Kiegészítések a hazai Kopernikusz-példányok sorsáról

290

  „Amikor tehát ezeket megfontoltam, a megvetés, amelytől véleményem újdonsága és képtelensége miatt félnem kellett, csaknem arra kényszerített, hogy elkezdett művemmel mindenestül felhagyjak.”(1)

A hetvenéves Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) halála előtt nem sokkal írta le ezeket a sorokat III. Pál pápának dedikálva. Ez az egyetlen mondat világosan adja vissza a lengyel matematikus gyötrődését munkájával, s legfőképpen annak utóéletével kapcsolatban. Műve megjelenése, majd a róla folyó kortárs vita alapvetően átformálta a 16. század második fele matematikusainak, csillagászainak kozmosszal kapcsolatos elképzeléseit. Nem sokkal a Kopernikusz-példányok sorsát bemutató tanulmányom(2) kéziratának leadása után újabb két, a szakirodalom által ismeretlen kötet került elő. Owen Gingerich alapvető könyve(3) megjelenése óta megmozdult a régikönyves szakma és új, eddig nem regisztrált kötetek kerültek elő világszerte a könyvtárak mélyéről.(4)

Ismert a debreceni Zsámboky-példány kalandos története. A Nagyszombatból a pesti könyvárverésen keresztül(5) Debrecenbe került kötet sorsában szerepet játszott, hogy a Magyar Királyi Egyetem ekkor már két példánnyal is rendelkezett, Zsámbokyé mellett az ugyancsak feloszlatott pozsonyi jezsuita kollégium könyvtárból beérkezett Mossóczyéval.(6) Ugyancsak Debrecenben őriznek Kopernikusz trigonometriai munkájából(7) egy példányt, amely egy kolligátum-kötet harmadik tagjaként szerepel a Református Kollégium régi könyvgyűjteményében. A kötet csillagászati, asztrológiai és földrajzi műveket tartalmaz.(8) A címlapon szereplő tulajdonosok felső-sziléziai lelkészek, akik közül az egyik, Valentin Hancke (†1627) a magyar (szebeni, debreceni és lőcsei) kalendáriumokból ismert.(9) A harmincéves háború kitörése után 1620-ban Libetbányán lett evangélikus lelkész, s könyve valamilyen módon a debreceni kollégium könyvtárába került a 18. század végén.(10)

A már ismertetett bázeli kiadású(11) kalocsai Kopernikusz-példányt Kollonich László kalocsai érsek – ex librise szerint – még mint váradi püspök vásárolta 1780 után, de még 1787 előtt. Könyvgyűjteményét a II. József által feloszlatott szerzetesrendek bibliotékáiból gyarapította. Ez a példány Werner Vencel könyvkötő 18–19. század fordulóján összeállított katalógusában is szerepel.(12)

Az MTA Könyvtárában található másik bázeli kiadásban is bukkantunk régebbi tulajdonosokra.(13) A könyv előzékén fent, egy beragasztott és visszahajtott fülön 18–19. század fordulóján keletkezett írás olvasható „Majoris 132”. Az MTA Könyvtára munkatársai szerint ez a Batthyány-könyvtár jelzete. Batthyány Gusztáv (1803–1883) 1838-ban 30 000 kötettel, öccse Kázmér (1807–1854) pedig egy évvel később közel 3000 könyvvel gyarapította a Magyar Tudományos Akadémiát.(14) Nagy valószínűséggel a tudományt és a művészeteket pártoló arisztokraták rohonci, vagy kisbéri könyvtárából adhatták a Magyar Tudós Társaságnak ezt a Kopernikusz-kötetet. Nehéz eldönteni, hogy melyik gyűjteményből származhatott, mind a kettő mellett lehet felhozni érveket. Mielőtt véglegesen Angliába távozott volna Gusztáv, a korában jelentős műszaki-természettudományos bibliotékának számító rohonci könyvtárat, amely az alapító dédapa Batthyány Lajos (1696–1765) nádor és a mérnök-természettudós nagyapa Batthyány Tódor (1729–1812) gyűjtőszenvedélyét dicsérte, az Akadémiának adományozta. Tódor gyűjteményétől nem lehetett idegen a heliocentrikus alapmű, de vásárolhatta még Lajos nádor is a 18. század első felében.(15) Sajnos Tódornak nem volt ex ibrise, de általában a szennylapra írta be a nevét, vagy monogramját. Ám származhatott Kázmér kisbéri könyvtárából is.(16) 1836-tól Kázmér gróf gazdasági intézője lett Nagy Károly (1797–1868) csillagász, mikor őt a Magyar Tudós Társaság rendes tagjai közé választotta. Kázmértól vásárolt bicskei birtokán csillagvizsgálót is létesített.(17) Nem elképzelhetetlen, hogy Kázmér magyar nyelvtanára, Nagy Károly a csillagászat iránt is felkelthette a gróf érdeklődését. Nagy Károly jól ismerte Kopernikusz művét, 1866-os csillagászati művében külön fejezetet szentelt modelljének kritikájára.(18) Nagy Károly intézte a rohonci és a kisbéri könyvtár adományozását is. Borzasztó állapotokról számolt be Toldy Ferencnek írt levelében a rohonci könyvtár kapcsán, a könyvek javarészt hitvány, kötésüket vesztett kötetekből álltak, amelyek értéke még a Pestre szállítás díját sem haladta meg.(19) Viszont a kisbéri könyvtárat nagyon dicsérte tartalmát és küllemét tekintve, így innen is bekerülhetett a Kopernikusz-kötet.(20)

