TERKÁN LAJOS (1877-1940)
A székesfehérvári belvárosi plébánia 1877. évi születési (keresztelési) anyakönyve 148. sz. bejegyzésének tanúsága szerint a Palotaváros 95-ös számú házában, a Selyem utcában, április 26-án fiúgyermek látott napvilágot. A csecsemőt Lasits János asztalos és Juhász Terézia közreműködésével még aznap a római katolikus egyház szertartása szerint Lajos névre meg is keresztelték.
Az eléggé későn érkezett – s abban a korban még inkább késeinek számító kisfiú édesapja, Terkán Sándor (1832, Székesfehérvár), foglalkozását tekintve csapó [1] kisiparos ekkor 45, édesanyja (1840, Székesfehérvár, sz. Lasits Julianna) 37 éves volt. Testvérei; Ferenc 1864-ben, István 1866-ban, Erzsébet pedig 1868-ban születtek. A család a mai számozási rendszer szerint [2] a Selyem utca 19-es számú házának harmadik lakásában szorongott, amely egy földes szobából és egy hasonló konyhából állt.
Terkán Sándor érettségizett ember volt, ami az akkori időben ritkaságszámba ment. Lajost 1884-ben a csupán néhány házzal odébb levő Palotavárosi Vegyes Népiskolába iratta be.
A tanúbizonyságok szerint jól tanuló fiút érdemesnek tűnt tovább taníttatni. Így került 1888-ban a Cisterci Rend Székesfehérvári Katolikus Főgimnáziumába. Akkoriban a "házfőnök" Pallér Kelemen főgimnáziumi igazgató, Székesfehérvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának, s a királyi magyar természettudományi társulatnak rendes, és a katolikus néptanítók székesfehérvári egyesületének tiszteletbeli tagja volt.
A fiatal Terkán Lajos az erős iskolában nagyon jó alapokat kapott a későbbi tanulmányaihoz, de itt már nem tartozott a kitűnők közé. Énekből nem jeleskedett, s felnőtt korában sem szerette a zenét. Nagyon nehezen törődött bele, hogy lánya a zongoraművész pályát választotta.
A család közben Győrbe költözött, s így a gimnázium felső négy osztályát Győrben, a bencéseknél járta ki. A gimnáziumban kiváló matematikus hírében állt – hála a nagyszerű fehérvári indításnak. Szorgalmára jellemző volt, hogy a nyári szünetben már előre megoldotta matematika tankönyve feladatgyűjteményének példáit, úgy kezdte el az új tanévet. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után Budapestre került. Minden vágya az volt, hogy tovább tanulhasson. Matematika-fizika szakos tanárnak készült, így beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre. A tandíjat maga teremtette elő: tanítványaival taníttatta ki magát. Az egyetemen nagy érdeklődéssel hallgatta Kövesligethy Radónak, a "Cosmographiai Intézet" vezetőjének lebilincselő előadásait. (A Cosmographiai Intézet a csillagászat, a geofizika, azaz a földmágneses és földrengéstani tárgykörök összevonásából alakult.) A matematika továbbra is fő erőssége maradt. Ha valakinek az egyetemen nem sikerült megoldania valamely integrálási problémát, vagy differenciálegyenletet, akkor az rendszerint Terkántól, vagy Kövesligethytől – aki szintén kiváló matematikai képességekkel rendelkezett – kért segítséget, vagy tanácsot.
Tanári diplomáját 1900-ban kapta kézhez. Rövid ideig a Meteorológiai Intézetben dolgozott, kalkulátori beosztásban, de még ugyanabban az évben elfogadta Konkoly-Thege Miklós meghívását, s betöltötte a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatórium másodadjunktusi állását. A főként elméleti érdeklődésű ifjú Terkán szakmailag elsőrendű alapokkal rendelkezett, de nagy lendülettel vetette be magát az észlelő munkába is. Jó szemű, szorgalmas megfigyelőnek bizonyult. Az 1901. szept. 19. és 1903. január 2. közötti, az intézet ékfotométerével megindult munkák során a 425 megfigyelés közül 175-öt ő végzett el, miközben 1901 októberében egy éves katonai szolgálatra is behívták.
Terkán tudományos pályafutását az első világháború kitörése derékba törte. 1914-ben be kellett vonulnia katonának. A szerb harctérre került, s 1918-ig csupán két ízben kapott szabadságot. Mivel a harctéren csillagászati megfigyelések végzésére természetesen nem volt lehetősége, szabad idejében visszatért a matematikához. Foglalkozott többek között a nagy Fermat tétellel is, s néhány konkrét esetben megoldást is talált.
Katonának is vitéz volt, sok kitüntetéssel századosként szerelt le. Leszerelése után felajánlották neki, hogy őrnagyi rangban kinevezik a hűvösvölgyi kadettiskolába, matematikát oktatni, s még lakást is kap a fővárosban. Ő azonban mégis a csillagászatot választotta, s visszatért Ógyallára.
A Monarchia széthullásával Ógyalla azonban 1919-ben az újonnan megalakult Csehszlovákiához került, s a csillagvizsgáló elszigetelődött az anyaországtól. A távcsöveket, a műszereket és az értékes könyvtárat Terkán és Tass Antal 1920-ban átköltöztette Magyarországra. A fő feladat ezek után egy új csillagvizsgáló létrehozása volt. A felépítendő obszervatórium számára végül is a Budapest határában emelkedő Svábhegyen (később Szabadsághegy) jelölték ki a helyet.
A fiatal Terkán házaspár a nyarakat rendszeresen külföldön, főként németországi csillagvizsgálókban töltötte. Ezeken a tanulmányutakon nem csak ő gazdagodott, hanem tapasztalataira is kíváncsiak voltak a vendéglátók. Tudását elismerték, megbecsülték, munkásságát nagyra értékelték.
A csillagászélet azonban nem volt leányálom. Főként télen nem. A fogaskerekű is csak napjában háromszor közlekedett, reggel 7-kor, du. 3-kor és este 7-kor. Éveken át, míg a csillagvizsgáló szolgálati lakásai el nem készültek, hóban, fagyban egy kutyával és egy furkósbottal a kezében járt fel Terkán Lajos a Mátyás király útról a sok kilométerre levő obszervatóriumba, hogy megfigyeléseit végezze. Amikor pedig a csillagászok – családjukkal együtt – felköltöztek a hegyre, a mindennapi élelem beszerzése okozott gondot.
A helyzet persze a háború utáni években volt a legsúlyosabb. Mindent jegyre adtak, s Terkán egy hátizsákkal járt a Nagycsarnokba bevásárolni. Családját, gyermekeit nagyon szerette. Előfordult, hogy lekésve a fogaskerekűt, egy nagy görögdinnyével a kezében gyalogolt hazáig. A tartós fogyasztási cikkeket hetente egy lovaskocsi vitte fel a hegyre. Hogy az élet valamennyivel könyebb legyen, Terkán az obszervatórium kertjében néhány parcellát felásott, melyekben konyhakerti növényeket termesztett.
Sok szempontból nehéz élet a csillagász élet, hát még a csillagász feleségének az élete. Terkánné gyakran panaszkodott, mesélte lánya:
"Amikor szép idő van, nem lehet sehova menni, mert a csillagász
észlel. Amikor rossz idő van, akkor meg azért nem lehet sehova
menni. Szóval nagy lemondás kell egy csillagász feleségnek."
