Fontos magyar tradícióként kell megemlékezni egy másik, a pünkösddel kapcsolatos naptártörténeti tényről. A régi magyar naptár egyik hónapja a kiemelkedő egyházi esemény nevét viselte — a májust „Tavaszutó hó” mellett „Pünkösd hava”-ként találjuk meg az egykori naptárakban.
A kalendáriumi kapcsolódások hátterében álló csillagászati vonatkozások mellett érdemes megemlékezni az ünnepnek más természettudományokkal fennálló kapcsolatáról is. A népi hiedelem szerint a májusi eső aranyat ér, ellenben a sok évszázados megfigyelések úgy tartják, hogy a pünkösdi eső ritkán hoz jót. Az ünnep ideje egyben a természet ébredésének időszaka is — piros pünkösd napját ennek megfelelően virággal köszöntik. Ehhez a természeti szimbólumhoz köthető a vallási kapcsolatot rejtő, a keresztény szimbolikában a lángnyelveket helyettesítő pünkösdirózsa vagy babarózsa, valamint a Szentlélek eljövetele jelképeként felröppenő fehér galamb misztériuma.
Kezdőlap
Egyetemes csillagászattörténet
19-20. sz. csillagászata Pünkösd naptártörténeti vonatkozásai