A kínai Tianwen–2 űrszonda elérte a Föld kváziholdját („miniholdját”), a (469219) Kao’oalewa kisbolygót, és elkészítette az első közeli felvételt róla, majd anyagmintát fog gyűjteni és a Földre juttatja azt. Az anyagmintákból kiderül majd, hogy vagy a Holdba történt becsapódás által kidobódott törmelékről vagy egy főövi kisbolygóból lett földközeli aszteroidáról van szó.
A Kínai Tianwen-2 űrszonda 2025. május 28-án indult hosszú bolygóközi útjára. A kínai Tianwen (Tienwen) szó jelentése „égi kérdések”, „kérdések az éghez” vagy „égi titkok kutatása”.
A Tianwen–2 űrszonda 2026. június 7-én megérkezett első úti céljához, a (469219) Kao’oalewa (2016 HO3) kisbolygóhoz, ami a Föld egyik miniholdja. Az űrszonda erről a különleges kisbolygóról anyagmintát fog gyűjteni, és a tervek szerint a Földre el fogja juttatni azt.
Hogyan mozognak a kváziholdak?
Azok a Földdel azonos (koorbitális) pályán keringő aszteroidák, amelyek a Föld közelébe kerülnek, hosszú ideig látszólag a Föld körül keringő égitesteknek tűnnek. Valójában a Nap körül keringenek, csak a Földhöz képest lemaradnak, majd megelőzik bolygónkat, de a teljes keringésre számított középmozgásuk a Földével közel azonos. Ez a kisbolygó librációs mozgása, és emiatt a Föld holdjának látszik, de nem körülötte, hanem végül is a Nap körül kering. A Nap körül ilyen pályán keringő kis égitestek a kváziholdak („holdszerű” égitestek). Tehát egy nagybolygó holdja tágabb értelemben a középmozgásával megegyező (ahhoz nagyon közeli) középmozgású, de a Nap körül keringő kis égitest is lehet. Az 1:1 középmozgás-rezonancia ismert esete a Jupiter trójai kisbolygói. Azonban általában ritkán nevezik a trójai kisbolygókat az adott nagybolygó holdjainak.
A Tianwen-2 űrszonda és bolygóközi útjának kezdete
Az alábbi illusztráció a Tianwen–2 űrszondát és rajta a két kör alakú napelemtáblát, valamint a kisbolygóról összegyűjtött anyagmintával megtöltendő, a Földre visszatérő tartályát is mutatja.
A szonda a Földtől távolodóban 2025. június és október között felvételeket készített bolygónkról és a Holdról, valamint vannak olyan fedélzeti kamerái, amelyek a szondát és berendezéseit, fedélzeti műszereit is tudják fényképezni.
A Tianwen–2 űrszonda megérkezése a földközeli kisbolygóhoz
A Tianwen–2 űrszonda 2026. június 7-én érkezett meg a (469219) Kamo’oalewa kisbolygóhoz, és megkezdte a közelében a pályára állást, amelynek során a szonda sebességének és irányának precíz megváltoztatásával stabil, zárt pályára kezd állni az aszteroida körül. A tervek szerint a kisbolygót 2027. április 24-ig fogja közelről tanulmányozni, eközben anyagmintákat gyűjt. A kisbolygóhoz érkezéskor a szonda a Földtől 0,26 CSE-re, a Naptól 1,06 CSE-re volt.
A kisbolygóval történt randevúra 2026. július 4-én került sor, amikor a szonda a Földtől 0,28 CSE-re, a Naptól 1,01 CSE-re volt. A pálya menti randevú egy olyan űrhajózási manőver, amelynek során két vagy több űreszköz precíz pályakorrekciókkal egymáshoz navigálva, azonos sebességgel és pályán találkozik az űrben. Ez lehetővé teszi a kisbolygó vizsgálatát és egyre közelebb kerülve a felszínéhez az anyagminták gyűjtését.
A Tianwen–2 űrszonda első felvétele a Föld kváziholdjáról
A kínai űrszonda menetrendjének megfelelően elkezdte a kisbolygó vizsgálatát és a felvételek készítését. Az első felvételt 2026. július 6-án a CNSA (China National Space Adminstration, Kínai Nemzeti Űrügynökség) közzé is tette.
A szonda 2027. április 24-ig fogja a kisbolygót közelről vizsgálni. Az alábbi illusztráció a kisbolygó felszínének tanulmányozását, térképezését mutatja.
A kisbolygó mérete, közelítő alakja, forgásideje és színképe
Az űrszonda odaérkezése előtt a halvány kisbolygó fotometriai megfigyeléseit nagy földfelszíni távcsövek végezték: a két 8,4 méteres Large Binocular Telescope (LBT, a 3300 méter magas Mount Graham hegyen, Pinaleno Mountains, Arizona) és a 4,3 méteres Large Discovery Telescope (LDT, 2360 méter magas Happy Jack hegyen, Lowell Obszervatórium, Arizona). A kapott fénygörbe alapján a kisbolygó háromtengelyes ellipszoid alakú közelítő modelljében (2024) a tengelyek hossza 100 m x 81 m x 46 m. Újabb földi megfigyelésekből 2026-ban 68 m × 46 m × 39 m méretű modell adódott.
A földi megfigyelésekből a kisbolygó forgási periódusa 28,3 (+1,8 / -1,3) perc.
A James Webb űrtávcső (JWST) megfigyelése alapján a felszín fényvisszaverő képessége (geometriai albedója) 0,59, ami kőzet alapú aszteroidát, űrsziklát jelent. Azt, hogy egy űrszikláról van szó, a kínai űrszonda felvételei is megerősítik. A Tianwen–2 űrszonda közeli megfigyeléseiből a kisbolygó alakjának pontos modellje fog majd adódni.
A (469219) Kamo’oalewa földi és JWST színképi megfigyelése szerint kőzettípusú kisbolygó (S, V vagy E típusú), amelynek a felszíni anyaga a holdi kőzetek hosszú idő alatt történt besugárzás (Nap- és kozmikus sugárzás) hatására utal, de más színképi megfigyelések is voltak, erről majd lentebb lesz szó…
A Föld miniholdja holdi becsapódási törmelékdarab lehet
A holdi becsapódási kráterek tanulmányozása során, valamint a becsapódáskor a Holdról a világűrbe kidobódott törmelék mozgásának tanulmányozásával a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a (469219) Kamo’oalewa valószínűleg a Giordano Bruno-krátert létrehozó becsapódáskor a világűrbe kirepült törmelékdarab. Több lehetséges krátert is megvizsgáltak, hogy a kisbolygó keringési pályája megfelel-e Hold felszínéről történt anyagkidobódásnak. A legvalószínűbb a Giordano Bruno-kráter (holdfelszíni koordinátái: keleti hosszúság 102,89 fok, északi szélesség 35,97 fok). A mintegy 22 km átmérőjű kráter kialakulásakor kb. 10 millió tonna anyag dobódott ki, amelynek egy része a felszínre hullott vissza, és fényes sugársávokat hozott létre, a másik része megszökve kikerült a bolygóközi térbe. A 22 km átmérőjű krátert egy kb. 2 km-es aszteroida vagy üstökösmag becsapódása hozhatta létre. A Giordano Bruno-kráter a Hold geológiai (szelenológiai) korszakai közül a legfiatalabb, Copernicus-korszakában keletkezhetett, vagyis 1,1 milliárd évvel ezelőttől a máig terjedő korszakban, a vizsgálatok szerint mintegy 4 millió évvel ezelőtti becsapódáskor kialakult fiatal becsapódási kráter.
A (469219) Kao’oalewa kisbolygó főövi kisbolygó is lehet!
Most 2026-ban egy másik lehetőség is felmerült a (469219) Kao’oalewa aszteroida eredetére, ami nem egy holdi becsapódáskor kidobódott kis űrsziklát jelent.
