Újévi és újév-körüli magyar népszokások

Újév:
a régi, és a nők sajnálatos hátrányos helyzetét is tükröző mondás szerint, ha az újév napján elsőként "asszony ember" érkezik a házhoz, sok szerencsétlenség fogja érni annak lakóit. Ez volt például az ősi szolnokdobokai néphit.
Göcsejben azt tartották, hogy kismalacot kell ölni, hogy az a házba szerencsét túrjon.
Újév napján nem jó pénzt kiadni, mert akkor egész évben sok kiadással és adóssággal fogunk küszködni.
Ha az újév napján valaki szépíti magát, az egész évre szól.
A Szatmár-megyei ősi néphit szerint újév napján egy abroncsból kell a tyúkokat estetni, hogy ugyanoda járjanak egész évben tojni.

Vízkereszt:
ehhez az ünnephez kevés népszokás társul. Korábban erre a napra estek a házszentelések. Sok helyen a gazdasági épületeket is megszentelték ezen a napon. Ekkor szentelték a Három Királyok vizét, a szentelt vizet is, amelyből minden házhoz haza kellett egy edénnyel vinni arra az esetre, ha emberben, vagy állatban az év folyamán valami betegség lép fel. Ilyenkor a beteg embert és állatot meghintették szentelt vízzel.
Göcsejben azért hintették meg szentelt vízzel a az állatokat, hogy a boszorkányok ne árthassanak nekik.
Régi, ősi vízkereszti szokás volt a gyermekek háromkirályjárása, amikor kisebb csoportokban vagy hármasával jártak és énekeltek egyházi énekeket a házaknál.

Gyertyaszentelő:
minden házból egy-egy gyertyát vittek a templomba  szentelésre. Különösen erős volt a néphit, hogy a szentelt gyertya a torokfájás ellen véd.
Időjárási elgondolás volt: ahová gyertyaszentelőkor a Nap besüt, pontosan addig hordja még a szél a havat, ameddig a napfény ért. (Ez megegyezik azzal a hittel, hogy ha gyertyaszentelőkor jó idő van, akkor a medve visszabújik a barlangjába, mert még rossz idő várható).
Baján ezzel kapcsolatban az a hit terjedt el, hogy ha ezen a napon a Nap az oltárra süt a templomban, akkor még negyven napig hideg lesz.

Szent Balázs napja:
ősi szokás a Balázs-járás. Ezt gyermekek járják házról -házra. Katonának öltöznek, és úgy kopognak be minden házba. (Ez ugyanakkor Gergely-járással is egyező szokásként könyvelhető el, mindenesetre a "gyenge katona" kifejezés innen ered.

Szerencsés napok az év első negyedében:
őseink bizonyos napokat szerencséseknek tartottak. Ezek az elgondolások ma már csaknem teljesen kihaltak. Itt-ott azonban még találkozunk velük az öreg emberek között. Más népeknél is voltak ilyen napok. A finneknél a vadászatra kedvező napokat, méhészetre kedvezőket és kincs keresésére kedvezőket tartottak számon.
Nálunk majdnem minden foglalkozásnak megvolt a szerencsés és szerencsétlen napja.  Ezek azonban babonák. Semmiféle tudományos értékük és jelentőségük nincs.

Kincskeresésre alkalmas (szerencsés) napok:
Január: Kiskarácsony másnapja, Vízkereszt napja.
Február: Szent Julianna napja, Üszögös Szent Péter napja, Szent Bálint napja.
Március: Szent Gergely napja, Longinus vértanú napja.

Szerencsétlen napok:
Január: 1, 2, 6, 11, 17, 18.
Február: 8, 16, 17.
Március: 1, 12, 13, 15.

A hónapok ősi nevei:

* a skorpió régies magyar elnevezése

Az ősmagyar rovásnaptár:
ezt ki-ki maga készítette úgy, hogy egy 13 oldalú botot faragott, melynek minden oldalára egy-egy hónap nevét, vagy jelét rótta fel. A 13 oldalt külön-külön 28 részre (napra) osztotta, és minden hétnél feltüntette a hét egyes napjait, és az évet egy nappal később kezdte számlálni. A 7., 14., 21. és 28. napokra eső holdfázisokat (első negyed, holdtölte, utolsó negyed, újhold) is kimutatták. Valójában ez egy 13 hónapos holdjárású (lunáris) naptár volt.

Hozzászólás

hozzászólás