A Kárpát-medence jó részét hosszú napok óta hideg ködpárna borítja. Csak a magasabb hegyeket éri a napfény, odafent szinte tavaszias az időjárás – és csodálatos az éjszakai égbolt.
Kuli Zoltán, Galyatető
A felhők felett mindig kék az ég. Ez a mondás úgy felerészt igaz, hiszen éjszaka – jó esetben – inkább fekete, fehér pöttyökkel. Tegnap este egy hatalmas pötty, a Hold is segített revansot venni az átkok tengerén, a ködtengeren, amely hetek óta keseríti a csillag- és napfényre vágyó amatőrcsillagászok életét. Az undok lepel fölé emelkedve már délután drámai változást élhettünk át: a szemünk csak nehezen alkalmazkodott a rég nem látott ragyogáshoz. A paplanja alá búvó Nap változatos geometriai formákat vett fel, majd végül zöld sapkáját megemelve köszönt el. A Hold selymes fénybe burkolta a ködhullámokat, a Mátra kilógó csúcsait és a távolabbi Tátrát. Végre a csillagok is megmutatták magukat, miközben Sárneczky Krisztiánnal a galyatetői kilátó tetején dacoltunk az erős széllel, testünkkel takarva a remegő fotóállványt. Persze a látványért és a különös hangulatú fotókért megérte vacogni egy kicsit.
