I. 2. A Konkoly Thege „Astrophysikai Observatórium” Ógyallán
1871-ben Konkoly Thege Miklós (1842-1916) ógyallai kúriáján kis csillagvizsgálót rendez be, amelyben már 1872-ben tudományos igényű észleléseket kezd.
1873-ban „asszisztenst” alkalmaz (saját költségén) kövendi Nagy Tamás (1849-1887) személyében, aki 1886-ig dolgozik mellette. Rutin munkákra a helybeli tanítókat alkalmazza. (Saját költségén.)
1874-ben beszerzi a csillagvizsgáló főműszerét, egy 26 cm-es átmérőjű Browning-gyártmányú reflektort. A csillagvizsgálót külön épületbe telepíti, amelyet állandóan bővít.
1874-76 között tárgyal az akkor tervezett pozsonyi egyetemmel, a csillagvizsgálójának átadásáról, egyetemi intézet céljaira. Kétéves huzavona után, a fenntartási költségek miatt az ajándékozás nem jön létre.
1879-ben felajánlja csillagvizsgálóját az akkor felépülő új budapesti József nádor Tudomány Egyetemnek. A megbeszélések több okból megszakadnak, az ajándékozás nem történik meg.
1882. Konkoly Thege saját tervei szerint, saját precíziós műhelyében elkészíti az intézetének főműszerét, a 25 cm átmérőjű refraktort.
1890-ben az MTA jelölésére kinevezik Konkolyt az M. kir. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatójává. (1911-ben vonul nyugdíjba.)
1892. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók, valamint az Orsz. Meteorológiai Intézet javaslatára kidolgozza az e célra szervezett bizottság az állami csillagvizsgálók tervét Budapesten. A terv szerint a Meteorológiai Intézet kis csillagvizsgálója gyakorló intézetté válna, és a Citadella helyén új nagy obszervatórium épülne, a Millennium évére. A tervezet soha sem kerül a költségvetési vitába, még kezdeteinél elvetik.
1896-ban Konkoly Thege Miklóst megválasztják Tata országgyűlési képviselőjévé, alkalma van közvetlen kapcsolatokat teremteni a csillagvizsgáló állami kézbe vétele érdekében.
1897. Konkoly Thege, Eötvös Lóránd és Kondor Gusztáv egyetemi tanár szorgalmazására a német székhelyű, nemzetközi jellegű Astronomische Gesellschaft Budapestet jelöli meg a következő évi nemzetközi közgyűlése színhelyéül.
Konkoly Thege javaslatot tesz a kormányzatnak az ógyallai csillagvizsgáló ajándékozása ügyében.
1898. szeptember 24-28. Az Astronomische Gesellaschaft naggyűlése Budapesten, a résztvevők látogatása Ógyallán. A tekintélyes külföldi vendégek elismerő nyilatkozatai nagy hatást tesznek a MTA és a kormányzat tagjaira. Wlassics Gyula kultuszminiszter nyilvános ígéretet tesz arra, hogy a magyar állam átveszi (ajándékként) az ógyallai Asztrofizikai Obszervatóriumot.
Megkezdődnek a tárgyalások az ógyallai obszervatórium ajándékozása ügyében a magyar államkincstár számára.
I. 3. A M. kir. Konkoly-alapítványú Astrophysikai Obszervatórium
1899. május 16-án a kormányzat megbízottai és Konkoly Thege Miklós aláírják az „Ajándékozási szerződést”, amellyel Magyarország újból állami csillagvizsgáló intézethez jut. Konkoly a csillagvizsgálóját „örök időkre a magyar államkincstárnak adományozza”.
Megindul a szakszemélyzet szervezése.
Igazgató : Konkoly Thege Miklós (fizetés nélküli, 1916-ig)
Tiszteletbeli aligazgató : Kövesligethy Radó egyetemi tanár ˙(1904-ig, tisztségétől megválva ez a cím megszűnik.)
Obszervátor : br. Harkányi Béla, egyetemi magántanár (1912-ig).
I .adjunktus: Tass Antal tanár – 1912-ben Harkányi B. helyére lépve „Obszervátor” – 1912-tól aligazgató – Konkoly halála után (1916) megbízott igazgató.
