Hale obszervatóriumai

1326

"Expedíció" a Mount Wilsonra (1904)

Ott fenn a hegyen…

   1903-ban, egy nyári kirándulás alkalmából Kaliforniában, az 1742 métermagas Wilson-hegy tetején bukkant rá az eszményi helyszínre. A tüneményesen szép természeti környezet elbűvölte, és azzal az érzéssel töltötte
el, hogy a lehető legalkalmasabb helyet fedezte fel napkutatásai számára.

   A Mount Wilson 15 mérföldre fekszik – az akkor mindössze 15 000 lakosú – Pasadena városkától. Ahegyre szekérút sem vezetett fel, öszvérháton közlekedtek, mint a bibliai időkben. Mindezek a nehézségek nem tartották vissza Hale-t attól, hogy 1903 őszétől fogva idejének nagyobb részét ahegyen töltse. Adams szerint nem született még olyan csillagvizsgáló a Földön, amelyet oly gonddal készítettek elő, mint a Mount Wilson Obszervatóriumot.

 

Az egykori turistaház, a Kaszinó (1904)

   Nem az az igazi csoda, hogy a folyamatosan álmodozó Hale képes volt az általa teremtett és jól felszerelt Yerkes Obszervatóriumot a bizonytalan jövővel felcserélni. Sokkal érdekesebb az, hogy legkiválóbb munkatársai, G. W. Ritchey, Walter Adams, F. Ellerman és Francis 1904-től kezdődően ők is a hegy tetején munkálkodhassanak. Az sem riasztotta el őket, hogy kezdetben igen "romantikus" körülmények között kellett dolgozniuk. Csupán egyetlen kis épület, az úgynevezett "Kaszinó" – a hajdani menedékház – állott rendelkezésükre. Ez szolgált munkahelyül, otthonként, s itt fogadták a vendégeket is, akik gyakran jöttek, hogy megtekinthessék Hale nagyszabású vállalkozását. Walter Adams igen hangulatosan mesél visszaemlékezéseiben ezekről a legendás évekről; történeteinek egyik főszereplője egy Pinto nevű öszvér volt, "aki" vízzel látta el a csillagászokat, s ha kellett, szállította is őket. A látogatók közül Edward E. Barnard professzor kedvelte legjobban Pintót, aki arra is rájött, hogy az öszvér selymes sörényének szálai igen alkalmasak fonálkeresztnek a távcsövekbe. Pintón kívül még sok más négylábú lakója volt a Kaszinónak, és – sokak szerint – egy hatalmas medve is élt a csillagvizsgáló szomszédságában.

 

A Mount Wilson Obszervatórium manapság

Indulás – kölcsöntávcsővel

   Első jelentősebb csillagászati eszközüket, a Ritchey által készített és az adományozóról Snow névre keresztelt 150 centiméteres tükrös távcsövet a Yerkes Obszervatóriumtól kapták kölcsön. Ezzel a teleszkóppal, amelyet később meg is vásároltak Mount Wilson részére, Hale már otthon is igen szívesen tanulmányozta a Napot. A szállítás tetemes költségeit a washingtoni Carnegie Institution fedezte, az az intézmény, amely – a California Institute of Technology-val együtt a mai napig is fenntartója az obszervatóriumnak.

 

Az 5 méteres óriástükör, a nevezetes Hale-teleszkóp

   Megépült a hegyre vezető út is; ezen öszvér vontatta szekereken szállították a távcső számára építtetendő kupolához az építőanyagot, majd magát a hatalmas távcsövet is. 1908 decemberében a Snow teleszkóppal elkezdődhettek az észlelések. 1910-ben az International Solar Union (az International Astronomical Union őse) – ennek a nagy fontosságú egyesületnek a létrehozása ugyancsak Hale műve volt – a Mount Wilson tetején tartotta meg első találkozóját.

   Hale vállalkozásai mindig sikerrel jártak. A sikernek azonban nagy ára volt: Hale 1910-ben, negyvenkét éves korában  gyógyíthatatlan betegségbe esett. A furcsa kór, amelyről a nagy csillagász eleinte tudomást sem akart venni, agyi bántalmakkal járt. Gyakran gyötrő fejfájás tört rá, s az is előfordult, hogy munka közben – ideiglenes tudatkiesés  formájában – jelentkezett a roham. Ha utazott, szervezett vagy ismeretterjesztő előadásokat tartott, ritkábban és csak mérsékelt formában jelentkezett a betegsége. 

