Amikor egy Naphoz hasonló csillag eléri élete végét, képes bekebelezni a vele együtt született bolygókat és kisbolygókat. A kutatók az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Távcsövével (VLT) most először találták meg ennek a folyamatnak a nyomát – egy sebhelyet, ami egy fehér törpe felszínén éktelenkedik. A felfedezésről a The Astrophysical Journal Letters című lapban számoltak be.
„Ismert, hogy egyes fehér törpék – a Naphoz hasonló csillagok lassan kihűlő parazsai – bekebelezik a saját bolygórendszerük darabjait. Felfedeztük, hogy a csillag mágneses tere fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, ami egy heg létrejöttéhez vezet a fehér törpe felszínén.” – mondja Stefano Bagnulo (Armagh Observatory and Planetarium), a tanulmány vezető szerzője.
A WD 0816-310 jelű fehér törpe egy a Naphoz hasonló, de annál valamivel nagyobb tömegű csillag Föld méretű maradványa. A heg, amit a kutatók felfedeztek, a fehér törpe felszínébe préselődött fémekből áll. „Igazoltuk, hogy ezek a fémek egy olyan égitestből származnak, amely nagyjából akkora, vagy egy kicsit nagyobb, mint a Vesta, a Naprendszer második legnagyobb kisbolygója, vagyis körülbelül 500 kilométer átmérőjű.” – mondja Jay Farihi (University College London), a tanulmány társszerzője.
A megfigyelések arra is fényt derítettek, hogy miképpen szerezte a fém sebhelyet a csillag. A kutatók észrevették, hogy a fémre utaló jelek erőssége a csillag forgásával változik, ami azt jelenti, hogy a fémek a fehér törpe felszínének egy meghatározott területére koncentrálódnak, és nem terjednek szét egyenletesen a felszínen. Azt is észrevették, hogy ezek a változások szinkronban vannak a fehér törpe mágneses terének változásaival, ami arra utal, hogy a fémheg az egyik mágneses póluson található.
„Meglepő módon az anyag nem egyenletesen oszlik el a csillag felszínén, ahogy az elmélet jósolta. Ehelyett a heg egy koncentrált folt bolygóanyagból, amelyet ugyanaz a mágneses tér tart a helyén, ami a becsapódó égitestdarabokat is irányította.” – mondja John Landstreet (Western University). „Még sosem láttunk ilyet.”
A kutatók egy „svájci bicska” segítésével jutottak erre a következtetésre: a VLT egyik műszere, a FORS2 tette lehetővé, hogy észleljék a fémheget, és a csillag mágneses teréhez kapcsolják. „Az ESO egyedülálló lehetőségekkel bír a halvány égitestek, például a fehér törpék megfigyeléséhez, és a csillagok mágneses terének pontos méréséhez.” – mondja Bagnulo. A kutatócsoport a VLT távcső X-shooter műszerének archív adatait is igénybe vette az eredmények igazolásához.
Az ehhez hasonló megfigyelések által a csillagászok felfedhetik az exobolygók, vagyis a Naprendszeren kívül, más csillagok körül keringő planéták összetételét. Ez a tanulmány arra is rámutat, hogy a bolygórendszerek még „haláluk” után is dinamikusan aktívak maradhatnak.
Forrás: ESO
