6000 új kráter a Holdon

2842

Egy mesterséges intelligencia (MI) több mint 6000 új krátert fedezett fel a Holdon. A University of Toronto Scarborough (Toronto, Kanada) kutatói azonosították a formákat égi kísérőnk felszínén.

Különböző korú és méretű kráterek a Hold felszínén. Egy-egy kráter felismerése nem triviális feladat, hisz az alakzat képe sok különböző tényezőtől (pl. megvilágítás szöge) is függ. Forrás: NASA

Dacára a ténynek, hogy a tudomány és a számítástechnika milyen robbanásszerűen fejlődött az utóbbi évtizedekben, a kráterek azonosításának módszere nagyjából ma is ugyanaz, mint Galilei idejében. Meg kell nézni, hogy egy adott területen az ember hány darab kráter kinézetű formát lát, meghatározni a holdrajzi koordinátákat, majd a szögátmérőből kiszámolni a méretet. Egy nagyon egyszerű színházi látcsővel is több tucat, vagy akár több száz krátert is azonosíthatunk a Holdon. Azonban a majdnem 38 millió km2-es égitest felszínén ennél nagyságrendekkel több található, melyek mindegyikét közel lehetetlen feladat lenne szemmel átnézni.

“Tulajdonképpen egyesével kell szemrevételeznünk a fotókat, lokalizálni a krátereket, majd kiszámolni azok átmérőjét a képi méretük alapján. Egy olyan módszert fejlesztettünk ki, ami automatizálja a teljes folyamatot, így nagyon sok időt és kapacitást spórolhatunk meg” – nyilatkozta Mohamad Ali-Dib, a Torontói Egyetem Planetológiai Kutatóközpontjának posztdoktori kutatója, az új módszer egyik fejlesztője. Az eljárás ugyanúgy a gépi tanulás és a neurális hálózatok elvén épül fel, mint amit az önvezető autók használata és fejlesztése során is alkalmazunk. A program tanítására a Hold felszínének kétharmadát használták fel, majd ezt követően “ráeresztették” a maradék egyharmadra, amelyet a szoftver addig még nem látott. Az algoritmus hihetetlen pontossággal és részletességgel térképezte fel a területet. Kétszer annyi krátert azonosított, mint amennyi a manuális módszerekkel történt, és 6000 újat fedezett fel.

“Akár több tízezer beazonosítatlan apró kráter lehet a Holdon, és elképzelhetetlen, hogy pusztán szemre mindegyiküket pontosan azonosítsuk és karakterizáljuk.” – mondta Ari Silburt, az MI egyik fejlesztője. “Hatalmas potenciál van az apró kráterek azonosítására szolgáló gépi módszerek mögött, amelyek akár a Naprendszer keletkezésének eddig ismeretlen aspektusait is feltárhatják.”

A Holdon nincsen sem lemeztektonika, sem óceánok vagy atmoszféra, ezért csekély mértékű rajta az erózió. A nagyon régen keletkezett kráterek is viszonylag épségben megtalálhatóak a felszínén, így a kutatók akár évmilliárdokra visszamenőleg is képesek a Naprendszer fejlődésére utaló tényezőkre (mint a kráterek keletkezési idő szerinti eloszlására, becsapódó égitestek tipikus méreteire, stb.) következtetni.

Ali-Dib és kutatócsoportja tervezik az eljárás további fejlesztését, illetve használatának kiterjesztését más égitestekre is (pl. a Jupiter és Szaturnusz holdjai, Mars, Ceres, stb.). Ha ezeken is a holdihoz hasonló sikerrel járnak, akkor további áttörésekre számíthatunk a Naprendszer keletkezését és fejlődését vizsgáló kutatásokban.

Forrás: astromy.com

Szakcikk: megjelenés alatt (előzetes – arxiv.org)

Hozzászólás

hozzászólás