Határ a csillagos ég 2015

1553

A karácsony közeledtével közzétesszük az idei “Határ a csillagos ég” pályázatunk győztesének és néhány helyezettjének színes képeit.

Az idén számos remek megfigyelési terv érkezett a Határ a csillagos ég pályázatunk felhívására, így a szokásos három helyezés helyett öt csapatot részesítettünk valamilyen elismerésben. A diákok és vezetőtanáraik lelkesedése mellett sajnos Murphy is beleszólt a kért képek elkészítésébe, előbb a Schmidt távcsőnél fellépő technikai problémák, majd a csapnivaló időjárás akadályozta a felvételek elkészítését. Egyik csapatuknak még mindig tartozunk a képekkel, az ő eredményeikről egy későbbi jelentkezésünkben még mindenképpen beszámolunk, ám első helyezettünk, a “Kozmikus buborék” nevű csapat (Pollák Edina, Kispesti Károlyi Mihály Magyar Spanyol Tannyelvű Gimnázium, Budapest; Világos Blanka, Szent István Gimnázium, Budapest; Kalup Csilla, Lehel Vezér Gimnázium, Jászberény; felkészítő tanáruk Szöllősi Attila), és két másik csapat számára sikerült felvenni használható képeket. Kérésünkre a Kozmikus buborékok egy rövid beszámolót is készítettek munkájukról:

aaa
A nyertes csapat tagjai az 1 méteres RC távcsőnél: Pollák Edina, Kalup Csilla, Világos Blanka és Szöllősi Attila

“A pályázat nyerteseiként az október 9-11-i hosszú hétvégén Piszkéstetőn jártunk, hogy a pályázatunknak megfelelően képeket készítsünk a 60/90/180 cm-es Schmidt távcsővel az általunk kiválasztott objektumokról, az M52-ről és a Buborék-ködről. Lelkes csapatunkkal egy borús péntek délután, ám felhőtlen jókedvvel  érkeztünk a Piszkéstetői Obszervatórium kapujához, ahol bebocsátást nyerhettünk a hazai professzionális csillagászat fellegvárába. Voltak köztünk, akik egyszer vagy többször már jártak itt, de voltak akik még csak most voltak itt először. Azonban az oroszlán csillagképet formáló főépület, Magyarország legnagyobb távcsövei és kupolái, a festői kilátás, és a hivatásos csillagászati munka légköre akármelyikünket képes bármikor elvarázsolni. Az épületben az aktuális ügyeletes csillagász, Sárneczky Krisztián várt bennünket, aki egyfajta házigazdaként igazított el minket mindenben, amiben csak kérdésünk volt. Kihagyhatatlan lehetőség volt számunkra az épület könyvtárának felderítése, ahol igazán pompás darabokra akadtunk! A nagy galaxisos atlasztól kezdve a kedvencünkké vált fotometriás könyvig bármit fel lehetett lelni. De nem lazsáltunk sokat, főhadiszállásunkként a társalgót választottuk és előpakoltuk eszközeinket a munkára. Mivel sajnos az időjárás továbbra sem javult (a hátunk mögötti kijelző végig 98% páratartalmat és 0,00 derült eget mutatott) kénytelenek voltunk a képfeldolgozást gyakorolni, hogy mire elkészülnek a megpályázott képeink, rutinosabban tudjunk dolgozni. Így aztán beizzítottuk a laptopot, és elkezdtük beleásni magunkat a képfeldolgozásba a PixInsight nevű program segítségével.

bbb
A borult időben régi felvételek feldolgozásával ütötték el az időt a csapattagok. A felvétel az obszervatórium társalgójában készült, a monitoron az Észak-Amerika köd, az M101 és az NGC 188 feldolgozott képei láthatók.

Kísérő tanárunk, Szöllősi Attila korábban alaposan körüljárta a témát, így az elénk gördülő problémákra közösen többnyire mindig találtunk valamiféle megoldást. Még aznap este nekikezdtünk egy amatőrcsillagász barátunk és segítőnk, Panik Zoli által a Buborék ködről készített felvételsorozat feldolgozásába, és a hajnali órákra egészen biztató eredményt értünk el vele. Szombat délelőtt a hegytető egyöntetű, hófehér párába burkolózott. Kár is volt reggelizni, hiszen harapni lehetett a ködöt! Ez azonban nem jelenthetett akadályt, felkaptuk a kabátunkat és elzarándokoltunk a távcsövekhez. Bár jobban örültünk volna a derült égnek, el kellett ismernünk, hogy a sejtelmes párában úszó kupolák, erdők, domboldalak nem mindennapi látványt nyújtottak. A 60 cm-es Schmidt távcső és az egyméteres RC teleszkóp kupolájába nyerhettünk bepillantást. Nehéz leírni, milyen érzés testközelben találkozni ilyen impozáns távcsövekkel. A hangulatuk, méretük, történetük lenyűgözőek, amit lelkes amatőrcsillagászokként még inkább tudtunk értékelni. Érdekes volt látni továbbá, hogy a néhány évtizedes és a modern technika egyesülve hogyan tud a mai kornak megfelelő minőségi szintet hozni a megfigyelésben. Délután képfeldolgozás továbbképzést kaptunk, majd a kérésünknek megfelelően a ködös időre való tekintettel a Schmidt-tel készült régebbi felvételeket kaptunk háromféle objektumtípusról: Az Észak-Amerika köd öböl részéről, az M101 galaxisról és az NGC 188-as nyílthalmazról. Szinte megszakítás nélkül dolgoztunk a hajnali órákig, kalibráltunk, átlagoltunk, a szűrők alapján színeztünk, és követtük egymás tanácsait. Mindenkinek rengeteg hasznos és jó meglátása és hozzászólása volt egy-egy fázisban. A csapat jellemzően még hajnali négy órakor is lelkes képfeldolgozást végzett, miközben a tanáruk már órákkal korábban kidőlt a sorból.

ccc
A célpontról készült színes felvétel, jobb felül az Buborék-köd és környezete (NGC 7635), bal alul az M52 jelű nyílthalmaz.

A csaknem folyamatos, 12 órányi munka után vasárnap nem siettük el a felkelést. Ebben azért talán az is közrejátszhatott, hogy tudtuk, ez az utolsó napunk, és délben már indulnunk kell haza. Otthon izgatottan vártuk, mikor készülnek el a képeink. Csaknem egy hónap múlva jött az üzenet, hogy megvannak a felvételeink. Már aznap elkezdtük szervezni a találkozónkat, ami nem volt túl egyszerű, mivel a csapat egy budapesti, egy gyömrői, egy jászberényi és egy kecskeméti tagból áll. Végül Csilla vállalta a házigazda szerepét Jászberényben, és november közepén, egy szombat délután neki is rugaszkodtunk a feladatnak. Ismét órákon át, olykor tévutakon járva, de mindig előre haladtunk a végcél felé. Számos új problémánk akadt, például hogy egy szűrő hiba miatt „B” tartományban nem készültek felvételek, de egy jó csapat módjára mindenki tudása legjavát beleadta. Aznap nem is tudtuk befejezni teljesen a feldolgozást, ám már közel jártunk. Mindenki az idejéhez mérten, otthon dolgozott tovább a közös képen. Részeredményeinket folyamatosan megmutattuk és megvitattuk egymással, míg végül november végére sikerült elkészítenünk a végleges a képet, amelyen szépen előjöttek az M52 és a Buborék-köd narancs-vörös részletei, pont ahogyan a pályázatunk megírása során megálmodtuk.”

A megosztott harmadik helyezést elért “Elhaló pixelek” csapat (Kálmán Levente, Turi Andor és Pisák Levente, felkészítők Csizy Judit és Kálmán József, Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium) az M57-ről kapott képeket, az elkészített színes felvétel mellé szakmai összefoglalót készítettek: “1886. szeptember 1-jén Gothard Jenő magyar csillagász és villamosmérnök fotografikus úton lefotózta és felfedezte az M57 jelű gyűrűs köd központi csillagát. Az eredményt, amivel a nagy nyugat-európai intézeteket is megelőzte, egy 10 hüvelykes (egészen pontosan egy 260/1967-es) Newton-távcsővel érte el. Mit tudhatunk a központi csillagról és az ezt körülvevő gyűrűről? A távolsága kb. 740 pc lehet (ez 2400 fényévnek felel meg), de jelenleg azonban ±30% hibahatárral tudják csak meghatározni a távolságát. A most lefényképezett fény az M57-től körülbelül akkor indulhatott el, amikor i.e. 384-ben megszületett Arisztotelész, Nagy Sándor tanítója.

ddd
Az elkészült felvételen az M57 halvány, külső gyűrűje is látható, akárcsak az IC 1296 jelű spirálgalaxis.

A köd közepén lévő csillagtetem felszíni hőmérséklete 120 000 K, luminozitása 200-szorosa, tömege 0,62-szerese a Napénak. Amikor még csillag volt, jóval nagyobb lehetett, mint a mi Napunk, tömege kb. 1,5-2,0 naptömeg volt. Vörös óriás fázisban nagyobb méretű lett, mint ami a földpályája átmérője, tágulás közben, kb. 5000 évvel ezelőtt,  1,22 CSE-re a középponttól a 30 km/s-mal táguló burok véglegesen leszakadt a visszamaradó központi csillagról, amely időközben elkezdte összehúzódását. Hőmérséklete és luminozitása alapján jelenleg sugara 3,6-szorosa lehet a Föld sugarának, sűrűsége már igen nagy, 24 kg/cm3, de még nem érte el a fehér törpe állapotot (mindkettő még csökkenni fog végállapotig). A tengelye körül nagyon gyorsan forog, akár 10 ezerszer gyorsabban mint a Napunk, nagy hőmérséklete miatt az UV tartományban kisugárzott nagy energiájú fotonok ionizálják a leszakadt burok atomjait (Halfa, HeII,  OIII, NII, SII és CII), és ettől lesz olyan szép színes. A gyűrű nagytengelyének kiterjedése az égbolton  84”, míg a kistengelye 30”. A vizuálisan látható gyűrű körül 115” sugarú külső  gömbben egy haló helyezkedik el, átmérője 0,83 pc lehet (2,5 fényév). Ez zömében hidrogén molekulákból áll, de nyomokban CO-t is tartalmazhat. Még a burok leválása előtt jelentős mennyiségű molekuláris hidrogén került ki a csillag környezetébe, ami most csak infravörös tartományban válik láthatóvá. A modern mérések szerint a forgástengely irányában jóval nagyobb a tágulás sebessége (akár 100 km/s is lehet), mint a gyűrű síkjában. További érdekesség még, hogy mi a Földről majdnem a pólus irányából nézzük, ezért látjuk ezt enyhén megdőlt gyűrűs szerkezetet ellipszisnek.”

Végezetül a második helyezést elért “Polaris B” csapat (Szűcs Mátyás, Mayer Márton és Szarka Bence, felkészítő pedagógus: Horvai Ferenc) felvételét mutatjuk be, amely az NGC 6946 jelű, 22 millió fényévre lévő galaxisról készült:

eee
A Tűzijáték-galaxis

 

Hozzászólás

hozzászólás