Meglepő formáról számolnak be a Szaturnusz nyárba forduló északi pólusvidékénél a NASA Cassini űrszondájának hosszú távú mérési adataiból készített új tanulmányban. Egy egyre melegebb, hatszög alakú örvény alakul nagy magasságban, hasonló ahhoz a híres hexagon formához, amelyet mélyebben a Szaturnusz felhőiben már megfigyeltek.
Amikor a Cassini 2004-ben megérkezett a Szaturnuszhoz, a déli féltekén nyár volt, míg az északi épp a tél közepében járt. Az űrszonda kiterjedt, meleg, nagy magasságú örvényt vett észre a Szaturnusz déli sarkánál, az északinál azonban nem látott ilyet. Az új tanulmány szerint az északi poláris vortex kialakulásának első jelei már megfigyelhetőek magasan az atmoszférában, ahogyan az északi féltekére is beköszönt a nyár. Ez a váratlan meglepetést okozó meleg örvény több száz kilométerrel a felhők fölött, a sztratoszférában helyezkedik el.
“Az újonnan felfedezett örvény körvonalai alapján hatszögnek tűnik, pontosan úgy, mint a híres és bizarr hexagonális felhő mintázat, amit mélyebben látunk a Szaturnusz atmoszférájában.” – mondta Leigh Fletcher (University of Leicester), a tanulmány vezetője.
“Bár számítottunk valamilyen örvény megjelenésére a melegedő északi sarkon, de a formája meglepett minket. Vagy két megegyező hexagon jelent meg spontán két különböző magasságon, egy alacsonyabban a felhőszinten és egy magasan a sztratoszférában; vagy ez a hexagon valójában egy óriási struktúra, amely több száz kilométer magas lehet.”
A Szaturnusz időjárási jelenségei főképp a felhőszinten figyelhetőek meg, beleértve a már létező északi poláris hexagon formát is. Ezt a NASA Voyager űrszondája fedezte fel még az 1980-as években és már évtizedek óta tanulmányozzák. Jelenlegi álláspontok szerint egy hosszú életű hullám, mely potenciálisan a Szaturnusz forgásához köthető. Hasonló jelenségek a Földön is megfigyelhetőek, ilyen például a poláris futóáramlat (videó).
A hatszög tulajdonságait a Cassini mérései részletesen feltárták, az ultraibolyától az infravörösig több hullámhosszon vizsgálódott. Az egyik ehhez használt eszköze a Composite Infrared Spectrometer (CIRS), mely a küldetésének kezdetén nem tudott magasabban felnézni az északi sztratoszférába. Az ottani hőmérsékletek akkor túl alacsonyak voltak a megbízható CIRS IR adatokhoz, emiatt ezek a magasabb régiók hosszú évekig relatíve felderítetlenek maradtak.
“A hexagon mérete, csak úgy, mint a misztikuma, folyamatosan növekedik, még a Cassini 13 évig tartó keringése után is tartogat meglepetéseket.” – mondta Linda Spilker, a Cassini projektkutatója. “Kíváncsian várom, hogy még milyen új felfedezések váratnak magukra a Cassini adatokban”.
A borítóképen szürkeárnyalatos felvétel látható a hexagon formájú örvényről (forrás: NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute).