A NASA New Horizons űrszondája elérte a külső kisbolygóöv 50 csillagászati egység távolságban húzódó külső peremét.
Ha a Naprendszerben a Naptól mért távolságot csillagászati egységenként (a Nap és a Föld közepes távolsága) „útjelzők” vagy „mérföldkövek” jelölnék ki, akkor a NASA New Horizons űrszondája jelentős mérföldkőhöz érkezett: 2021. április 17-én 12:42 világidőkor már 50 csillagászati egységre, azaz 7,48 milliárd km-re távolodott el a Naptól. A New Horizons szondáról a rádiójelek minegy 6,9 óra alatt érik el a Földet, azaz a szonda tőlünk már közel 7 fényóra távolságra van.
A New Horizons 2006-ban indult a Naprendszer kutatásának történetében úttörő küldetésére, fő célja, a (134340) Pluto törpebolygó és holdrendszere közelében pedig 2014. július 14-én repült el. Mint ismeretes, az 1930-ban felfedezett Plútót 2006. augusztus 24-ig nagybolygónak, a Naprendszer kilencedik bolygójának tekintettük, de a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) átminősítette törpebolygóvá. A Pluto egyébként a Naprendszer külső kisbolygóöve, a Kuiper-öv ma ismert legnagyobb égitestje, a New Horizons közeli felvételei alapján az átmérője 2376,6 +/- 1,6 km. A Pluto meglátogatása után a New Horizons szonda kiterjesztett küldetése (Kuiper-belt Extended Mission, röv. KEM) során a Naprendszer külső kisbolygóövének, a Kuiper-övnek egy kis méretű aszteroidája, a (486958) Arrokoth (ideiglenes nevén 2014 MU69 vagy Ultima Thule) felé vette útját, amelyet 2019. január 1-jén sikeres megközelítés közben közelről tanulmányozott. Az alábbi ábrán a New Horizons szonda útját lehet követni az indításól a Kuiper-öv külső pereme felé. A pályán az 50 CSE naptávolság helye is be van jelölve.
A New Horizons jelenleg már a Neptunusz pályáján túl, a 30 csillagászati egységnél kezdődő régió Kuiper-övének 50-55 CSE közötti külső pereménél jár. A Kuiper-öv külső pereménél a kis égitestek térbeli sűrűsége jelentősen lecsökken. A viszonylag éles perem a Kuiper-öv külső határát jelöli, ami a szakirodalomban „Kuiper cliff” (Kuiper-szirt) néven ismert.
A Naprendszerből nagy sebességgel kifelé tartó, ember készítette öt űrszonda egyike a New Horizons. A Pioneer‒10 és 11, valamint a Voyager‒1 és 2 űrszondák már mintegy 100-200 CSE-re távolodtak el központi csillagunktól. Fontos megjegyezni, hogy ez a távolság még nem a Naprendszer határa, hanem a helioszféra, a Napból kiáramló napszélplazma és mágneses tér, illetve a csillagközi gáz és plazmaanyag találkozási zónája, ami időben változó és térben hullámzó felület. A Naprendszer határát az Oort-féle üstökösfelhő külső pereme jelenti, ami kb. 1,5 fényévre van a Naptól, és ezen belül még a Nap tömegvonzása dominál (hiszen képes megtartani az üstökösfelhőt). A Pioneer, a Voyager és a New Horizons szondák valójában még egyáltalán nem hagyták el a Naprendszert.
A New Horizons LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) kamerája 2020. december 25-én felvételt készített az égnek arról a területéről, ahol a Voyager‒1 űrszonda tartózkodik. Akkor a Voyager‒1 a Naptól már 152 CSE-re távolodott el, míg a New Horizons szondától 120 CSE távolságra (18 milliárd km-re) volt. A felvételen a Voyager‒1 természetesen nem látszik, mert túl halvány.
A New Horizons űrszonda történelmi küldetését a Pluto és az Arrokoth meglátogatásakor készített képek bemutatásával elevenítjük fel.
Az Arrokoth kisbolygó színes képe a LORRI kamera nagy felbontású színes felvétele és a kisebb felbontású Ralph műszer multispektrális, több színtartományban készült képeinek összekombinálásával állt elő. A felvételen a kisbolygó két kisebb testből összetett alakú, leginkább egy hóemberre vagy kuglibábura emlékeztet, hossztengelye 31,7 km.
A New Horizons szonda folytatja útját a Naprendszerben a Neptunuszon túli régióban. Mivel még maradt elegendő üzemanyaga egy vagy esetleg több kis égitest közelében való elrepüléshez, ezért lehetséges, hogy az elkövetkező években sor kerül ilyen közeli találkozásra, és a külső Naprendszer objektumairól az ismeretek gyarapítására.
A New Horizons következő célpontja ma még nem ismert, de időben történő felfedezése után a tervek szerint a 2030-as években sor kerülhet a kis égitest közelében történő elrepülésre. A célobjektumok megtalálását nagyban segítheti majd a 8,4 méteres nagy látómezejű és érzékeny detektorral felszerelt LSST (Large Synoptic Survey Telescope, illetve újabb nevén Vera C. Rubin Observatory) égboltfelmérő programja.
A szonda fedélzeti energiaellátása (RTG, radioizotópos termoelektromos generátor) a 2030-as évektől már érzékelhetően csökkenni fog, ennek ellenére a rádiókapcsolat mintegy 200 CSE távolságig, vagyis 2070-ig fenntartható lesz, és a műszerei további méréseket végezhetnek a helioszféra és a csillagközi anyag találkozási zónájában, az adatokat pedig továbbíthatják a Földre.
Az alábbi videó az 50 CSE naptávolság elérése alkalmából röviden ismerteti a New Horizons szonda küldetését.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
- NASA’s New Horizons Reaches a Rare Space Milestone (NASA, 2021.04.15.)
- NASA’s New Horizons Pluto spacecraft is still exploring, 50 AU from the sun (SPACE.COM, 2021.04.17.)