II. adjunktus : Szántó Béla vegyész, 1900-ig, majd
1900-tól Terkán Lajos tanár. Tass A. előlépésével Terkán is egy fokozattal előbbre megy a ranglistán. Ezzel a II. adjunktusi helyet Czuczy Emil mérnök, majd Fejes Zsigmond tanár, 1909-től 1917-ig Bodócs István majd 1919-ig Hoffmann Ernő tanár töltik be.
2 szakaltiszt.
1901. Az Állami Asztrofizikai Intézet addigi főprogramja a színképvizsgálat helyett Kövesligethy és Harkányi javaslatára a csillagászati fénymérés, és a változófényű csillagok észlelése lesz.
1902. Konkoly Thege a magyar államnak ajándékozza a 1560 holdnyi birtokát, parasztgazdaságok létesítésére.
1902-1913. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium és az államkincstár megkezdi az ógyallai csillagvizsgáló fejlesztését: beszereznek a drezdai Heyde-cégtől egy 20 cm-es nyílású távcsövet, speciális fotókamerával, fotografikus fényméréshez, egy nagy fénymérő (fotométer) vizuális fényméréshez, megépül a Meteorológiai Intézet műhelyében egy 13,5 cm átmérőjű napfényképező távcső, egy kis holdfényképező műszer, a főműszer mellé felszerelnek egy 15,2 cm-es átmérőjű Zeiss-objektívű foto-távcsövet, felújításra kerül egy 12 cm-es távcső az egyetemi gyakorlatokhoz, és a régi 16 cm-es Cooke-távcső a programszerű fénymérésekhez.
1909-ben felépül a 20 cm-es távcső, a többi építménytől különálló kupolája. 1913-ban felépül a csillagvizsgáló új, modern iroda-könyvtár-laboratórium épülete.
A VKM tárgyalást kezd a Zeiss-művekkel és a drezdai G. Heyde-gyárral egy 60 cm átmérőjű modern tükrös távcső elkészítésére, 1913-ban a 28 000 aranymárka előleget is kifizetik. A leszállítást az első világháború késlelteti, csak 1928-ban készül el.
1914-1918. A világháború megakasztja a csillagvizsgáló fejlődését, a beruházások megszűnnek, két főt katonai szolgálatra hívnak be. A munka a minimálisra csökken.
1916. február 17. Meghal Konkoly Thege Miklós.
Az ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium felszerelése 1918-ig:
- 25 cm-es objektívű Merz-Konkoly refraktor, 1905-ben mellé szerelve egy 15 cm-es Zeiss fotorefraktor, 1881 és 1905.
- 20 cm-es Heyde-refraktor, un. Schwarzschild-féle fotókamerával. 1908.
- 16 cm-es Steinheil-Cooke refraktor, általános megfigyelésekre, 1879.
- 12,5 cm-es napfényképező távcső (fotoheliográf) 1908.
- 7,5 cm-es napészlelő távcső, napkép kivetítésre.
- 7,5 cm-es Zöllner-rendszerű fotométer-távcső, 1901.
- 8 cm-es üstököskereső távcső-
- 5 cm-es holdfényképező távcső. 1905.
- 6 cm-es Starke-féle meridiánkör, időmérésre, készült 1842-ben, többször modernizálva.
- 5 cm-es, Gothard Jenő által gyártott kis meridiánkör, időmérésre.
II. 1. A Budapest-sábhegyi csillagvizsgáló előzményei: az ógyallai eszközök átmentése
1918. decemberében nyilvánosságra kerül, hogy a Cseh Köztársaság csapata a Duna vonaláig megszállják a Felvidéket, így Ógyalla is Csehszlovákiához kerül.
A csillagvizsgáló személyzete megkezdi a fontosabb műszerek leszerelését és a folyamatban levő megfigyelési anyagok összecsomagolását. Tass megbízott igazgató Budapestre utazik, hogy a csillagvizsgáló felszerelésének megmentéséről és elhelyezéséről tárgyaljon.
1919. január 6. A becsomagolt műszereket és felszerelést vasúton Budapestre indítják. Jan. 11-én a cseh csapatok lezárják a határt. A mentésben Posztóczky Károly földbirtokos is segít.
1919. március. A Csehszlovák Köztársaság megbízza Jiři Kaván prágai adjunktust az ógyallai csillagvizsgáló hivatalos átvételével.
A csillagvizsgáló ott tartózkodó magyar alkalmazottai „vendégcsillagász” minőségben Ógyallán maradnak („astronomers étrangers”).
1919. március 14. Tass igazgató leltárszerűen átadja az Ógyallán maradt műszereket, a könyvtárat és a többi felszerelést. Aláírják a kényszer átadásról és az átvételről szóló jegyzőkönyvet. A magyar alkalmazottak tiltakozó jegyzéket adnak át.
1919. júniusában a Magyar Tanácsköztársaság hadserege kétszer is visszafoglalja a Kisalföldet, de nem tudják tartósan megtartani a Komárom-Érsekújvár vonalat.
A felügyelő hatóság utasítja az ógyallai tisztviselőket, hogy mindaddig maradjanak állomáshelyükön, amíg hazájukkal ellentétes cselekedetre nem kényszerítik, vagy vissza nem hívják őket.
1920. június. A csehszlovák uralom végleges berendezkedésével a magyar tisztviselők közlik, hogy „vendégcsillagász” minőségüket megszüntetik és áttelepülnek Budapestre.
1920 június, szeptember-október. Próbálkozások és helyi szemlék a megmentett műszerek új, rendes vagy legalább átmeneti helyének kijelölésére, és egy létesítendő magyar állami csillagvizsgálónak megalapítására, amely azonban az ógyallai Konkoly alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium egyedüli jogutóda.
1920. év első felében Tass Antal és Wodetzky József egyetemi tanár (1872-1956) megbeszéléseket folytat az MTA tagjaival, a VKM és Budapest Székesfőváros vezetőivel és közéleti személyekkel egy létesítendő csillagvizsgáló érdekében.
1920. őszén az ógyallai tisztviselők és a még összecsomagolt berendezés ideiglenes elhelyezést kapnak a svábhegyi (akkor I. ker., ma XII. ker.) Mátyás királyút 32. sz. alatti villában.
II. 2. A Budapest Svábhegyi csillagvizsgáló megalapítása
1920. novemberében Budapest Székesfőváros vezetőségének kiküldött tisztviselője (Seitz Géza főmérnök) és a tudományos intézmények, valamint az ógyallai csillagvizsgáló személyzete megtekinti, és alkalmasnak tartja a svábhegyi Normafa közelében fekvő beépítetlen területet egy új állami obszervatórium elhelyezésére. A Főváros előzetes ígéretet tesz a terület e célra történő átadására.
1920 végétől a VKM Műszaki ügyosztályán elkészítik a terveket a létesítendő csillagvizsgáló első épületeiről: egy kupola és egy műszerház az időmérő passzázs-műszer számára, az utóbbihoz egy lakó helyiség is tartozik a csillagda első részlegét őrző altiszt számára. A további építkezés folyamatosan az anyagi lehetőségek szerint történik.
1921. március 1. Dr. Tóth Lajos kultuszminisztériumi államtitkár elnökletével hivatalos tanácskozás ül össze egy új állami csillagvizsgáló felépítése és fenntartásának megtárgyalására. Az állami, fővárosi és tudományos szervektől meghívott résztvevők egyhangúan kimondja a csillagvizsgáló létesítésének és működtetésének igényét. Résztvevő szaktudósok a Műegyetemről Rados Gusztáv, Ilosvai Lajos, Tangol Károly, a Budapesti Tudományegyetemről Fröhlich Izidor, Mahler Ede, Kövesligethy Radó, br. Harkányi Béla tanárok.
1921. július során a Budapest Székesfőváros vezetősége több ülésen megtárgyalja a csillagvizsgáló elhelyezésének kérdését.