Betegséggel küszködve

   Már betegen kezdte el egy újabb "legnagyobb" távcsőnek, az adományozó John D. Hooker nevét viselő 254 centiméteres refraktornak a tervezését, valamint a megalkotásához szükséges tetemes összeg előteremtését. A távcső 1917-re készült el, és 1918-tól már a rendszeres megfigyelések is megkezdődhettek a 32 méter átmérőjű kupolában. A Hooker-távcső 30 évig szolgálta a csillagász-társadalmat. Számtalan nagy jelentőségű tudományos eredmény fűződik hozzá, egyebek között vele fedezte fel Hubble a nevét őrző "Hubble-effektus"-t, s vele mérte meg F. G. Pease (a csillagászat történetében először) egyetlen csillagnak, az Epszilon Pegazinak az átmérőjét. Shapley a Hooker-távcsővel messzi csillaghalmazok távolságát és méretét is meg tudta határozni.

   Napészlelések számára Hale különleges tornyokat emeltetett. Két napészlelő csillagászati műszer is fűződik a nevéhez: egy spektroszkópot és egy spektrográfot is szerkesztett. (A Nap protuberanciáinak (*) vizsgálatára Hale-t megelőzően Carl Braun atya, a kalocsai Haynald Obszervatórium első igazgatója is szerkesztett spektrográfot.)

—————————————————————————-
(*) PROTUBERANCIA: a napkorong szélén teljes napfogyatkozáskor vagy arra alkalmas berendezésekkel bármikor látható kisebb-nagyobb kidudorodás, szálas szerkezetű, a Nap Kromoszféráján túlnyúló gázfelhő. A napkorong felszínén ugyanezek az alakzatok sötét fonalak, filamentumok formájában jelennek meg.
—————————————————————————-

   George Ellery Hale 1923-ig állott a Mount Wilson élén. Ekkorra már annyira elhatalmasodott rajta a betegség, hogy nyugdíjazását kellett kérnie. Ám 1928-ban még bemutatta a Rockefeller Alapítvány képviselőjének Mount Wilsont. És ott, a hegyen született meg egy újabb, még hatalmasabb, 5 méter átmérőjű tükrös távcsőnek a terve.

Az "ötméteres" megszületése

   1929-től Hale már az ágyat sem hagyhatta el, de még onnan is, mint az új obszervatórium és az új óriástávcső létrehozásáért felelős személy szervezett, intézkedett. 1934-ben a Corning üveggyárban – pyrex üvegből (*)- kiöntötték a tükör első példányát; ez azonban a próbák során összetört. Még ugyanebben az évben Pasadenában – egy külön erre a célra létrehozott üzemben – megszületett az új, már végleges változat.

—————————————————————————-
(*) PYREX-ÜVEG: nagy keménységű laboratóriumi üveg, amely (a hidrogén-fluorid és a forró foszforsav kivételével) egyéb vegyszereknek ellenáll. Hőtágulási tényezője kicsi, ezért nagy hőmérsékletingadozást is elvisel.
—————————————————————————-

   1938-ban, abban az évben, amelyben George Ellery Hale annyi szenvedés után elbúcsúzott az élettől, Pasadenától nem messze, a Palomar hegyén kiásták az új hatalmas távcső befogadására alkalmas kupola alapjait. A 41,8 méter átmérőjű grandiózus mű tervezője Russel W. Porter építész volt. A Mount Palomar Obszervatórium első igazgatója J. A. Anderson lett, ő a távcső felállítása előtti időkben öt évig a légköri viszonyokat tesztelte a hegyen. Bár az épület és benne a távcső már 1940-re elkészült, a háborús idők miatt a rendszeres munkát csak 1948 januárjában kezdhették el a hatalmas távcsővel.

{mosimage} 

A mount Palomar "ötméteresének" 41,8 méter átmérőjű óriáskupolája

   Az ünnepélyes megnyitót 1948. június 3-án Hale özvegyének jelenlétében tartották meg. A műszert George Ellery Hale-ről nevezték el, mert a távcső "az ő álmainak és szervező erejének köszönhette létét". Walter Adams a megnyitó alkalmából tömören így fogalmazta meg a csillagvizsgáló programját: holdas éjszakákon spektrográfiával fognak foglalkozni, holdtalanokon fotometriával és extragalaktikus csillagászattal. A palomar-hegyi csillagászok igen neves alkotása a mindennapi munkához elengedhetetlenül szükséges Palomar Sky Survey nevű fotografikus atlasz, amelyet az obszervatórium területén működő "Nagy Schmidt" (1,8 m) távcsővel készítettek. Hale életének két "fő műve, a Mount Wilson és a Palomar Obszervatórium 1948-tól egymással összehangoltan végezték munkájukat. A két intézmény 1970-től alkotójukra emlékeztetve Hale Obszervatóriumok néven működik.



Az Élet és Tudomány 1994/1. számában megjelent cikk másodközlése

Hozzászólás

hozzászólás