Az átnézett olvasmánytörténeti forrásokban természetesen máshol is felbukkant Kopernikusz neve, de itt rögtön azonosítható, hogy Pierre Gassendi francia matematikus vagy Daniel Lipstorp német jogász munkájáról van szó.(21) Megjelenés előtt áll a két Árkosi Tegző Benedek (c.1630– 1661) és Ferenc (†1661), egykori leideni diákok, akik a nagy 1661-es pestisjárványnak estek áldozatul, könyvjegyzéke, amin szerepel Kopernikusz műve. (22)

Jelen pillanatban az 1542-es kiadásból 63 db (a kolozsvárival és a debrecenivel),(23) az 1543-as kiadásból 279 db (a kolozsvárival és a brassóival), az 1566-os kiadásból pedig 326 db (az akadémiaival és a kalocsaival) példány ismert a világon. Levéltári és könyvtári források még 9 további Kopernikusz-példányról tudósítanak a Kárpát-medencéből. A wittenbergi 1542-es az eperjesi katolikus plébánia, illetve Michael Weiss tulajdonában volt, az 1543-as Johann Dernschwam és a nagyszombati jezsuita kollégium könyvtárában, kettőről nem tudjuk, hogy a nürnbergi vagy a bázeli kiadás lehetett, Michael Weiss illetve az eperjesi katolikus plébánia példánya, s végül három esetben nem lehet eldönteni, hogy az 1543-as, vagy az 1566-os vagy esetleg az 1617-es kiadásról van szó: Michael Eckhardt, az esztergomi érseki könyvtár és a bártfai Szent Egyed Könyvtár példányai. Összegezve, a legjobb esetben 19, legrosszabb esetben 16 példányt ismerünk a 16. századi Kopernikusz-kiadásokból a Kárpát-medencében. Ebből 10 példány ma is kézbe vehető, a wittenbergi kiadásból kettő (a kolozsvári, a debreceni), a nürnbergi kiadásból négy (az egyetemi, a debreceni, a brassói, a kolozsvári) a bázeli kiadásból szintén négy (az eperjesi, az egyetemi, a kalocsai és az akadémiai).

* Itt mondok köszönetet Boross Klárának, Monok Istvánnak, Kulcsár Péternek, Oláh Róbertnek és Zsoldos Endrének.
COPERNICUS, Nicolaus: De revolutionibus orbium coelestium libri VI. Norimbergae: apud Ioh. Petreium, 1543. IIIr „Cum igitur haec mecum perpenderem, contemptus, qui mihi propter novitatem et absurditatem opinionis metuen dus erat, propemodum impulerat me, ut institutum opus prorsus intermitterem.” Szvorényi Róbert fordítása.
2 FARKAS Gábor Farkas: A magyar Kopernikusz. Rövid áttekintés a Kopernikusz-példányok sorsáról a Kárpát-medencében. = Magyar Könyvszemle (125.) 2009. 305–322.
3 GINGERICH, Owen: An Annotated Census of Copernicus’ De revolutionibus. (Nuremberg, 1543 and Basel, 1566.) Leiden, 2002.
4 JUŽNIČ, Stanislav: Copernicus in Ljubljana. = Journal for the History of Astronomy (37.) 2006. 231–232. A rossz katalogizálás következtében a ljubljanai példányt 1766-os nyomtatványként tartották nyilván. – GINGERICH, Owen: Supplement to the Copernican Census. = Journal for the History of Astronomy (37.) 2006 232. Újabb példányok kerültek elő Franciaországból, Olaszországból, Japánból, Hollandiából, Portugáliából, Szlovéniából, Angliából és az Egyesült Államokból. Minden bizonnyal a könyvaukciókon előbukkanó, s hatalmas összegekért elkelt példányok előcsalogathatják a még lappangó köteteket. Több mint 2 millió dollárért ütötték le például a Christie’snél 2008 nyarán a szakirodalomból ismert példányt, amit egykori tulajdonosa alig 35.000 dollárért vásárolt meg 1975-ben. L. erre GINGERICH: i. m. 2002. (3. jegyzet) I. 263.
5 TÓTH András–VÉRTESY Miklós: Az Egyetemi Könyvtár története. Bp. 1982. 73–74.
6 PRAY, Georgius: Index Rariorum Librorum Bibliothecae Universitatis Regiae Budensis. Vol. I– II. Budae, 1780–1781. I. 298. „Duplex exemplum possidemus”. – FARKAS: i. h. 2009. (2. jegyzet) 314–315.
7 COPERNICUS, Nicolaus: De lateribus et angulis triangulorum. Excusum Wittembergae: per Iohannem Lufft, 1542.
8 A kolligátum leírása: coll. 1. ALBOHALI: De iudiciis nativitatum liber unus. Noribergae: in officina J. Montani et Ulr. Neuber. 1549. coll. 2. CARDANUS, Hieronymus: Libelli quinque de supplemento Almanach. Norimbergae: apud I. Petreium, 1547. coll. 3. COPERNICUS: i. m. 1542. coll. 4. ENGELHART, Valentin: Libellus de compositione et usu quadrantis astronomici ac geometrici. Erphordiae: per Mart. de Dolgen, 1550. coll. 5. GLAREANUS, Henricus Loritus: De geographia liber unus. Basileae: J. Faber, 1527. (Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára 0 449).
9 Pl. RMNy 1027. Allmanach auff das Jahr nach der gnadenreichen Geburt unsere Erlösers Jesu Christi 1612, welchs ein Schalt Jahr ist. Gestellet durch Valentinum Hancken von Löbschütz Pfarherrn zu Seyfersdorff in Ober-Schlesien. Hermanstadt: Wolff, [1611]. – VOGEL, Rainer: Kirchenmatriken im Sudetenland – Altvatergebirge – Oppaland. Ein Leitfaden für Einsteiger zur Familienforschung. Eichenau, 2007. 85. – WIX Györgyné: Régi magyarországi szerzők. Szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit. Bp. 2007. 325.
10 A címlapon: „Reuerendo et doctissimo Domino Valentino Hankio pastori Seiffersdorffi [Csehország, Zátor o. Bruntál] hunc librum Melchior Ludovic(us) pastor in Vogelseiffen[?] [Csehország, Stara Rudna o. Bruntál] dono dedit in perpetua(m) sui memoria(m) Anno 1595. in 16. Febr(uraii).” A kötésen: „L.B.Z. M.B. 1551.” Pecsét: „Debreceni Ref. Főiskola Könyvtára.” A Kopernikusz műben alig van bejegyzés, de a többit alaposan megjegyzetelték egykori tulajdonosai.
11 COPERNICUS, Nicolaus: De revolutionibus orbium coelestium libri VI. Basileae: ex officina Henricpetrina, 1566.