Budapest határában 40 000 m 2 (6 hold 1521 négyszögöl) területet átenged, kikötve, hogy azt csak az ógyallai csillagvizsgáló utódintézetének céljaira használhatják fel. A Székesfőváros elektromos művei meghosszabbítja a már meglevő kábeleket az intézetig (1922). Később épül meg a Normafáig vezető 200 m-es bekötőút.
1921.augusztus 17. Megindul az építkezés: 1 passzázsház és egy kupola épül fel Sváb Gyula helyettes államtitkár, VKM műszaki ügyosztály vezetőjének tervezése szerint. 1922. végére az első épületek készen állnak.
1921-ben a csillagvizsgáló szakszemélyzete:
Tass Antal megbízott aligazgató,
Terkán Lajos obszervátor,
Lassovszky Károly, (1897-1961) a Tudományegyetem asszisztense (új kinevezés).
1922. Podmaniczky Geiza br. (1839-1923) felszámolja Kiskartalon (Aszód mellett) felépült magán-csillagvizsgálóját, és annak teljes felszerelését a Bp-svábhegyi obszervatóriumnak ajándékozza.
Főműszere: 7 hüvelykes (18 cm átmérőjű) Merz-Cooke refraktor.
A csillagvizsgáló elnevezése: Konkoly-alapítványú M. kir. Csillagvizsgáló Intézet.
A megnevezés többször változott. Az 1930-bam kiadott intézeti publikáció fejlécén:
Budapest-svábhegyi Konkoly-alapítványú M. kir. Asztrofizikai Obszervatórium
1938-ban a kiadványok fejléce:
Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet. (A későbbiekben további változások.)
Az intézet főműszerei:
1. 25 cm objektív átmérőjű Merz-Konkoly refraktor, 16 cm-es Zeiss-fényképező-távcsővel. (Ógyallai lista 1. tétele.)
2. 20 cm-es G. Heyde gyármányú refraktor, speciális Schwarzschid-féle fotókamerával, az elsőként épült kupolában felállítva (ógyallai lista 2).
3. 16 cm-es Steinheil-Cooke refraktor, a másodiknak felépült kupolában (ógyallai lista 3).
Ajándékozásból:
4. 18 cm-es objektív átmérőjű Merz-Cooke refraktor. Podmaniczky Geiza ajándéka. Mellé szerelik az eredetileg a 25 cm-es műszeren levő 16 cm-es Zeiss-fotótávcsövet.
5. 68 mm nyílású, Heyde-féle passzázsműszer időmérésre. Az M. kir.Háromszögelő Hivataltól átengedve.
Az ógyallai lista 4-10 sz. alatti eszközei régi helyükön, a Csehszlovák állam birtokában maradtak. Ugyan ott maradt a könyvtár nagyobb része (csak a használatban levő könyvek kerültek Budapestre), az irattár régi anyaga és a mechanikai műhely.
További adományok és ajándékok:
A budapesti Egyetemek és magánszemélyek könyvtáraik duplum példányainak csillagászati részét átengedik.
A Tudor Akkumulátorgyár az egyenáramú ellátáshoz szükséges akkumulátorokról gondoskodik.
A Magyar Siemens-Schuckert Művek folyamatosan kiépíti a belső világítást.
Krudy Jenő, Indiában, majd Svájcban élő szemorvos (1860?-1942) a magyar államkincstárnak adományozza magáncsillagvizsgálójának felszerelését és könyvtárát. Ebben található egy 50 cm-es tükrös távcső (később Debrecenbe kerül), egy 25 cm-es egyszerű állványú reflektor (Svábhegy) és egy 20 cm-es tükrös távcső (Kalocsa), sok kisebb eszez, 100 000 frank értékben..
1923. Az első kupola és a passzázsház elkészültével júliusban megkezdődik a műszerek beállítása.
Megkezdik az intézet főépületének felépítését, itt a könyvtár, laboratóriumok, munkaszobák, irodák mellett a szaktisztviselők lakásai is helyet kapnak. Az építkezés 1926-ban fejeződik be. (Terv: Sváb Gyula.)
III. 1. A Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló fejlődése és munkája
1923-ban Budapest-svábhegyi Csillagvizsgálót a Gyüjteményegyetemhez csatolják, mint független. Intéztet. Tass Antalt kinevezik igazgatóvá.
1923. A csillagvizsgáló és a budapesti Tudományegyetem vezetői megkezdik az első független magyar csillagászati egyesület, a „Stella” Csillagászati Egyesület szervezését. Az egyesület célja az alapszabály 3. § szerint:
„… az ország tudománykedvelő és tudománypártoló nagyközönségével a csillagászatot s a vele rokontudományos törekvéseket megismertetni és megkedveltetni, továbbá a menekült ógyallai Konkoly-alapítványú csillagvizsgáló újjáélesztése ügyét és tudományos színvonalon tartását erkölcsi és anyagi támogatással előmozdítani”.
A 4. § 5. pontja:
„jövedelmének és vagyonának alapszabályaiban körülírt módon, a Svábhegyen újjáépülő Konkoly-alapítványú csillagvizsgáló-intézetének javára fordításával”.
(A későbbiekben gazdasági okokból ez a támogatás nem valósult meg, de a célkitűzés elismerésre méltó.)
1923., november 3. A Stella Egyesület előkészítő közgyűlésén gr. Klebelsberg Kunó Vallás- és Közoktatásügyi miniszter nyilvánosság előtt hangsúlyozza a csillagvizsgáló fejlesztésének fontosságát, és a korszerű kutatások érdekében felveti az 1913-ban megrendelt (akkor még a nagyobbak közé tartozó) 60 cm-es távcső elkészíttetését.
1923-ig a könyvtár állománya szinte a semmiből 1000 kötetre, a füzetes kiadványok száma 500-ra nő. A magyarországi ajándékozók mellett jelentős segítséget nyújt az angol Királyi Csillagászati Társaság, és több német intézmény is.
1924. Megindul az észlelő munka az elsőnek felszerelt műszerekkel. Terkán L. és Lassovszky K. a csillagvizsgáló földrajzi helymeghatározása mellett az állami intézmények számára rendszeres pontos időméréseket végeznek.
A Stella Egyesület kiadja az évente megjelenő, csillagászati adatokat és ismeretterjesztő cikkeket tartalmazó Stella Almanach-ot
1924. május 21. A Stella Csillagászati Egyesület alakuló közgyűlése. Az egyesület vezetőségébe és tagságában számos tudományos vezető személyiség és közéleti személy mellett bankemberek és nagyiparosok is jelen vannak. Ez a tény elősegíti a kisebb-nagyobb mértékű anyagi és tárgyi támogatás mellett a felmerülő igények kedvező intézését is.
1924-26. Lassovszky Károly a Rockefeller-alapítvány támogatásával nagyobb Észak-amerikai tanulmányút során több ottani nagy csillagvizsgálót látogat meg hosszabb időre.
1924 szeptember. A Székesfőváros 100 000 arany-koronás alapítványt tesz egy nagy távcsövet befogadó kupola felépítésére.
1926. A VKM tárgyalásba kezd a jénai Zeiss-művekkel és a drezdai Heyde-gyárral az 1913-ban megrendelt távcső elkészítéséről. A gyártók eltekintenek az árak emelkedésétől, és méltányosságból az eredeti áron szállítják a műszert. (90 000 aranymárka, levonva az előleg.).
1926. az Országos Természettudományi Alapból megkezdik egy új kupola építését a 16 cm-es távcső számára. Később ezt a műszert felcserélik a Podmaniczky-csillagvizsgáló 18 cm-es refraktorával, amely mellé fotografikus célra felszerelik a 15 cm-es Zeiss-asztrográfot.
A Stella Egyesület kiadja a negyedévente megjelenő Stella folyóiratot.
1926 október: Megkezdik a 10 méter átmérőjű „Fővárosi kupola” építése a készülő nagy távcső számára.
A csillagvizsgáló mechanikai műhelye szakképzett műszerészt kap Sanyó Lajos személyében.
1927. Az egykori Meteorológiai és Csillagászati Múzeum és a Tudományegyetem átengedi a régi műszerek gyűjteményét, amelyekből a főépület manzárdterében kis Csillagászati Múzeum nyílik
1928. Elkészül a Zeiss-Heyde távcső, amely egy 60 cm tükör-átmérőjű reflektor és a mellé szerelt 30 cm nyílású lencsés távcső modern szerelésben. A főtükör kétféle rendszerben, rövid és hosszú gyújtótávolsággal használható. Elsősorban fotografikus célokra alkalmas. (A megrendelés idején még nagynak számító távcső ekkor már a közepes műszerek közé tartozik.) A Zeiss-művek készíti a 9,5 m átmérőjű forgó kupolát és az emelhető-süllyeszthető belső mozgópadlót.
Kialakul a csillagvizsgáló főprogramja: a változófényű csillagok fényesség mérése, szemmel (vizuális fotometria) és fényképezéssel (fotografikus fotometria).
Az intézet egy un. Graff-féle ékfotométer szerez be a vizuális fénymérésekhez.
1929. Degenfeld Pál gr. A csillagvizsgálónak adományozza az egykori Dégenfeld-Podmaniczky könyvtár értékes régi csillagászati könyvgyűjteményét (1915 előtti kiadások, sok 17-18. sz-beli mű), továbbá az Egyetem gellérthegyi csillagvizsgálójának birtokukba került köteteit.
Megjelenik a Csillagvizsgáló publikációinak 1. füzete.
1929/30. Detre (Dunst) László (1906-1974) és Krbek Ferenc egyetemi asszisztensek ösztöndíjjal a berlini Collegium Hungaricumban fejezik be tanulmányaikat.
1930. Terkán Lajos főobszervátor megkezdi a kisbolygók rendszeres fotografálását a 60 cm-es főműszerrel.
1930. augusztus 8-13. Az Astronomische Gesellschaft Budapesten tartja 29. nemzetközi maggyűlését. A konferencián a társaság 110 tagja vesz részt, az ülést Klebelberg Kúnó miniszter nyitja meg. A Főváros nevében Berczel Jenő alpolgármester bejelenti:
„Annak dokumentálására pedig, hogy a csillagászatnak a jövőben is tisztelői akarunk maradni, évek óta felszerelésének kiegészítésére külön segélyekkel támogatjuk az intézetet.”
A nyári időszakban mód nyílik fizetett gyakornokok foglalkoztatására.
Megkezdik a főépület közelében egy egyszintes lakóépület felépítését a személyzet és az altisztek számára.
1931. A gazdasági válság hatására a Stella Egyesület fenntartása egyre nehezebb, végül a M. kir. Természettudományi Társulat-ba olvad be, mint annak Csillagászati szakosztálya. A Stella folyóirat és az évente kiadott Stella Almanach megszűnik.
A VKM a csillagvizsgáló számára további 2 szakember és 1 adminisztrátor állását biztosítja.
Detre László megindítja a rövid periódusú delta Cephei típusú változócsillagok (RR Lyrae változók) hosszabb időtartamú periódus és amplitúdó változásának kutatását. A következőkben ez a vizsgálat válik az intézet egyik főprogramjává, amely külföldön is elismerést szerez.
1933. A Pázmány Péter Tudományegyetem „Kozmográfiai Intézeté”-nek (Csillagászati és geofizikai oktatás) vezetője, Kövesligethy Radó nyugdíjazásával Wodetzky József lesz az intézet vezető, amely újból a Csillagászati intézet nevet veszi fel. Szorgalmazza a Budapest-svábhegyi csillagvizsgálónak az Egyetemhez kapcsolását.
1934 . Az 1934. VIII. törvénycikk a Csillagvizsgálót a Gyűjtemény egyetem állományából átteszi a Pázmány Péter Tudományegyetem hatásköre alá. A Csillagvizsgáló továbbra sem vesz részt tervszerűen az egyetemi képzésben, az alkalmazottak fizetését a Gyűjtemény egyetem folyósítja, az adminisztrációt a Tudományegyetem intézi.
Tudományos személyzet:
Igazgató: Tass Antal.
Főobszervátor: Terkán Lajos.
Adjunktus: Detre László, Lassovszky Károly.
Gyakornok: Balázs Júlia.
Ideiglenesen alkalmazva: Földes István és Cavalloni Ferenc.
Fizetetlen gyakornok: Tolmár Gyula.
V endégkutató: Móra (Moravecz) Károly.
1935. Adjunktus: Móra Károly. Tass Antal nyugalomba vonulásával megbízott intézet vezető.
Állásnélküli diplomás gyakornok: Kulin György.
Terkán Lajos főobszervátor nyugdíjba vonul.
1936. Kulin György megindítja a kisbolygók rendszeres ellenórzését, felkutatását és pozíció mérését, majd pályaszámítását, kooperációban a Berlin-dahlemi „Copernicus Intézet”-tel. Késóbb együttműködést szervez a finnországi Turkui Egyetemi Csillagvizsgélóval. A kisbolygó és üstökös pozíció és pálya meghatározás 1944-ig az intézet második főmunkaterülete lesz.
1938. Lassovszky Károly adjunktust Móra K. és Tass A. halálával az igazgatói teendőkkel bízzák meg, 1938. június 2-án igazgatóvá nevezik ki.
1938. november 2. Az I. bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapja a volt Csehszlovákia magyar többségű területeit, így Ógyallát is, ahova nov. 7-én vonulnak be a magyar csapatok.
November 15-én a Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló több munkatársa megtekinti a visszakapott obszervatóriumot.A csehszlovák csillagászok távozásukkor minden eszközt és könyvtári anyagot, amely 1920 előtti beszerzés volt, a helyén hagyták, úgy a könyvtári anyagot és az „ógyallai műszer lista” 4-10 tételei alatti eszközöket, valamint a segédberendezéseket.
1939. Intézeti személyzet. Igazgató, Lassovszky Károly, obszervátor: Detre László, asszisztens: Detréné Balázs Júlia, Főiskolai képesítésű gyakornokok: Kulin György, Abaházi Richard, ösztöndíjas gyakornok: Dezső Lóránd, Kolbenheyer Tibor) az egyetemi Csillagászati intézete részéről).
A Székesfőváros elkészíti az elvadult intézeti park rendezési tervét, amelyet a következő években végrehajtanak. Felszerelik új szerszámgépekkel a csillagvizsgáló mechanikai műhelyét.
Budapest Székesfőváros adományából egy új, nagy érzékenységű regisztráló mikrofotométert vásárolnak a fotografikus fénymeghatározások pontos mérésére.
1940. január 6. Kulin György egy üstököst fedez fel (1940a Kulin üstökös), amely utóbb egy rendellenes kisbolygónak bizonyul. (Hasonló kisbolygókból addig csak egy volt ismert, bizonytalanul.)
A VKM és a Székesfőváros támogatásával egy – akkor a legtökéletesebbnek számító – automata elektromos Rheinmetall-féle számológépet szereznek be.
Szeptember 30. A II. bécsi döntés értelmében Észak-Erdély és a Székelyföld egy része vissza kerül Magyarországhoz, Kolozsváron újból megalakul a magyar egyetem.
1941. A VKM és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem határozata értelmében az egyetem keretén belül megalakul a „Csillagvizsgáló és Légkörkutató Intézet”. Igazgatója: Dr. Princz Gyula, csillagász-asszisztens dr. Dezsó Lóránd. A Budapest-svábhegyi csillagvizsgálóban levő, használaton kívüli műszerekből kerül ki az új kolozsvári obszervatórium felszerelése, a szükséges átalakításokat és felújításokat a csillagvizsgáló műhelye (Sanyó Lajos) végzi el.
1942. július. A VKM megszünteti az ógyallai Konkoly-csillagvizsgálót, amelynek teljes felszerelését és könyvtárát, berendezését Budapestre szállítják, a Svábhegyi Konkoly-alapítványú Csillagvizsgáló Intézetbe.
Február 12-én Kulin György (F. L. Whippletől és G. Bernasconitól függetlenül) új üstököst fedez fel, amely a Whipple-Bernasconi-Kulin 1942a jelzést kapja. Ez az első regisztrált magyarországi üstökös felfedezés. (Az 1940a kettős természetű kisbolygót nem számítva.)
1943. Tárgyalások a finnországi Väisälä-műszergyárral egy nagy látómezejű, 60 cm-es átmérőjű speciális fotografikus reflektor megrendeléséről. A háborús körülmények miatt a megrendelést nem realizálják.
Szeptember. Wodetzky József professzor nyugállományba vonulásával az egyetemi Csillagászati intézet vezetői beosztására a Csillagvizsgálóból Lassovszky Károly és Detre László pályázik. A tanszékvezetői állást Lassovszky K. kapja meg.
1943. december 31. Dr. Detre Lászlót kinevezik a csillagvizsgáló igazgatójává, ezt a pozíciót 1974-ben bekövetkezett haláláig megtartja.
1944. A háborús körülmények miatt a csillagvizsgáló tevékenysége csökken. A 16 cm-es Zeiss-asztrográffal még december 16-ig folynak megfigyelések.
December 25-én a szovjet hadsereg elfoglalja a Svábhegyet, 27-én egy tüzérségi hadosztály parancsnoksága szállásolja be magát.
1945. júniusban megkezdődnek az észlelések. A nagy távcsövet azonban csak 1948-ban lehet rendszeres programba állítani.
A tudományos személyzet
Igazgató: Detre László.
Adjunktus: B. Balázs Júlia, Kulin György.
Asszisztens:Csada Imre, Guman István.
1946. A kolozsvári csillagvizsgáló felszerelését viasza szállítják Budapestre, a csillagvizsgáló állományába kerül ismét.
A napfizikai kutatások céljára új osztályt szerveznek, dr. Dezső Lóránt vezetésével.
1948. Detre L. igazgató szorgalmazására a Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló Intézetet a Vallás és Közoktatási Minisztérium közvetlenül saját irányítása alá vonja.
Kulin György saját kérésére az intézeti állományból a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló élére kerül.
Detre L. igazgató átengedi 5000.- Forintért a 20 cm-es Heyde-refraktort a Magyar Csillagászati Egyesületnek.
1949. Felépül egy új kupola és mellette műszerszoba a napfizikai osztály távcsöve számára.
Harlow Shapleytól (USA) 1948-ban ajándékba kapott RCA 1P21 fotomultiplier felhasználásával, a VKM segélyéből elkészül a fényelektromos fénymérő berendezés, amely megnöveli a mérési pontosságot, és fokozza az észlelők teljesítményét.
1950. Az intézet számára 209 000.- Forint tervhitelt biztosítanak.
Az intézeti könyvtár állománya 12 150 kötet.
1951. február 1. Detre L. igazgató szorgalmazására a Minisztertanács 10/1951. sz. rendelkezése a Budapest-svábhegyi Konkoly-alapítványú Csillagvizsgáló Intézetet a Magyar Tudományos Akadémia alá rendeli.
Az MTA hozzájárul, hogy tárgyalást kezdjenek egy 90 cm átmérőjű Sonnefeld-típusú, nagy látómezejű fotoreflektor megrendelésére a jénai Zeiss-művektől. (A végső, leszállított műszer azonban egy 90 cm-es fótükrű, 60 cm-es korrigáló felületű Schmidt-féle tükrös távcső lesz.)
Az MTA lehetővé teszi az intézet személyzeti állományának növelését.
Az MTA Csillagvizsgáló Intézet két osztályból áll:
- Asztrofizikai osztály, Detre László igazgató vezetése alatt,
- Napfizikai osztály, Dezső Lóránd vezetésével.
A csillagvizsgáló tudományos személyzetének létszáma 12 fő. Az egyetemi hallgatók gyakorlatának idejére, ill. külső megbízásból 8-10 főt alkalmaznak rövidebb ideig.
A későbbiekben Budapesten új osztályokat szerveznek.
1958-ban a Napfizikai osztály Debrecenbe települ.
1958. Az előzetes megbeszélések és tervek alapján megkezdődik a Mátrában, a Piszkés-tetőn a fiókállomás építése. Ide kerül első műszerként a Zeiss-gyártól megrendelt Schmidt-rendszerű távcső, majd további két nagy műszer.