Marco Fernacci, az ESA földközeli objektumok (NEO) Koordinációs Központjának (Frascati, Olaszország) kutatója és szerb, finn, spanyol, svéd kutatókból álló nemzetközi munkacsoportja, amelyben még Pengfei Zhang, a Kínai Tudományos Akadémia Hold- és Bolygókutató Tudományos Központja Geokémiai Intézetének kutatója is részt vett, arra a következtetésre jutott, hogy a kisbolygók főövéből érkező földközeli aszteroidák (NEA) közül a Föld hosszú idő alatt sokat be tud fogni kváziholdnak, amelyek hosszabb-rövidebb ideig a (469219) Kao’oalewa kisbolygóéhoz hasonló pályákon mozognak.
Ez egy fontos érv arra, hogy a (469219) Kao’oalewa esetleg a kisbolygók főövéből érkezett és nem egy holdi becsapódáskor kidobódott kis űrszikla, ami a Föld kváziholdjaként kering.
A másik, sőt döntő érv, hogy a (469219) Kao’oalewa színképe és összetétele a Hold felszíni anyagával egyezzen meg és ne kizárólag a főövi kisbolygókéval. Ugyanis a nagy égitestbe, például a Holdba történt becsapódások esetén a becsapódó, 2 km átmérőjű kis égitest anyaga távoli színképi megfigyelésekből gyakorlatilag nem állapítható meg, legfeljebb csak földi finom laboratóriumi elemzéssel. Azonban, ha az LL kőzettípus lesz kimutatva, akkor valószínű, hogy a Föld által kváziholdnak befogott főövi kisbolygóról van szó. Így a Tianwen–2 űrszondával történő mintavételnek döntő szerepe lesz annak eldöntésében, hogy a Kao’oalewa aszteroida holdi becsapódási eredetű-e vagy a földközeli kisbolygók szokásos útján lett a Föld kváziholdja.
Azonban Fernecci kutatócsoportja szerint már egy fontos tény is felmerült: a Kao’oalewa színképe LL kondritokat is mutat. Az LL egy ritka, vasban szegény kőzettípus (kőmeteorit típus), ami LL típusú kőzet kisbolygókból való eredetet jelent. Például az LL típusú szilikátos kőmeteoritok (közönséges kondritok) egy ritkább csoportja, alacsony össztömegű vas- és fémtartalommal.
De a Holdba csapódáskor a Holdból elszabadult űrszikla kisbolygó távoli színképelemzése nem mutatna ki LL típust. Így Tianwen–2 által gyűjtendő anyagmintában az LL típus laboratóriumi kimutatása esetén van arra esély, hogy a (469219) Kao’oalewa klasszikus NEA, ami a kisbolygók főövéből érkezhetett.
Tehát ha a (469219) Kao’oalewa kisbolygó egy holdi becsapódáskor kidobódott törmelék, akkor kváziholdként a Föld megtartotta közel azonos középmozgású, különleges módon Nap körül keringő kis égitestként, ha pedig a fő kisbolygóövből érkezett és NEA, akkor a Föld befogta kváziholdnak és a Tiawen–2 szonda által gyűjtött anyagminták vizsgálata egy LL típusú főövi kisbolygó összetételének kimutatását teszi lehetővé.
Ezért is fontos a Tiawen–2 űrmisszió.
Mikor érkezik meg a kisbolygóról begyűjtött anyagminta a Földre?
A tervek szerint a szonda 2027. április 24-én fogja elhagyni a kisbolygót, amikor a Földtől 0,22 CSE-re, a Naptól 1,1 CSE-re lesz. A szonda fedélzetéhez rögzített anyagmintát tartalmazó kapszula 2027. november 29-én leválik, amikor a szonda 23 ezer km-re lesz a Földől és 0,99 CSE-re a Naptól. A visszatérő kapszula 2027. november 29-én 09:15 világidőkor landol a Földön.
A Tianwen-2 űrszonda ugyanazon a napon, 2027. november 29-én, amikor 17 ezer km-re a Földtől és 1 CSE-re lesz a Naptól, elhagyja a Föld környezetét és elkezdi hosszú bolygóközi útját a 311P/PanSTARRS főövi különleges üstökös-kisbolygó felé, ahova 2035. január 24-én érkezik majd meg.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
Sky and Telescope online (2026.07.09.)
Xinhua, CNSA (2026.07.06. 09:40:30)
Kapcsolódó internetes oldalak: