Van esélye annak, hogy a 2024 YR4 kisbolygó a Föld helyett a Holdba csapódhat majd be 2032-ben, de ez csak előreláthatólag 2028-ban fog bebizonyosodni az aszteroida pályájának pontosabb ismeretében. A becsapódás után a Holdról elszabadult törmelékanyag veszélyeztetheti a Föld és a Hold körül keringő űreszközöket, esetleg a holdfelszínen az űrhajósokat és eszközöket is. A törmelék egy részéből meteorok lehetnek a földi légkörben.
Ha egy néhányszor tízméteres kisbolygó becsapódik a Földbe, az már komoly helyi katasztrófát okozhat és krátert is létrehozhat. A Tunguz-jelenséget 1908. június 30-án a Föld légkörébe érkezett 50-60 méter közötti átmérőjű kőaszteroida, „űrszikla” okozta, de csak hatalmas légköri lökéshullámot váltott ki, krátert nem hozott létre. Ugyanis a test nagy része megmaradt, nem érte el a földfelszínt, és a földi légkörről visszapattant – mint egy lapos szögben eldobott kavics a víz felszínéről –, és a világűrben folytatja útját a kis égitest.
Egy másik példa a közelmúltból egy kis méretű aszteroida belépésére a földi légkörbe: az oroszországi Cseljabinszk városa közelében a légkörbe csapódott közel 20 méter átmérőjű kisbolygó a földi légkörben szétaprózódott, és erős légköri lökéshullámot keltett, ami súlyos üvegtöréseket és falleomlást okozott, valamint több mint ezer embert sebesített meg 2013. február 15-én.
A múlt év utolsó hetében egy olyan veszélyes földközeli kisbolygót fedeztek fel, amiről először azt tételezték fel, hogy a Földbe csapódhat majd 2032-ben, de már bizonyossá vált, hogy 2032-ben ez nem következhet be, azonban kiderült, hogy a Holdba esetleg becsapódhat.
A Földre ütközési veszélyt jelentő 2024 YR4 kisbolygó felfedezése
A 2024 YR4 kisbolygót 2024. december 27-én fedezték fel a NASA által alapított ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System), a földközeli objektumok keresését végző égboltfelmérő program keretében annak a chilei Rio Hortado (Limari tartomány) megfigyelő állomásán, az El Sauce Obszervatóriumban levő 0,5 méteres f/2 Schmidt-távcsövével. Az aszteroida a felfedezésekor a Naptól 0,9941 CSE-re, a Földtől 0,0153 CSE-re járt, azaz mintegy 2,229 millió km-re járt, és a Földről megfigyelve a Hydra (Északi Vízikígyó) csillagképben volt. A kisbolygó néhány nappal a felfedezése előtt, 2024. december 24-én 04:46 világidőkor volt földközelben, 828783 km-re bolygónktól (ez több mint kétszerese a Föld és Hold közötti távolságnak). Tavaly november 22,41 világidőkor volt napközelben 0,851 CSE-re központi csillagunktól.
A NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) pályameghatározása alapján a 2024 YR4 kisbolygó pályaadatai – itt csak néhány tizedesjegyig megadva – a következők. A Nap körüli ellipszispálya fél nagytengelye 2,51 CSE, a pálya excentricitása 0,6615, napközelben 0,85 CSE-re van központi csillagunktól, naptávolban 4,18 CSE-re kerül tőle. A kisbolygó pályasíkja 3,41 fokos szöget zár be a földpálya (ekliptika) síkjával. Az aszteroida mintegy 3,99 év alatt kerüli meg a Napot. A 2024 YR4 a pályája alapján az Apollo típusú földközeli kisbolygók közé tartozik. Mivel a pályája egy szakasza nagyon közel van a Föld pályájához, és időnként bolygónk közelébe is kerülhet, ezért a földpályát metsző (ECA) kisbolygók közé tartozik.
A 2024 YR4 aszteroida a Földre nem jelent ütközési veszélyt 2032-ben
A 2024 YR4 kisbolygó felfedezését követő első pozíciómérések és az ezekből meghatározott pályából az adódott, hogy mintegy 1,2%-os (1:83 arány) valószínűséggel becsapódhat a Földbe 2032. december 22-én. A lehetséges becsapódás közel 1%-os valószínűsége 2025. január 27. és február 20. között tartotta magát, ami a Földbe való becsapódások veszélyességi fokozatát osztályozó Torino-skálán a 3-as fokozatot jelentette, ami eddig még nem fordult elő.
A Torino-skála 3-as szintje (sárga jelölésű) a csillagászok számára érdekes, és egyben a kis égitest megfigyelésének fontosságát is előírja. Közben február 7–16. között 2,3%-ra (1:43 esély) módosult a becsapódás valószínűsége, majd február 18-án 3,1%-ra emelkedett a 2024 YR4 aszteroida Földdel való ütközési valószínűsége. Ez az eddigi legmagasabb érték egy 30 méternél nagyobb átmérőjű kisbolygó esetében. Ez a Torino-skálán a 4-es fokozatot jelenti: „Egy közeli találkozás, a csillagászok számára követendő. Az aktuális számítások 1%, vagy nagyobb százaléknyi esélyt adnak olyan ütközésre, ami területi pusztítást fog okozni. Valószínű folyamat, hogy a későbbi teleszkópos megfigyelések 0-ra fogják minősíteni az objektumot. A nyilvánosság és a hivatalos szervek értesítése javasolt, amennyiben a találkozás egy évtizeden belül történne.” Igen, 2025-höz képest 2032-ig már csak 7 év van hátra.
Azonban február 18. és 25. között néhány nap alatt főleg az ESO (Európai Déli Obszervatórium 8,2 méteres VLT (Very Large Telescope, Nagyon Nagy Teleszkóp) megfigyeléseiből meghatározott pontos pozíciók alapján elvégzett pályaszámítások alapján a kisbolygó 2032-ben valószínűsített Földdel való ütközési esélyét kizárták, és a Torino-skálán visszatért a 0 fokozatra, ahogyan az szerencsére eddig minden eddig felfedezett földközeli kisbolygó esetében történt.
A 2024 YR4 eddig megismert tulajdonságai
Nagy földi távcsövekkel és a James Webb űrtávcsővel is megfigyelték a kisbolygót, és így a pályáját egyre pontosabban meg lehetett határozni. Az év elején a 2024 YR4 kisbolygó átmérőjét még 40 és 70 méter közöttinek becsülték, de a Webb űrteleszkóp 2025. március 26-án végzett megfigyeléseiből a kis égitest méretét is meg lehetett határozni: 60 +/- 7 méter. Ez a méret az 1908-as Tunguz-katasztrófát okozó és a mai ismereteink szerint a Föld légköréből kipattant kis égitest méretéhez hasonló objektumot jelent. A Szibériában történt Tunguz-esemény ottani hatásait ismerve a 2024 YR4 valódi becsapódása esetén jóval pusztítóbb katasztrofális következmények lettek volna.
A 2024 YR4 kisbolygó mintegy 19,5 perc alatt fordul meg tengelye körül, és a forgási iránya retrográd, vagyis ellentétes a saját, illetve a nagybolygók keringési irányával. Ez a forgásirány például régebben bekövetkezett ütközés következménye lehet, és ez a Jarkovszkij-hatásra a keringési pálya fél nagytengelyét lassan csökkentette, és így a kisbolygók főövét elhagyva a földközeli kisbolygók közé került.
A kisbolygó színképének megfigyelései alapján kőzettestről van szó, és a több ilyen altípus közül a leggyakoribb S-típusba tartozik. Átlagos tömegsűrűsége 2,6 g/cm3 lehet, a mérete alapján a tömege 220 ezer tonna lehet.
A 2024 YR4 becsapódása helyi katasztrofális pusztítást okozna, ha 2032-ben becsapódik
A Földre nézve potenciális ütközési veszélyt jelentő kisbolygók (Potentially Hazardous Asteroids, röv. PHA) azok a legalább 140 méter átmérőjű kis égitestek, amelyek pályája 7,5 millió km-nél (0,05 CSE-nél) közelebb húzódik a Földéhez, ami egyben a két égitest veszélyesen közeli találkozását is jelenti. A 2024 YR4 a potenciálisan veszélyes kisbolygók 140 méteres mérethatárának a felénél is kisebb, és bár a 7,5 millió km-es távolsághatárnál közelebbre is kerülhet a Földhöz, de a kis mérete miatt nem tartozik a Földbe ütközése miatt potenciális veszélyt jelentő (PHA) kis égitestek közé. Azonban lokálisan elég nagy katasztrófát okozhat, ha mégis becsapódna.
Ha a 2024 YR4 2032-ben valóban becsapódna (ismét hangsúlyozzuk, hogy ez szerencsére nem következik be), akkor ez a kis aszteroida egy „várospusztító” („city-killer”) kategóriába tartozna. A közel 60 m átmérőjű kis égitest 2032. december 22-én 13,31 km/s relatív sebességgel ütközhetett volna a Földdel, ami egy 8 megatonnás atombomba energiájával volna egyenértékű, vagyis a közel 16 kilotonnás hirosimai atombomba energiájának mintegy 500-szorosa lett volna.
A 2024 YR4 inkább a Holdba csapódhat be 2032-ben
A 2024 YR4 pályájának pontosítása, illetve esetleg a Holddal történő ütközési esélyének vizsgálata folytatódott. Paul Wiegert, a kanadai Western Ontario Egyetem Csillagászati Tanszékének kutatója vezetésével a tanszék, valamint az egyetem Föld- és Űrkutatási Intézetének három kutatója megvizsgálta, hogy milyen hatása lenne annak, ha a 2024 YR4 földközeli kisbolygó becsapódna a Holdba 2032. december 22-én.
Kiderült, hogy a Holdba csapódásnak 4%-os (1:25) a valószínűsége, ami kicsit nagyobb, mint ugyanakkor a Földbe csapódásának. Azonban ma még nagy a hibahatár a kisbolygó Holdat megközelítő távolságában: ez ma még több ezer kilométer széles tartományt jelent a Hold környezetében. Későbbi aktuális és pontos pályaadatokkal ez a hibahatár csökkenthető lesz.
A 2025. április-májusban meghatározott pályaadatokból még nem elég pontos a Holdtól legközelebbi távolsága, ezért majd csak a 2028 és 2032 között meghatározandó, akkori aktuális pályaadatokból lehet pontosan meghatározni a Holdba történő becsapódási valószínűségét és azt, hogy mikor és hova fog becsapódni a Hold felszínébe, illetve, ha nem lesz becsapódás, akkor milyen távolságra száguld majd el a kisbolygó a Hold közelében. Az alábbi rövid videón 3,8-4,3% közötti Holdba ütközési valószínűségekhez tartozó, a Holdtól legkisebb megközelítési távolságtartomány szakaszainak hossza látható.
A 2024 YR4 mai közel 4%-nak ismert Holdba csapódási esélye mellett nagyobb lehet annak valószínűsége, hogy 2032. december 22-én elszáguld a Hold mellett, és nem csapódik be égi kísérőnkbe. Friss számítások szerint akkor a Földtől mintegy 266 ezer km közepes távolságban lesz, a Holdat pedig 1496 km és 85272 km közötti távolságban közelítheti meg, ami ma még nem eléggé pontos megközelítési távolságtartomány, vagyis még nagy a hibahatára. Ezért kell majd 2028 és 2032 közötti pályaszámítások eredményeire odafigyelni.
A NASA JPL adatai szerint a 2024 YR4 Holdba csapódásának legvalószínűbb időpontja 2032. december 22. 15:10 +/- 01:16 UT-kor lesz, vagyis az időpont hibája +/- 1 óra 16 perc. A kisbolygó a Holdba 13,33 km/s relatív sebességgel csapódhat be.
Wiegert és munkatársai szerint a becsapódási energia mintegy 6,5 MT (megatonna TNT) lesz, ami a hirosimai atombomba energiája 375-szörösének felel meg. Szerintük ha a 2024 YR4 kisbolygó 2032. december 22-én becsapódik a Holdba, akkor a Földről nézve a becsapódás a Hold felénk forduló oldalának déli féltekéjén történik majd meg. A kisbolygó becsapódása idején rövid fényfelvillanás és főleg annak elhalványodása, esetleg kisebb kiterjedésű törmelékfelhő valószínűleg megfigyelhető lesz kis távcsövekkel nagyon rövid ideig vizuálisan, de a legjobb, ha megfelelő elektronikus kamerával történik a megfigyelés.
Wiegert és munkatársai szerint a mintegy 60 méter átmérőjű 2024 YR4 aszteroida Holdba csapódása esetén várhatóan 1 km átmérőjű kráter keletkezhet, és ilyen esemény átlagosan 5000 évenként következik be.
A ma ismert pályaadatok alapján több próbatest (szimulációs modell klón) Holdba csapódásának helyeit az alábbi holdtérkép mutatja a Hold tőlünk látható déli féltekéjén.
A Hold 2032. december 22-én holdtölte után és utolsó negyed előtti fogyó fázisban lesz, és ekkor még a ma előrejelzett becsapódási helyek nagy része a Nap által megvilágított részen lesz, csak kisebb részük lesz a a holdi esti terminátor közelében vagy már a holdi kora esti oldalon.
Wiegert és munkatársai négy valószínű becsapódási helyet, vagyis négy próbatest (szimulációs klón) helyét választották ki, amelyekből a becsapódáskor kiszabaduló anyag sebességét és Földre eljutó hányadát határozták meg.