Terkán csak a tudománynak élt, a csillagászat volt a mindene. Gyermekeit is tudósnak szánta, és sokat kesergett, hogy vágya nem teljesült. Fia orvos lett, aminek hasznosságát később belátta, sőt méltányolta is. A szintén kiváló matematikai képességekkel rendelkező lánya inkább a zenei pályát választotta, mivel akkoriban a nőknek nem sok babér termett a tudóspályán. Ebbe Terkán az utolsó pillanatig sem tudott belenyugodni. Konzervatív gondolkodására jellemző példa, hogy mikor – tulajdonképpen iskolai nyomásra – a lánya levágatta a haját, s az akkori divat szerint bubifrizurát csináltatott magának, hetekig rá sem tudott nézni.
Terkán Lajos közvetlen, szívélyes, jó kedélyű, emberszerető, mégis érdekes egyéniség volt. Ógyallán a Népszövetség elnökeként a falusi iskolázatlan embereket istápolta, ügyes-bajos dolgaikat segített elintézni. Fogadónapján, vasárnap délelőttönként, végtelen türelemmel foglalkozott a problémájukkal hozzá fordulókkal, még ha családi perpatvarról is volt szó. Tanítványai szerették, s külön is szívesen foglalkozott egy-egy érdeklődő diákjával.
Terkán csendes, visszahúzódó, szerény életet élt. Napjai jó részét könyvei között töltötte. A tudományt többre tartotta személyes érdekeinél vagy sérelmeinél. Az idős Konkoly és (akkor még) fiatal obszervátora között mintegy másfél évtizeden át tartó kiváló kapcsolat és együttműködés alakult ki. Az egyébként irónikus, csípős modorú Konkoly mindenkor nagy megbecsüléssel emlegette kiváló munkatársát. Az ő megbecsülése jelentette Terkánnak az elégtételt. Konkoly azonban 1916-ban elhunyt.
A szakma pedig hírhedt volt a fúrásokról, szakmai irigységről, féltékenységről. Az idősebb korában ért méltánytalan támadások Terkánt még zárkózottabbá tették. Talán ezért is hanyatlott munkakedve, s amint tehette, 1935-ben nyugdíjba vonult, és leköltözött a Svábhegyről. Mivel megfigyeléseket így már nem állt módjában végezni, ismét visszatért a matematikához. Idős kora ellenére elkezdte tanulni a relativitáselméletet, melyben veje, s egykori tanítványa, a szintén csillagász végzettségű Kalmár László [3] volt segítségére.
Terkán mélyen vallásos ember volt. Bensőséges kapcsolatok fűzték a jezsuitákhoz. Haláláig a jezsuita papneveldében, a főiskolán matematikát tanított. Vasegészséges, erős fizikumú, szívós és teherbíró szervezetét alattomos kór támadta meg. Őt, aki a megfigyeléseket órákon át farkasordító hidegben végezve még csak náthás sem volt soha, alig két hónap leforgása alatt, 63 éves korában elvitte a rák. Végső búcsúztatása 1940. március 29-én volt a Farkasréti temetőben. Nyughelye az új 16-os parcella 1. sorának 71-72-es dupla sírhelyén található.
TERKÁN LAJOS CSILLAGÁSZATI MUNKÁSSÁGA
Konkoly-Thege Miklós 1871-ben saját vagyonából ógyallai birtokán csillagvizsgálót létesített, amely az évek során nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. Az obszervatórium fenntartása, de főleg a kor – rohamosan fejlődő – tudományos szintjén való tartása már olyan tekintélyes anyagi áldozatokat kívánt, amelyek meghaladták Konkoly áldozó-képességét. Mivel attól félt, hogy csillagvizsgálója előbb-utóbb a bicskei [4], vagy az egri csillagda sorsára jut, felajánlotta azt az államnak. Az államosítás végül is 1899-ben megtörtént, és első igazgatónak az alapítót nevezték ki. Az aligazgató Kövesligethy Radó, a főobszervátor báró Harkányi Béla lett.
Konkoly, hogy az obszervatóriumában folyó asztrofizikai kutatásokhoz új munkatársakkal bővítse intézetét, 1900-ban felkereste az egyetemet. Elsősorban jó matematikusokat keresett. Így került Ógyallára Tass Antal és – Kövesligethy ajánlására – az abban az évben diplomázott Terkán Lajos.
A szakmailag elsőrendű alapokkal rendelkező Terkán nagy lendülettel kapcsolódott be az intézet munkájába. Az első feladatok egyike az újonnan beszerzett Toepfer-féle ékfotométer ékállandójának meghatározása volt. A méréseket Harkányi, Tass és Terkán végezte, 1900. szeptember 19. és 1901. február 23. között. A hitelesítéshez alkalmas csillagpárokat egyrészt a "Potsdami Fénycatalogus" addig megjelent I. és II. kötetéből (25 pár, 61 megfigyelés), másrészt Müller és Kempf a Plejádokra vonatkozó fénymérési eredményeiből (22 pár, 59 megfigyelés) válogatták ki.
Az összesen 120 megfigyelésből 56-ot Terkán végzett el (a 61-ből 31-et, az 59-ből 25-öt). Az ékállandóra, vagyis hogy mennyi az ék fénygyengítése mm-enként, K=0M,1714 +-0,00130 értéket kapott, mintegy 0,005-del nagyobbat, mint másik két megfigyelőtársa. Méréseinek hibakorlátja viszont a többiekének csak mintegy a fele volt. Az ezután megindult megfigyelő munka során a 425 megfigyelésből 175 az ő nevéhez fűződik.
Eleinte idejének jó részét a fotometriai megfigyelések és az azokkal kapcsolatos elméleti kérdések kötötték le. Az 1901-ben megjelent első dolgozata a refrakció és az extinkció elméletét tárgyalta, majd 1903-ban a koloriméter elméletét ismertette Kövesligethy spektrálegyenlete és levezetései alapján. Kövesligethy eredményeit összevetette Planck elméletével, és megmutatta, hogy a fotometriai mérések alkalmat adnak a csillagok hőmérsékletének meghatározására.
Az ékfotométerrel végzett munka mellett 1902-től az intézetben megkezdődtek a Zöllner-féle asztrofotométerrel a próba-, majd a tényleges változómegfigyelések, melyekbe Terkán 1903-tól kapcsolódott be. Az 1913-ig tartó megfigyeléssorozat 1870 méréséből 504-et ő végzett el. Az összehasonlítók és a 129 változó azonosítására a Hagen-féle térképek szolgáltak.
A változómegfigyelések közben sem hanyagolta el saját kutatási programját: a csillagok sugárzásmérését és hőmérsékletének marghatározását sem. Ez volt a témája a doktori disszertációjának is 1904-ben, amely két nyelven, magyarul és németül jelent meg a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatórium kisebb kiadványai 6. számában. Dolgozatában ismertette a kolorimetriás mérések elméletét. Planck spektrálegyenletének felhasználásával levezette, hogyan nyerhető ezekből az adatokból a csillagok hőmérséklete.
A levegő és a távcső (hullámhosszfüggő) extinkciójának figyelembevételével végül 20 csillag hőmérsékletét határozta meg, saját mérései alapján. Mai szemmel nézve az alacsony és közepes hőmérsékletű csillagok esetében a jelenleg elfogadott effektív hőmérsékletekhez közel álló értékeket kapott, míg a forró, kék színű csillagok hőmérsékletét nagyon alábecsülte. Századunk első évtizedében azonban ezek az értékek világviszonylatban is a legjobbak közé tartoztak.
Részben saját fénymérései, részben a pulkovói csillagda színképfelvételei alapján 1905-1906 folyamán meghatározta a β Lyrae pályaelemeit. Máig is helytálló értékeket nyert ezen fedési kettős tagjainak tömegére, távolságára és sebességére.
Kevésbé volt sikeres a δ Cephei és az η Aquilae különböző színekben történő fényességingadozásaira való következtetése 1914-ben. Bár mérési módszere szellemes és újszerű volt, korának téves felfogása a csillagok fényváltozásának okáról tévútra vezette.
Konkoly 1905-ben kísérletképpen felelevenítette az egyidejű (szimultán) meteormegfigyeléseket. Az egyik állomás Ógyalla, a másik a tőle 35 km-re levő Nagytagyos volt. Az észlelések néhány évig folytak. Az 1906-os év megfigyeléseinek értékelésekor mintegy 12% azonos meteort találtak. Terkán a meteorészlelésekből is kivette a részét. A radiánsok és meteormagasságok kiszámítását is ő végezte.
1907-től az intézet új mérési programjában vett részt: az összes 0o és -10o deklináció közötti, 6m-nál fényesebb csillag fényességének megmérésében. Közben meghatározta az 1905 c jelű üstökös pályáját és foglalkozott a kisbolygók szekuláris pályaháborgásával is.
A Halley 1910-es ittjártakor elsőként pillantotta meg szabad szemmel az üstököst, melyről több felvételt is készített. Szülővárosában, Székesfehérváron, a Katolikus Kör rendezésében tartott nagysikerű ismeretterjesztő előadását saját készítésű felvételeivel is illusztrálta.
Sokat járt külföldön is. Nyaranta sorra felkereste a németországi obszervatóriumokat (Heidelberg, Potsdam). A fentieken kívül egyszer a vatikáni csillagvizsgálóba is eljutott. Latinul kiválóan beszélt és írt. Így jelenhetett meg Rómában, latin nyelven egy cikke a kéttestproblémáról, változó tömegek esetén (1909).
"A tudományos asztrofotometria és jelentősége" című művét Az Időjárás 1911 júniusi számától 1912 áprilisáig több részletben, majd 1912-ben egy kötetben jelentette meg. Ez alapján, valamint addigi munkássága elismeréseként 1912-ben elnyerte az egyetemi magántanári címet. Az egyetemen jól és felkészülten adott elő, bár a táblára kissé nehézkesen rajzolt. Kövesligethy halála (1934) után pályázott a megüresedett tanszékvezetői posztra, de azt a nála idősebb, s akkor már Debrecenben a fizika tanszéken nyilvános rendes tanár, Wodetzky József nyerte el.
A háború után néhány évig még Ógyallán dolgozott, majd 1921-től a svábhegyi új intézet létrehozásán munkálkodott. Az obszervatórium felépítése, a műszerek felállítása azonban hosszú időbe tellett (1925-28), ami bizony a tudományos munkát lehetetlenné tette. Elsőként a passzázs-műszert állították üzembe, amellyel Terkán meghatározta az új obszervatórium földrajzi szélességét. Később ezzel a műszerrel pólusingadozást mért.
A nagykupola felépülése után kisbolygókutatással is foglalkozott. Sok felvételpárt készített 6×9-es üveglemezekre, mintegy fél vagy egy órányi időkülönbséggel. Ezalatt az idő alatt a kisbolygó – ha egyáltalán a felvételre került – már észrevehető mértékben elmozdult. Mivel az intézetnek sem sztereo-, sem blink-komparátora nem volt, kiértékelő műszer híján a lemezek egymásra helyezésével próbálta Terkán a kettős nyomokat felfedezni. Erőfeszítéseit egy ízben siker koronázta; 1934-ben felfedezte az 1934 BB jelű kisbolygót. A csillagda műszerei a külföldi csillagvizsgálókhoz képest lassan elveszítették értéküket, így magas színvonalú, versenyképes tudományos munkára nemigen maradt lehetősége. Összesen 58 ciket írt, melyből 45 az 1900. és 1914. közötti időszakban jelent meg. A háború utáni időkben a lehetőségei nagyon beszűkültek. Terkán működése azonban mégis jelentős a hazai csillagászat történetében. Írói tevékenységéről már Szinnyei József: Magyar írók élete és munkássága, (XIV. kötet, Bp.) 1914-ben megjelent könyvében olvashatjuk [5] a következőket:
"Terkán Lajos, bölcseleti doktor, okleveles középiskolai tanár,
a m. kir. Konkoly-alapítványú astrophysikai Obszervatorium I.
adjunctusa Ó-Gyallán. – Napunk tengerforgási idejének
meghatározása. Bpest, 1906. (Különnyomat az Időjárásból)."
Haláláról több helyen megemlékeztek, így pl. a Pesti Hírlap 1940. márc. 28-i száma is (6. o). Az Időjárás, melynek 1907-1909 között társszerkesztője volt, nekrológját az 1940. jan.-febr.-i számában közölte.
A "Magyarok a természettudomány és technika történetében" című könyvben születési dátuma tévesen szerepel (1877. április 28.). Terkán Lajos rövid életrajzát megtalálhatjuk a "Magyar életrajzi lexikon"-ban is (Akadémiai kiadó, Bp. 1982.):
"Terkán Lajos (Székesfehérvár, 1877. ápr. 26. – Bp. 1940. márc.
26.) csillagász. A bp.-i tudományegyetemen matematika-fizika szakos
tanári diplomát, majd doktori oklevelet szerzett. 1900-ban
kalkulátor a bp.-i tudományegyetemen, de még ez évben az ógyallai
csillagvizsgáló adjunktusa, 1912-től pedig obszervátora volt.
Ugyanebben az évben szerzett m. tanári képesítést is. 1921-től a
svábhegyi csillagvizsgálóban működött. 1935-ben, mint főobszervátor
vonult nyugalomba. A csillagászat több ágát művelte (a Nap mozgása,
a csillagok hőmérséklete); tanulmányozta a változó fényű
csillagokat; működésének utolsó éveiben kisbolygókat fényképezett.
Fő működési területe az asztrofotometria volt. Jelentős
megfigyelési anyagot tett közzé. – Irod. T. L.(Csillagászati L.
1940. I. sz.)"
TERKÁN BIBLIOGRÁFIA
(ifj. Bartha Lajos anyagának felhasználásával)
Önálló művek
A refractio és az extinctio elmélete, Doctori értekezés Budapest, Heisler J.
kő- és könyvnyomda, 1901
A tudományos asztrofotometria és jelentősége. Különlenyomat "Az időjárás"
1911. évi XV. évfolyam júniusi, júliusi, októberi és 1912. évi XVI.
évfolyam január-február, márciusi és áprilisi füzeteiből. Bp. 1912. A
Pesti Könyvnyomda Részvény-társaság nyomása (megj.: Kolligátum. A
magántanári előadások anyaga.)
Allgemeines elementares Beweisverfahren zum Fermat’schen grossen Satz. 17
lev. Bp. 1932. (megj.: sokszorosítás)
A Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatorium kisebb
kiadványai – Kleinere Veröffentlichtungen des O-Gyallaer
Astrophysikalischen Observatoriums Stiftung von Konkoly
Egy helyben végzett hullócsillag észlelések. 251 radiáns levezetése Ó-
Gyallán észlelt 1641 hullócsillagból – Sternschnuppenbeobachtungen ….
4. sz. 41 old. Bp., Pesti Könyvnyomda és Részvény-társaság, 1904.
Az állócsillagok hőmérsékletének meghatározása a Zöllner-féle koloriméterrel
– Die Temperaturbestimmung der Fixsterne … 6. sz. 13 old. Bp., Pesti
Könyvnyomda Részvénytársaság, 1904.
Az újabban beszerzett műszerek (szerk. Tass Antal) 9. sz. 5196. old. Bp.
1905. (C) Vizuális fotometria (D). A Darmer-féle tükörkvadráns (E) A
Toepfer-féle heliosztát
β Lyrae pályaelemeinek kiszámítása spektroskopiai és photometriai adatokból
– 10. sz. 31. old. Bp., Franklin Társulat nyomdája 1906. (E munka először
a M. T. Akadémia kiadásában a Mathem. és természettudományi Értesítő
XXIV. kötetének 3. füzetében jelent meg)
Korrespondeáló hullócsillagészlelések Nagytagyoson és Ógyallán –
Korrespondierende Sternschnuppenbeobachtungen in Nagytagyos und Ógyalla,
11. sz. 20 old. 4 kép, Bp., Heisler J. kő- és könyvnyomda, 1907.
A kis bolygók saecularis háborgása – Die Saecularen Störungen der Kleinen
Planeten 13. sz. 22 old. Budapest, Heisler J. kő- és könyvnyomda, 1907.
Az 1905. c. üstökös pályája 12. sz. 14 old. Bp., 1907. (megj.: Czuczy
Emillel közösen)
A M. kir. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kisebb kiadványai
A nagytagyosi meteorológiai obszervatórium ismertetése és jelentése (szerk.
Konkoly-Th. Miklós) V. sz. 231 old. Bp. 1908. A földrajzi
hosszúságkülönbség meghatározása, 103-118. old. A földrajzi szélesség
meghatározása, 119-129. old. A hullócsillagok megfigyelése, 132-164. old.
Korrespondeáló hullócsillag megfigyelések eredményei, 165-181. old.
A nagytagyosi meteorológiai obszervatórium évi jelentése, II. (szerk.
Konkoly-Thege Miklós) VII. sz. 56 old. + 2 táblázat, Bp. 1909. Az
Ákvaridák 1908-ban, 7-33. old.
A Magyar Királyi Konkoly-alapitványú Astrophysikai Observatorium nagyobb kiadványai
A déli csillagos ég photometriai megfigyelése, első rész. A 0o-tól -10o
declinatioig terjedő égöv photometriai megfigyelése a 7,5 rendű
csillagokig – Photometrische Durchmusterung des südlichen Himmels
enthaltend alle Sterne der B.D. bis zur Grösse 7,5 … 1. sz. I. kötet
330. old. Ógyalla, 1916. (Tass Antallal) (megj.: A bevezetés 7-25. old.
Terkán Lajostól)
Változó csillagok megfigyelése ékfotométerrel II. kötet, 43-101. old.
(Harkányi Bélával és Tass Antallal közösen)
Változó csillagok photometriai megfigyelése Zöllner-féle astrophotometerrel
1902-1913. II. kötet, 103-280. old. (megj.: Tass Antallal, Fejes
Zsigmonddal és Czuczy Emillel közösen)
A Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet Közleményei – Mitteilungen der Sternwarte Budapest-Schwabenberg
Die Polhöhe der Sternwarte (A Csillagvizsgáló Intézet sarkmagassága), Nr.
14-16. 6 lev. 1. ábra, Budapest, 1941. (megj.: a csillagda sarkmagassága
a meridiánháznál: 47o 29′ 58",627)
MTA Matematikai és Természettudományos Értesítő, a M. Tud. Akadémia III. osztályának folyóirata
A β Lyrae pályaelemeinek kiszámítása spektroszkópikus és photometrikus
adatokból – XXIV. kötet. 3. füzet 434-445. old. Bp. 1906.
Naprendszerünk mozgásának iránya, XXV. kötet 1. füzet, Bp. 1907.
β Persei photographikus fényváltozása és a levegő photographikus
extinctiója, XXVIII. kötet 5. füzet, Bp. 1910.
A levegő photographikus extinkciója a különböző hullámhosszoknál, XXIX.
kötet, 2. füzet, 412-428. 1911. old.
A Hold fényessége az 1910 november 16-iki holdtöltekor és teljes
holdfogyatkozáskor, XXIX. kötet 2. füzet, Bp. 1911.
A β Lyrae, az η Aquilae és a δ Cephei csillagok fényváltozása különböző
színekben, XXXII. k., 3. füz., 357-388, old. Bp. 1914.
Előmunkálatok 27 Hold-részlet (Mare-kráter) és 30 kőzet albedójának
spektrálfotometriai úton történő meghatározásához, XXXIII. k. 4. füz.
456-468. old. Bp. 1915. (megj.: Konkoly Th. Miklóssal közösen, úttörő
jelentőségű reflexiómérés előkészületei és műszereinek leírása, Konkoly
utolsó cikke)
Mathematikai és Physikai Lapok
A colorimeter elmélete, XII. évf. 5. füz. 228-238. old. Bp. 1903. (megj.:
előzetes tanulmány a csillaghőmérsékletek kolorimetrikus
meghatározásához) Hullócsillagok radiációs pontjának kiszámítása, XV.
évf. 5. füz. 227-235. old. Bp. 1905.
Adalék az égitestek körpályaszámításához, XVI. évf. 3-4. füz. 207-210. old.
Bp. 1907.
A kéttestprobléma változó tömegek esetén I.-II. rész, XVIII. évf., 3.füz.
95-99. old. és 4. füz. 177-182. old. Bp. 1909.
Az Időjárás, meteorológiai és csillagászati folyóirat
Logikai módszerek az asztronómiában és az asztrofizikában, ATMOSPHERA (Előbb
Az Időjárás), VIII. évfolyam 2. füzet, 49-58. old. Bp. 1904. február
A hőmérséklet meghatározásának fontossága az állócsillagoknál, ATMOSPHERA
(Előbb Az Időjárás) VIII. évfolyam 7. füzet, 246-251. old. 1904. julius
Napunk tengelyforgási idejének meghatározása, X. évf. 1. füz. 1-17. old. 6
ábra. Bp. 1906.
A nagytagyosi csillagvizsgáló és meteorológiai obszervatórium, X. évf. 8.
füz. 227-247. old. 5 ábra, Bp. 1906. (megj.:Marczell Györggyel közösen)
Az 1910/a üstökös. Az új üstökös megfigyelése Ógyallán, XIV. 1. füz. 34-42.
old. 3 ábra, Bp. 1910.
Csillagászati műszereink vázlatos története I., XIV. k. 2. füz. 60-65. old.
3 ábra, Bp. 1910.
A Halley üstökösének fényessége, láthatósága és fontossága, XIV. kötet., 4.
füz., 119-121. old. Bp. 1910.
Halley üstököse szabad szemmel látható, XIV. kötet., 4. füz., 139. old. Bp.
1910. (ápr. 24-én pillantották meg szabad szemmel)
A Halley-üstökös kisugárzása és fényének változása, XIV. köt., 6. füz.,
171-179. old. 2. ill. Bp. 1910. (megj.: az ógyallai fénymérések és
fényképek összefoglalása)
A november 16.-17.-i holdfogyatkozás, XIV. köt., 12. füz., 404. old. Bp.
1910.
Az asztrofizikai megfigyelések módja I-IX. rész (megj.: az I-III. rész
Konkoly-Thege Miklós munkája) IV. rész: XV. évfolyam 6. füzet, 161-180.
old. 3 ill. 1911. június V. rész: A fotografikus asztrofotometria XV.
évfolyam 7. füzet, 193-217. old. 7 ill. 1911. július VI. rész: A nem
saját fényű égitestek fotometriája XV. évfolyam 10. füzet, 294-318. old.
9 ill. 1911 október VII. rész: A nem saját fényű égitestek fotometriája
XVI. évfolyam 1-2. füzet, 1-15. old. 1912 január-február VIII. rész: A
tudományos asztrofotometria egyéb alkalmazásai XVI. évfolyam 3. füzet,
59-64. old. 1912 március VIII. rész: XVI. évfolyam 4. füzet, 85-96. old.
1912 április (megj.: a VIII. rész kétszer számozva, egybe kötve önálló
füzetként is megjelent)
A M. Kir. Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium fejlődése az
államosítás (1899) óta és az intézet új palotájának felavatása, XVII.
évfolyam 9. füzet, 197-206. old. 1913. szept. Pesti Könyvnyomda Részvény-
társaság
URÁNIA
(népszerű tudományos folyóirat)
Naprendszerünk mozgásának iránya, 7. évf. 2. f. 75-78. 1907. (megj.:
történeti összefoglalás és saját módszerének leírása)
Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
Az időmérés egyszerű elve és végrehajtása, I-III. rész 4. évf. 3. füz.
65-71. old. 1927. nov. 4. évf. 4. füz. 101-105. old. 1927. dec. 4. évf.
5. füz. 134-139. old. 1928. jan. (megj.: a fonálháromszög és a
passzázsprizma elve)
Magyar Kultúra
P. Fényi Gyula S.J. 15. évf. 1. köt. 49-53. old. 1928.
A Szent István Akadémia Értesítője
(A Mennyiségtan-, Természettudományi Osztály felolvasásaiból)
Igen egyszerű módszer az égitestek fényességének és hőmérsékletének
meghatározására, néhány állócsillag, bolygó és üstökös hőmérsékletének
bemutatásával, 14. köt. 43-48. old. 1928. (megj.: vizuális színindex
meghatározás, a színindexet a szerző három évvel Guthnik és Prager
potsdami vizsgálatai előtt már használta)
A δ Cephei hőmérsékletének periódikus változása és a periódus tartamának
meghatározása, 14. k. 42-44. old. 1928. (megj.: a hőmérsékletváltozást a
modern mérések nem igazolták)
Csillagászati Lapok
(A M. kir. Term. Tud. Társulat Csillagászati szakosztályának folyóirata)
Megjegyzés Dezső Lóránt "A Naprendszer mozgása" című dolgozatához, 1. évf.
3. 116. old. 1938. (megj.: visszautasítja Dezső L. megjegyzését, amely
értéktelennek minősítette ilyen irányú kutatásait)
Száz jezsuita arcél
(szerk. P. Gyenis A. S.J.)
P. Fényi Gyula S.J. III. k. 288-297. old. 1 arckép, Bp. 1941.
Astronomische Nachrichten
Lichtmessung aller Sterne der Zone 0obis -10o des südlichen Himmel bis zur
Gössenklasse 6,0 der Bonner Durchmusterung, Teil I., II. Bd. 169. Nr.
4042, Heft 10. 153-158. old. 1906. Bd. 173. Nr. 4140, Heft 12. 177-182.
old. 1907. (megj.: Fejes Endrével közösen, 368 alapcsillag
fényességmérésének adatai)
Beitrag zur Berechnung der Bahnelemente von β Lyrae, Bd. 170. Nr. 4067. Heft
11. 171-172. old. 1906.
Über die Richtung der Bewegung des Sonnensystems, Bd. 173. Nr. 4140. Heft
12. 181-188. old. 1907.
Die Bahn des Kometen 1905 c (1906 I.) Bd. 176. Nr. 4217. Heft 17-18.
289-294. old. 1907. (megj.: Czuczy Emillel közösen)
Observatio ad problema "duorum corporum" casu massorum mutantium, Bd. 181.
Nr. 4325. 65-68. old. 1909.
Beiträge zur Photographischen Photometrie. (a) Ein neues praktische
Verfahren (b) Die Photographische Helligkeitverenderung von b Persei und
die Photographische Extinktion der Luft (c) Die Helligkeitänderung der
Ausstrahlung des Halley’schen Kometen, Bd. 186. Nr. 4448. Heft 8.
113-122. old. 1911.
Über die periodischen Temperaturveränderungen von β Lyrae, deren Verlauf
noch das Spiegelbild der Lichtkurve ist, Bd. 226. Nr. 5422. Heft 22.
344-358. old. 1926. (megj.: vizuális és fotografikus színindex alapján a
b Lyr együttes hőmérséklete maximumban 11 700K, ill 11 400K, minimumban 7
700K)
Photographische Beobachtungen von Kleinen Planeten und des Kometen 1933 f
(Whipple), Bd. 251. Nr. 6024. Heft 24. 394-400. old. 1933.
Verbesserte Form des Kaise’schen Verfahren in der Photogrammetrie der
Kleinen Planeten, Bd. 252. Nr. 6025. Heft 1. 5-10. old. 1934.
Geographischen Breite des Budapester astronomischen Observatorium (Stiftung
von N. Konkoly-Thege) und der Schwankungen in der Jahren 1923-28, Bd.
256. Nr. 6183. Heft 18. 317-324. old. 1935
Memorie della Pont. Accademia delle Scienze Nuovi Liucei (Roma)
(A vatikáni Tudományos Akadémia közleményei)
De aliquot constitutionibus geophysicalibus cum variatione latitudinis
coniunctis. Et: De causis variationis latitudinis (megj.: Németül:
Geophysical Bezihungen die in Verbindung in der Variation der
geographische Breite stehen, et: Ursachen der Variation der Geographische
Breite) Vol. VIII, 23 old. Roma, Scuola Tipografica , 1925.
New method of determining the luminosity and temperature of celestial
bodies, németül: Eine einfache Methode zur Bestimmung der Helligkeit und
Temperatur der Himmelskörper mit den Angaben der Temperatur einiger
Fixsterne, Planeten und Kometen Vol. X Roma, Scuola Tipografica PIO X,
1927.
Fejér megyei Napló
Az 1910. a. fényes üstökös – Fejér megyei Napló, 1910. II. 5. 2. old.
Látható-e már nálunk szabad szemmel Halley? – Fejér megyei Napló, 1910. IV.
14. 3. old.
Halley szabad szemmel látható – Fejér megyei Napló, 1910. IV. 26. 3. old.
Terkán Lajosra vonatkozó írások
Dr. Kövesligethy Radó. Az Időjárás, 11.évf 1. sz. 20.1907. old.
(Kövesligethy visszalépett a szerkesztőségtől, helyette Terkán a
csillagászati rész társszerkesztője.)
Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkássága, XIV. k. Bp. 1914. (Rövid
biográfia és főbb műveinek felsorolása.)
— Legfelsőbb kitüntetés – Az Időjárás, 20. évf. 2.sz. 32. old. 1916.
(megj.: Terkán a III. oszt. katonai érdemrend tulajdonosa.)
— Terkán Lajos (címszó) Révai Nagy Lexikona, 20. k. kiegészítés, 875. old.
Bp. 1927.
Tscherny, S.: Über den Zusammenhang zwischen der Bahnbewegung und den
periodischen Temperaturveränderungen in System von β Lyrae, Astronomische
Nachrichten, Bd. 245. Nr. 5877. 347-350. old. 1932. (megj.: hivatkozás
Terkán cikkére az AN Nr. 5422-ben.)
— Terkán Lajos (címszó) Révai Nagy Lexikona, 21. k. kiegészítés, 797. old.
Bp. 1935.
Lassovszky Károly: Terkán Lajos * – Csillagászati Lapok, 3. évf. 1. sz.
44-45. old. 1 arckép. 1940. Nekrológ
— Réthly Antal: Dr. Terkán Lajos – Az Időjárás, 49. évf. (új sorozat 16.),
1-2. füz. 36. old. 1940. jan.-febr. (Nekrológ.) (megj.: Terkán Lajos
1912. óta volt a Pázmány P. Tudományegyetem magántanára asztrofizikából,
1907-18 között Az Időjárás társszerkesztője, a Szent István Akadémia és a
Kis Akadémia tagja, a Magyar Meteorológiai Társaság választmányi tagja.)
J. C. Poggendorff’s Biographisch-literarische Handwörterbuch. Bd. VI.
1923-1931. Leipzig, 1940, újranyomtatva 1968. Teil 4. 2680. old. (megj.:
Terkán Lajos pályafutásának fontosabb eseményei, legjelentősebb, főleg
idegen nyelvű munkáinak felsorolása.)
Réthly A.: Terkán Lajos dr. 1877-1940. In.: A Kis Akadémia negyvenkét
eszetdeje az ezredik előadáasig, 1899-1941. szerk.: Bartha I.
közreműködésével Förster R. 462. old. Bp. 1941.
— Terkán Lajos dr. (címszó) Természettudományi Társulat évkönyve 1941-re.
(Magyar természettudósok életrajzi adatai: csillagászok.) Bp. 1940.
— Terkán Lajos (címszó) Új Idők Lexikona, 23. k. 5811. old. Bp. 1942.
Dezső L.: A Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet Közleményei, Nr. 1-18. –
Csillagászati Lapok, 6.évf. 3.sz. 109. old. 1944. (megj.:
könyvismertetés, a 14. sz. közlemény Terkán Lajos munkája.)
Dezső L.: A magyar csillagászat története – Histoire de l’Astronomie en
Hongrie. 285. old. (27), 286. old. (28). Egyetemi Csillagvizsgáló,
Kolozsvár. A. Különlenyomatsorozat, 1. sz. Kolozsvár, 1944. – Klny. a
Múzeumi Füzetek (Kolozsvár) új. sor. 2. évf. 1. számából.
— [Bartha Lajos] Terkán Lajos. Magyar Életrajzi Lexikon. II. 835. old. Bp.
1969.
Bartha Lajos: Magyar csillagászok a középkortól a XX. sz. közepéig, I. –
Technikatörténeti Szemle, VIII. k. 1975-1976, 104. old. Bp. 1976.
Bartha Lajos: Terkán Lajosra emlékezünk (1877-1940) – Föld és Ég, 12.évf.
3.sz. 82-83. old. 1 kép 1977. (megj.: a kép valószínűleg nem Terkán
Lajost ábrázolja)
Bartha Lajos: Terkán Lajos emlékezete – Fejér Megyei Hírlap 33. évf. 1977.
ápr. 26. 96. sz. 6. old. 1.
Kiss Imre (összeállító): Bevezető a csillagászat magyar nyelvű irodalmába
(Csillagászati bibliográfia) 83-84. old. Debrecen, 1981.
Bartha Lajos: A magyarországi csillagászok szerepe az asztrofizika
megalapozásában (1971-1921) – Technikatörténeti Szamle, XIII. k. 100.
old. Bp. 1982. (megj.: ugyanennek magyar és angol nyelvű kivonata a MTESZ
kiadásában, 1981-ben.)
Barta Lajos: Terkán Lajos (1877-1940) magyar csillagász. –
Csillagászattörténet. Életrajzi Lexikon, A-Z szerk.: Balázs B.- Bartha L.
– Marik M. 201. old. Bp. 1982.
Hudoba György: A székesfehérvári csillagászati szakkör csillagászattörténeti
vonatkozású tevékenysége – TIT Csillagászattörténeti Adatgyűjtő Csoport,
CSACS Körlevél, 1984/2. 1-2. Bp. 1984.
Hudoba György: Terkán Lajos (1877-1940), Csillagászati értesítő, 1985. 1.
sz. 15-20. old.
— Bartha L.: Terkán Lajos *1940. március 26. – Évfordulóink a Műszaki- és
Természettudományokban, 1990. 27. old. 1989.
Bartha L.: Terkán Lajos (Székesfehérvár, 1877. ápr. 28. – Bp. 1940. márc.
26.) In: Magyarok a Természettudomány és Technika Történetében, A-Z, III.
bőv. jav. kiad. 522-523. old. Bp. 1992.
Bartha L.: Konkoly-Thege Miklós emlékezete, MCSE CSACS közlemények, 3. 1991.
21. old. Bp. 1992. (megj.: Konkoly- Thege Miklós kapcsolata Terkán Lajos
családjával.)
Trupka Zoltán: Névadó a csillagdában – Fejér Megyei Hírlap, 49. évf. 121.
sz. 4. old. 1993. máj. 26.
Hudoba Gy.: Névadónkról: Terkán Lajos élete – TELAPO, A székesfehérvári
Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló kiadványa, 1. sz. 2. old. Szfvár.
1993. dec. 6.
— Ki volt Terkán Lajos? Elfelejtett fehérváriak – Fehérvári Hét 4. évf.
51. sz. 23. old., 1992. dec. 15.
Bartha L.: A csillaghőmérséklet-meghatározások magyar úttörői Évfordulóink a
Műszaki- és Természettudományokban, 1994. 112. old. Bp. 1993.
Magyar tiszti czím és névtár. 22. k. 1904. 51. k. 1940. Bp. 1903-1939.
(megj.:Terkán Lajos beosztása, rangjai, címei, kitüntetései, évről évre a
tudományos intézetek és az egyetemek fejezetében)
Konkoly-Thege M., majd Tass A.: Berichte … Ógyalla – Vierteljahrschrift
der Astronomische Gesellschaft, Bd. 40. Nr. 2. – Bd. 72. Nr. 2.
1904-1936-ig. (megj.: az Ógyallai , majd a Bp. Svábhegyi Csillagvizsgálók
munkássága, benne Terkán Lajos tevékenysége évről évre)
Konkoly-Thege M., majd Tass. A.: Az ó-gyallai m. kir. Observatórium működése
– Az Időjárás.
1904-ben 9.évf. 7.sz. 234-236. old. 1905.; 1906-ban 11.évf. 8.sz. 240-243.
old. 1907.; 1910-ben 15.évf. 11.sz. 345-350. old. 1911.; 1911-ben 16.évf.
10.sz. 363-364. old. 1912.; 1913-ban 18.évf. 11.sz. 253-256. old. 1914.;
1914-1916-ban 21.évf. 12.sz. 209. old. 123. 1917.; 1917-ben 23.évf.
3-4.sz. 45-47. old. 1919.;
Tass A.: A budapesti (előbb ógyallai) Konkoly-alapítványú csillagda évi
jelentése – Az Időjárás.
1918-1921-ben 26. évf. 9. sz. 137-138. old. 1922.; 1921-1922-ben 27. évf. 9.
sz. 12-14. old. 1923.; (megj.: Az intézet tevékénységén belül Terkán L.
munkássága.)
Az M. kir. Természettudományi Társulat Évkönyve: A TTT szervezete.
Csillagászati szakosztály (Stella Egyesület). 1935- 1940-ig minden évben
Terkán tisztsége a szakosztályon belül. Bp. 1934-1939.
Csillagászati Lapok. "Szakosztályi ügyek"
1. évf. 2. sz. 77-78. old. 1938.; 1. évf. 3. sz. 125-127. old. 1938.; 3.
évf. 1. sz. 42-43. old. 1940. (megj.: Terkán Lajos intézőbizottsági taggá
választása, szereplése.) 1. évf. 4. sz. 157. old. 1938. (megj.: Terkán
Lajos előadása a visszakerült ógyallai csillagvizsgálóról.)
Székesfehérvári illetőségű lapok
Székesfehérvár és vidéke, 1910. II. 19. 3. old. – Előadás az üstökösről
Székesfehérvári Friss Újság, 1910. IV. 27. 1. old. – A Halley üstökös
megjelent. Már szabad szemmel is látható.
Új Lap, 1910. II. 20. 1. old. – Előadás az üstökösről; 1910. IV. 27. 2. old.
– Halley szabad szemmel látható;
Fejér megyei Napló, 1910. II. 19. 3. old. – Előadás az üstökösről; 1910,
III. 1. 3. old. – Terkán Lajos dr. előadása;
JEGYZETEK
[1] A csapók, más néven kallósok vagy ványolók a gyapjú alapanyagú posztó készítésével, azaz a gyapjú tisztításával, finomabb feldolgozásra történő előkészítésével foglalkozó mesteremberek voltak. A lazára engedett húrt, vagy madzagot belecsapták a tisztítandó gyapjúhalmazba. A nehezebb, durvább minőségű gyapjú így alulra, a könnyebb, a jó minőségű pedig felülre került. A csapók által készített posztóból azután a szűrszabók varrták a szűröket, nadrágokat és dolmányokat. A posztóból pokrócok is készültek.
(források: 1, Palotavárosi írások, István Király Múzeum közleményei,
2, Demeter Zsófia – Gelencsér József – Lukács László: Palotavárosi emlékek)
[2] A régebbi időkben a házak sorszámozása nem az utca, hanem a városrész szerint történt. A Palotaváros 95. számú háza így valahova a Selyem utcába került. Maga az utca egyébként 25-30 háznál nem volt hosszabb. Az utcára merőlegesen álló hosszúkás házak több, a ház oldala mentén futó pár méter széles közös udvarra nyíló lakásnak adtak helyet. Terkánék lakása az új, azaz az utca szerinti számozással a Selyem utca 19 lett. Az 1980-as évek elején a régi Palotaváros eltűnt, s egy panelrengeteg épült a helyén. Akkori neve Lenin városrész volt. Ma ismét Palotaváros-nak hívják. Az egyes épülettömbök a régi utcákról kapták a nevüket, majdnem, hogy véletlenszerűen. A halálra ítélt, középkori hangulatot árasztó utcácskákat az István Király Múzeum munkatársai szinte az utolsó percekben kapták lencsevégre. Az anyagot dr. Lukács László és Gelencsér József a "Palotavárosi emlékek" című könyvecskében tették közkinccsé. A régi városképre ma már csak a panelházak tövében megbúvó skanzen emlékeztet.
[3] Terkán veje nem azonos a későbbi híres szegedi matematikus Kalmár Lászlóval, bár évfolyamtársak voltak. Az egyetemen a "kis" és a "nagy" jelzővel különböztették meg őket. A magasabb növésű "nagy Kalmár" lett Terkán veje.
[4] Nagy Károlyról és bicskei csillagvizsgálójáról Bakos József: "Nagy Károly 1797-1868 reformkori tertermészettudós élete és munkássága" (Budapest, 1994.) kiadványából kaphat részletes információt az érdeklődő olvasó.
[5] A tengerforgás nyilvánvalóan sajtóhiba a könyvben.
ZUSAMMENFASSUNG
Vorwort In Székesfehérvár werden schon seit 30 Jahren astronomische Vorlesungen und teleskopische Vorführungen für die Interessenten gehalten. Mit diesen Vorführungen möchten wir die Popularität der Astronomie fördern. Die Sternwarte in Székesfehérvár hat seinen endgültigen Platz vor 21 Jahren auf dem Dach des Freien Kulturhauses erhalten (damals hieá es noch Jugend-und Pionierhaus). Im Jahre 1993 hat die Sternwarte den Namen von Lajos Terkán – unseres Wissens nach der einzige Fachastronom, der in dieser Stadt geboren wurde – aufgenommen. Seit dem ist der Name unserer Sternwarte: Terkán Lajos Public Observatory", abgekürzt TELAPO.
Lebenslauf von Lajos Terkán Lajos Terkán wurde am 26. April 1877 in Székesfehérvár geboren. Sein Vater, Sándor Terkán war damals 45 und seine Mutter Julianna Lasits 37 Jahre alt. Der Vater, der sein Unterhalt als Handwerker verdiente, war ein gebildeter Mann, was zu jener Zeit noch als groáe Seltsamkeit zählte. Lajos Terkán hat drei Geschwistern. Ferenc wurde im Jahre 1864, István im Jahre 1866 und Erzsébet im Jahre 1868 geboren. Die Grundschule hat er von 1884 bis 1888 besucht. Auf Grund seiner guten Ergebnisse konnte er in dem Katholischen Hauptgymnasium von Székesfehérvár weiterlernen. Trotz seiner guten Ergebnisse in der Grundschule konnte er im Gymnasium nur mittelmäáige Ergebnisse erreichen. Die Familie Terkán hat sich inzwischen im Jahre 1892 nach Győr umgesiedelt und Lajos hat die letzten vier Jahre des Gymnasiums hier absolviert. Er war sehr fleiáig und ein ausgezeichneter Mathematiker. In der Sommerferien hat er immer die Aufgaben seiner Aufgabensammlung von dem nächsten Jahr im voraus gelöst. So hat er das nächste Schuljahr angefangen. Nach dem Gymnasium ist er nach Budapest gegangen und hat Mathematik und Physik in der Pázmány Péter Wissenschaftliche Universität studiert. Er wollte Lehrer werden. Die Schulgebühren hat er selber verdient. An der Universität hat er mit groáen Interesse die Vorlesungen von Radó Kövesligethy (Direktor des kosmographischen Institutes) gehört.
In 1900, unmittelbar nach der Universität hat er, auf die Empfehlung von Kövesligethy, in der Sternwarte von Miklós Konkoly-Thege in Ógyalla zu arbeiten angefangen. Hier hat er dann den gröáten Teil seiner wissenschaftlichen Arbeit geleistet.
Von Oktober 1901 bis Oktober 1902 hat er sein Wehrdienst bei der Armee geleistet und danach kehrte er wieder nach Ógyalla zurück. 1914 ist der erste Weltkrieg ausgebrochen und Terkán musste bis 1918 in
Serbien kämpfen. Nach dem Ende des Krieges ist er wieder nach Ógyalla zurückgekehrt. Hier konnte er aber nur bis 1920 bleiben, da Ógyalla im Jahre 1919 tschechoslowakisches Territorium wurde. 1920 hat Terkán mit Antal Tass die Ausrüstung des Observatoriums nach Ungarn gerettet und wollten eine neue Sternwarte auf dem Schwabenberg gründen. Das Institut ist im Jahre 1928 nach vier Jahren Arbeit fertig geworden.
1936 ist er in Pension gegangen. In der Pension hat er sich wieder mit Mathematik beschäftigt. 1940 ist er mit 63 Jahre im Krebs gestorben.
Die wissenschaftlichen Tätigkeiten von Lajos Terkán Bereits in der Grundschule und in der Universität hat seine Stärke in Mathematik bemerkbar gemacht. Nach der Universität konnte er auf Grund seiner guten mathematischen Fähigkeiten in Ógyalla in dem Astronomischen Institut von Miklós Konkoly-Thege arbeiten. Eine seiner ersten Aufgaben war die Keilkonstante der neuen Toepfer Keilfotometer zu bestimmen. Aus der insgesammt 120 Beobachtungen hat Terkán 56 gemacht und auf die Keilkonstante hat er als Ergebnis K = 0M,1714 * 0,00130 bekommen.
Im Jahre 1901 hat er seine erste wissenschaftliche Arbeit über die Theorie der Refraktion und Extinktion publiziert. Dann im Jahre 1903 hat er die Theorie des Kalorimeters erleutert. Er hat auch gezeigt, daá man mit fotometrischen Messungen die Temperatur der Sternen bestimmen kann. Nach seiner Dienstzeit bei der Armee hat er sich mit Beobachtungen von veränderlichen Sternen mittels dem zöllnerschen Astrofotometer beschäftigt. Von 1903 bis 1908 wurden insgesamt 1870 Messungen durchgeführt und davon hat Terkán 504 gemacht.
Während der Beobachtungen hat er auch sein Forschungsthema nicht vernachlässigt; die Strahlungsmessung und Temperaturbestimmung der Sterne. Dies war auch das Thema seiner Dissertation, die er in zwei Sprachen, auf ungarisch und auf deutsch im Jahre 1904 geschrieben hat.
Teilweise aus eigener Messungen und teilweise aus der Spektrumaufnahmen der pulkovoer Sternwarte hat er während 1905-1906 die Bahnelemente der β Lyrae berechnet. Die von ihm berechneten Werte sind auch Heute noch gültig.
Weniger erfolgreich waren seine Schluáfolgerungen bezüglich der Helligkeitsschwankungen der δ Cephei und der η Aquilae im Jahre 1914.
1905 wurden versuchsweise im Institut von Konkoly Meteorbeobachtungen gestartet. In diesen Beobachtungen hat Terkán auch begeistert teilgenommen. Er hat auch die anschlieáenden Berechnungen durchgeführt. Er hat sich weiterhin mit der Bestimmung der Umdrehungsperiode der Sonne und mit der Bewegungsrichtung des Sonnensystems beschäftigt.
Ab 1907 hat er in den neuen Messungsreihen des Institutes teilgenommen. Im Rahmen dieser Messungen hat man die Helligkeiten aller -10o – 0o und 6m helliger Sterne berechnet. Terkán hat die Bahn des Kometes 1905 c berechnet und beschäftigte sich mit der Bahnstörungen der Kleinplaneten. Im Jahre 1910 hat er das Hellysches Komet fotografiert. Dieses Foto ist auch Heute noch zu sehen. Terkán hat einwandfrei lateinisch gesprochen und geschrieben und so lieá er in Rom 1909 ein Artikel auf lateinisch über das Zweikörperproblem von veränderlichen Massen erscheinen. 1912 erschien sein buch mit dem Titel "Die Bedeutung der wissenschaftlichen Astrofotometrie". Nach dem Weltkrieg ist er kurz nach Ógyalla zurückgekehrt und anschlieáend hat er sich mit dem Aufbau eines astronomisches Institutes bei Budapest beschäftigt. Nach der Aufbau des Institutes, ab 1928 hat er hier bis zu seiner Pensionierung
gearbeitet.
Terkán hat in seinem Leben insgesammt 58 Artikel veröffentlicht, davon 45 zwischen 1900 und 1914.
SUMMARY
Lajos Terkán, astronomer, after whom the Public Observatory of his native town is named, was born in Székesfehérvár on 26th April 1877. His father was a craftsman who had got the secondary school-leaving certificate – this was unusual at that ti-me. Lajos Terkán went to a primary school in Székesfehérvár, to a secondary school in Székesfehérvár and in Győr.
Terkán learned Mathematics and Physics at Pázmány Péter University in Budapest, where he attended the fascinating lectures of Radó Kövesligethy with great interest, head of the Institute of Cosmography.
In 1900, after finishing the university, Terkán started to work for the observatory of Miklós Konkoly-Thege in Ógyalla (today Hurbanovo in Slovakia). This observatory was the main place of his scientific activity which was broken by the first world war. He served as a soldier from 1914 until 1918, than he returned to Ógyalla.
However, after the war Ógyalla became territory of Czehoslovakia. The director of the observatory, Antal Tass and Lajos Terkán saved and moved the telescopes, instruments and the library to Budapest, where they founded a new observatory on a hill named Svábhegy. It was opened in 1928 after four years of construction works. Terkán worked in different areas of astronomy. He made photometric observations and also dealt with the theoretical questions connected to them. He observed variable stars using Zöllner-astrophotometer. He published papers about the theory of refraction and extinction and also about the determination of the temperature of stars from photometric measurements.
Terkán lead also simultaneous meteor observations and dealt with some problems of celestial mechanics as well. He was interested in observing the Sun, its rotation and the direction of motion of the Solar System. In 1910 he observed Halley’s Comet. He also delivered a popularizing lecture about the comet in his native Székesfehérvár.
In 1912 he became privat-docent of Pázmány Péter University. Terkán published 45 papers before the first world war and only 13 after the war, because the foundation, instrumentation, installation of the new observatory took the greatest part of his energy. However, he determined the geographical latitude of the observatory, measured the pole fluctuation and dealt with the research of asteroids. Terkán retired in 1936 and taught mathematics in the college of Jesuits. He died of cancer in 1940, at the age of 63.
(Részlet)
A "Terkán Lajos (1877-1940) élete és munkássága" című könyv másodközlése