12 Belső kötéstáblán: „Ex libris Ladisl(ai) com. a Kollonitz Epis(copi) M(agno)-Varad(iensis).” – „Copernici Nicolai de Revolutionibus orbium Caelestium Libri sex. Basileae Henrici Petri 1566 fol. 1.” (Kalocsa, Székesegyház Könyvtára, Ms 163. Catalogus Bibliothecae Kollonitzianae). – A használatára vonatkozó adat: néhány lapszéli megjegyzés, s egy jegyzet-töredék.
13 Restaurált félbőr kötésben, 1983 (MTA Könyvtára, 542.995). Kötéstáblájáról pergamentö- redéket emeltek ki. Pecsét: „M. Academia’ Könyvtára” [1839 után].
14 Magyarország könyvtárainak ismertetése egy német munkában. = Magyar Könyvszemle (1.) 1876. 286. – F. CSANAK Dóra: Az Akadémiai Könyvtár története a szabadságharcig. Bp. 1959. 10–12.
15 ENDREI Walter: Batthyány Tódor műszaki könyvtára. = Magyar Könyvszemle (107.) 1991. 141–145. A 16–17. századi műveket az 1950-es évek végén besorolták a hatjegyű numerus currens 500 000 tartományba. Uo. 142. 8. sz. jegyzet: „Az érintett jelzetek 525., 542., 552., 564., de különösen 560., 561 000. tartományban találhatók.”
16 CSANAK: i.m. 1959. (14. jegyzet) 10–12. – JELITAI József: Nagy Károly és bicskei csillagvizsgálója. In: A magyar csillagászat történetéből. A klasszikus századok asztronómusai. Összeállította GAZDA István. Piliscsaba, 2002. 179.
17 CSAPODI Csaba–TÓTH András–VÉRTESY Miklós: Magyar könyvtártörténet. Bp. 1987. 184. – BAKOS József: Nagy Károly 1791–1868, reformkori természettudós élete és munkássága. Bp. 1994. 45–47. – ÓDOR Imre: A „tékozló másodhegedűs” – Batthyány Kázmér gróf pályaképéhez. = Levéltári Szemle 2007. 4.
18 NAGY, K[ároly]: Die Sonne und die Astronomie. Leipzig, 1866. 54–68. – BAKOS: i. m. 1994. (17. jegyzet) 110–111.
19 MTAK Kézirattára Tört. 2.23. Nagy Károly levelei Toldy Ferencnek. 1839. január 25. „Nem mulaszthatom el azonban ezen tárgy iránti véleményem kifejezését, mely röviden ez. Ki ezen ronda könyvtárat [a rohoncit] nem látta, legkisebb ideaja sem lehet arról, mi egy litteraturai szemétrakás. Főleg kiterjedtebb értelmében. Valóban megfoghatatlan valami, miként lehetett annyi haszonvehetetlen nyomtatott papirost (vulgo könyv) összegyűjteni, én azt gondolom hogy ezen könyvtár alapítói néhány boldogtalan könyv antiquariust rablottak ki, vagy különös szenvedélyből a legalábbvaló elmeszülemények nyomtatott példányait rőf vagy ölszámra vásárlották: ezen tüneményből én azt hozam ki, hogy jórésze a könyvtárnak a vitelbért meg nem éri mit bizonyitani nem nehéz. (…) A könyvek nagyrésze gyalázatos ruhában van.”
20 MTAK Kézirattára Tört. 2.23. Nagy Károly levelei Toldy Ferencnek. 1838. december 13. „[Batthyány Kázmér] eltökélte magát hogy kisbéri kisebb könyvgyűjteményét is (melyben több jó munka van) hozzá csatolja…” „[A kisbéri ajándék] 21 kézirat, 132 folio, 255 quarto, 1772 8° és 480 kötet 12° & 16° ’s így összesen mintegy 2660 jól békötött és tisztán tartott kötet.”
21 L. erre Partiumi könyvesházak. 1623–1730. Sárospatak, Debrecen, Szatmár, Nagybánya, Zilah. S. a. r.: FEKETE Csaba, KULCSÁR György, MONOK István, VARGA András. Bp.–Szeged, 1988. 204, 236, 239.
22 Erdélyi könyvesházak. S. a. r.: BÍRÓ Gyöngyi, MONOK István, SIPOS Gábor. Bp. 2010. [megjelenés előtt]. – BÍRÓ Gyöngyi: Az unitárius egyházi értelmiség könyvtárai a XVI–XVII. századi Kolozsvárott. = Magyar Könyvszemle (116.) 2000. 131–144. – FARKAS: i. h. 2009. (2. jegyzet) 320.
23 GINGERICH: i. m. 2002. (3. jegyzet) 380–381. (64 db példányból, mivel egy elpusztult, egyet pedig elloptak).

A Magyar Könyvszemle 2010/1. számában megjelent írás másodközlése

Hozzászólás

hozzászólás