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy mennyi idő alatt éri el a Földet a lehetséges becsapódási helyekről elszökött holdi anyag a kisbolygó becsapódása után. A leghamarabb, kb. 3 nappal a becsapódás után a Hold 0 fokos hosszúsági köréhez közeli, az ábrán narancssárga és kék színnel jelölt (A és B) helyekről érkezhetnek. A holdi nyugati részéről a C és D (zöld és piros) helyekről csak mintegy 80-100 nap múlva érkezik meg a kidobott törmelék.
Wiegert és munkatársai becslése szerint a 2024 YR4 Holdba csapódása következtében mintegy százmillió tonna holdi anyag szabadul ki a kráter kialakulásakor, amelyből százezer tonnányi anyag sebessége meghaladja a szökési sebességet, így nem hullik vissza a Hold felszínére. A Holdról elszabadult anyag mintegy 10%-a (tízezer tonna) elérheti a Földet.
A Holdról elszabadult anyag legnagyobb része 0,1-10 mm méretű por, illetve meteoritikus törmelékanyag, és csak kisebb része lehet ennél nagyobb, deciméteres-méteres. Valószínű, hogy a méteresnél nagyobb darabok nagy része nem szökik el a Holdról, hanem visszahullik a felszínre, és ott kisebb másodlagos krátereket, krátercsoportokat, -láncokat hozhat létre.
A becsapódás után a Holdról elszabadult törmelékanyag veszélyeztetheti a Föld és a Hold körül keringő űreszközöket, esetleg a holdfelszínen az űrhajósokat és objektumokat is.
Egyébként a kidobott anyag darabjai meteorjelenséget is okozhatnak a Föld légkörében.
A NEOMIR űrszonda megfigyelheti a kidobott port és törmelékanyagot
Az Európai Űrügynökség (ESA) NEOMIR (Near-Earth Object Mission in the Infra-Red)
nagy felbontású optikai kamerája és infravörös színképfelvevővel ellátott űrszondája a Nap–Föld-kis égitest égi mechanikai háromtest-probléma Nap és Föld között levő L1 Lagrange-pontban fog majd elhelyezkedni a tervek szerint 2030-tól. A NEOMIR a Nap irányától elfordítva a kameráját a Nap által megvilágított kis égitesteket, főleg a Föld pályáján belülre került kisbolygókat fog keresni, és a bolygónkhoz túl közel kerülők esetén figyelmeztető jelzést adni. A kis méretű aszteroidák, mint a Tunguz-jelenséget vagy a cseljabinszki eseményt előidéző méretűek vagy akár a 2024 YR4 méretéhez hasonlók felfedezése nagyon fontos, mert ezekből még sok van, és veszélyt jelentenek akár a Földre és a Holdra is. Ez az űrtávcső a 2024 YR4 kisbolygónak a 2032-ben esetleg bekövetkező Holdba csapódásakor kirepülő törmelékanyagot vagy annak porfelhőjét is képes lesz megfigyelni.
Az, hogy biztosan becsapódik-e a Holdba a 2024 YR4 kisbolygó, majd csak 2028-ban lehet megtudni az aszteroida akkorra már pontosan ismert és 2032-re aktuálisan érvényes pályája ismeretében. Amennyiben nem ütközik a Holdba az aszteroida, akkor az is fontos adat lesz, hogy milyen távolságban halad majd el a Hold mellett, és akkor majd különböző űrszondák kamerái, földi és űrtávcsövek megfigyelhetik, sőt akár űrszonda is megközelítheti a kis égitestet. Ekkor az űreszközök a Föld és a Hold körül nincsenek kitéve a Holdról kiszabaduló törmeléknek, pornak, kisebb-nagyobb meteoroidoknak.
Egyébként továbbra is igaz az, hogy nem ismerünk olyan természetes kis égitestet, amely aktuálisan beleütközne bolygónkba, de csak idő kérdése, hogy majd a jövőben bekövetkezhet-e ilyen esemény – a kérdés csak az, hogy mikor, és erre megfelelően fel is kell készülni. A felkészülés első lépése a földközeli objektumok keresése, felfedezése, a továbbiak pedig ezeknek a kis égitestek fizikai tulajdonságainak megismerése csillagászati teleszkópokkal, sőt helyszíni űrszondás vizsgálatokkal, a kisbolygók felszínéről anyagminta Földre juttatásával és elemzésével.
A 2024 YR4 akár becsapódik a Holdba, akár nem, érdemes beírni a naptárba a 2032. december 22. napjához, hogy a 2024 YR4 kisbolygó becsapódhat a Holdba – vagy mégsem…
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
ESA Space Safety, Planetary Defense (2025)
Kapcsolódó internetes oldal:
