Fénysugár a Bailly-kráterben

Különös fényjátékot sikerült megörökítenie egy magyar amatőrcsillagásznak Holdunkon. Mintha világítótorony működne az óriás Bailly-kráterben.

2818

Különös fényjátékot sikerült megörökítenie egy magyar amatőrcsillagásznak Holdunkon. Mintha világítótorony működne az óriás Bailly-kráterben.

Csabai István, Zagyvarékas

Holdunk innenső oldalának legnagyobb krátere a 300 kilométeres Bailly-kráter. Valójában ez már becsapódási medence, a kráterek fősorozatának utolsó állomása. Mivel a holdkorong déli, délnyugati peremén fekszik (szelenografikus koordinátái: déli szélesség 66,8°, nyugati hosszúság 69,4°) megfigyelhetőségét erősen befolyásolja a libráció. Ha közelebb lenne a holdkorong középpontjához, egészen biztosan már a legegyszerűbb távcsövekben is páratlan látványt nyújtana. Így viszont, hogy a peremhez közel fekszik, meg kell elégednünk azzal, hogy mindig alacsony szög alatt láthatjuk még akkor is, amikor a libráció a legkedvezőbb.

Van ennek az elhelyezkedésnek előnye is. A ferde rálátásnak köszönhetően nagyobb műszerekkel és nagyítással úgy láthatjuk kráterünket, mintha űrhajóval suhannánk el felette. Pontosan ezt az érzést adja vissza Csabai István tagtársunknak a fogyó fázisnál készült, három felvételből álló sorozata. Az első felvétel 2018. szeptember 7-én, a másik kettő egy lunációval később, október 5-én és 6-án hajnalban készült, egy 356 mm-es Celestron C-14-es Schmidt-Cassegrain távcsővel és egy ASI 290 mm-es webkamerával. Azon kívül, hogy a felvételek szenzációs felbontásúak, egy nagyon érdekes jelenséget is megörökítettek. Megfigyelőnk a következőket írta a felvételek mellé: „Több alkalommal megfigyeltem, hogy a  méreteivel és szépségével a Clavius-kráterrel vetekedő Bailly-kráter délnyugati oldalán van egy sziklafal, amely rendkívüli fényvisszaverő, szinte tükröző felülettel rendelkezik. Különböző librációs időszakaszokban és fázisokban a napfény két irányban reflektálódik róla. Az észak felé vetülő fénysugár közel 150 km-re világít és egészen a Bailly B pereméig nyúlik. Három alkalommal is lefotóztam és különösen a 2018.szeptember 7-én reggel készült felvételen látszik nagyon elnyúlva.”

Észlelőnket nem hagyta nyugodtan a dolog, felvételét megosztotta a Cloudy Nights weboldalán, ahol az egyik klubtagtól magyarázatot is kapott erre a szokatlannak tűnő jelenségre. A hozzászóló utána nézett az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) felvételeken és észrevette, hogy egy apró méretű, fiatal, magas albedójú kráter található a kérdéses helyen, plusz még egy halványabb sugársáv is. Vagyis a jelenséget nem a Holdról direktben visszatükröződő napfény idézte elő, hanem a holdi talaj magas fényvisszaverő képessége, ami viszont a kis kráternek és a sugársávnak köszönhető. Ezek szerint a rejtélyes fényjelenséget a Bailly sáncán ülő parányi parazitakráter, pontosabban annak kidobott fehér törmeléktakarója és sugársávja, vagy a kis kráter és egy véletlenül arra haladó sugársáv okozza.

Szöveg: Ggz

Hozzászólás

hozzászólás