumról van szó, a csillagkeletkezés bizonyítása épp csak az elmúlt években történt meg. Hatalmas, buborékszerű objektumra gondoljunk, ha térben akarjuk elképzelni. Érdemes végiggondolni, mekkora méretei vannak ennek a „buboréknak” valójában. 2400 fényéves távolságból több mint 2 fok alatt látszik, ami mintegy 80 fényév átmérőt jelent a valóságban. A fiatal csillagok erőteljes sugárzásától viharos ködösségben több sötétebb részt, kisebb-nagyobb csomós nyúlványokat is felfedezhetünk. Ezek a csillagközi felhő sűrűbb részei, melyek eddig ellenálltak az elsöprő csillagszélnek, s belül újonnan születő csillagoknak adnak otthont. A látómező mintegy 2°-os képátlóval a ködkomplexum felét, az északi oldalát fedi le. A képmező jobboldalán találjuk a híres IC 1396A és B jelzéssel ellátott Elefántormány-ködöt, s benne a kicsiny, sárgás színezetű, újszülött csillag burkát a Vdb 142-es ködrészletet. Balra tekintve is hasonló nyúlványok tűnnek fel, melyek szintén épp születőben lévő, vagy újszülött csillagokat rejtenek, noha nem olyan látványosan, mint az „A” jelzésű szegmens. A kép középvonalában, a ködkomplexum középső része tűnik fel, a fiatal halmaztagokkal. A hálás fotós célpont további érdekességet jelenthet teljes egészében becserkészve, melyhez már lényegesen rövidebb fókuszú (200-300 mm) teleobjektív szükséges.

2009w46-nagy

A felvétel a 2009-es Meteor Távcsöves Találkozó (MTT ’09) során született. A felvétel refraktorral (lencsés távcsővel) készült. A csillagok képére pillantván, bizonyára sokakban kételyt ébreszt, hogy vajon tisztában vagyok-e a műszereim paramétereivel. Nos, a trükk annyi, hogy a fényútban egy szálkereszt volt elhelyezve a fénygyűjtés idején, ami lényegében ugyanazt a hatást kelti, mint a tükrös távcsövek jó részénél a segédtükör-tartó lábai. Sokan kérdezték, hogy ez mire jó? Többek között látványelem, azon túl egy leheletnyit segít, hogy a vezetési/ leképzési hibák ne jöjjenek vissza olyan feltűnően, mint a tökéletesen pontszerű, körszimmetrikus leképzésnél. Mindezek tapasztalatában kis átmérőjű műszerek esetén (mint a 100-as ED is) nem ajánlom a módszert.

A felvétel 19 db 10 perces kép átlagából áll össze, melyhez a fényt egy átalakított C EOS 350D kamera ISO 800-as érzékenység mellett, SBIG ST4-es autoguider felügyeletében gyűjtötte. A használt optika 100/900-es ED apokromát, a fókuszt Vixen 0,67x ED-vel f/6-ra redukálva.

A kép megtekinthető ezen a linken is.

Hozzászólás

hozzászólás