Az Aquincumi Múzeum egyik érdekessége az a szkáfosz napóra, melyet a Múzeumok Éjszakáján fáklyafénynél tekinthettek meg az érdeklődők…
Mizser Attila, Aquincum
A Magyarországon 2003 óta megrendezett Múzeumok Éjszakája az ország egyik legnépszerűbb kulturális eseménye. A Magyar Csillagászati Egyesület először 2003-ban „vendégszerepelt” a rendezvényen, az Iparművészeti Múzeumban, idén pedig már tucatnyi helyszínen fogadtuk az érdeklődőket.
A fővárosban óriási volt a nyüzsgés ezen az éjszakán, ami valószínűleg nem csupán annak köszönhető, hogy az 1200 Ft-os (600 Ft-os) belépő szinte korlátlan számú kiállítóhely látogatására jogosította a kultúra iránt fogékonyakat. Van ennek az éjszakának valami megfoghatatlan hangulata, amit nehéz megragadni.
Ha éjszaka, akkor csillagászat! Budapesten három múzeumi helyszínre (Aquincumi Múzeum, Országos Műszaki Múzeum és Országos Széchényi Könyvtár) vonultunk ki távcsöveinkkel (20 amatőrtársunk dolgozott összesen kilenc távcsővel), hogy több ezer érdeklődőnek mutathassuk meg a Szaturnuszt, a Jupitert, a Holdat – mindazt, amit a fényszennyezett budapesti égen még meg lehet mutatni.
A hét csillagászati képe ezúttal Aquincumban készült, a Victorinus ház egyik falán elhelyezett szkáfosz napórát ábrázolja, fáklyafénynél. Ezt a napóratípust a görögök fejlesztették ki, a rómaiak – annyi más mellett – ezt is átvették tőlük. Ez a bronznapóra sajnos nem túl régi, 1991-ben készítette Rékai Csaba. A tűzzománcozott félgömb átmérője 20 cm, beosztása IV-XII-VIII, fél órás osztású. Pólusra mutató árnyékvetője nagyon sérülékeny, s mivel leszerelték, ezért nem látható ezen az éjszakai felvételen.
