A James Webb-űrteleszkóp legfrissebb képe példátlan részletességgel mutatja be galaxisunk, a Tejútrendszer sűrű középpontjának egy részét, és eddig még soha nem látott jellemzőket láthatunk, amelyeket a csillagászoknak még meg kell magyarázniuk. A Sagittarius C (Sgr C) nevű csillagkeletkezési tartomány kb. 300 fényévre van a Tejútrendszer központi, szupernagy tömegű fekete lyukától.
„Még soha nem készült korábban ilyen felbontású és érzékenységű felvétel erről a területről, ezért most számos újdonságot láthatunk” – mondta Samuel Crowe (University of Virginia, Charlottesville) egyetemi hallgató, a megfigyelőcsoport vezető kutatója. „A Webb hihetetlen mennyiségű részletet tárt fel, és lehetővé tette, hogy olyan módon tanulmányozzuk a csillagkeletkezést ilyen környezetben, ahogyan korábban nem volt lehetséges.”
„A galaktikus központ a Tejútrendszerünk legszélsőségesebb környezete, ahol a csillagkeletkezés jelenlegi elméletei a legszigorúbb próbák elé állíthatók” – tette hozzá Jonathan Tan professzor, aki Crowe egyik témavezetője.
A képen a becslések szerinti mintegy félmillió csillag protocsillagok halmaza, azaz még formálódó és tömegüket növelő csillagok olyan kiáramlásokat hoztak létre, amelyek máglyaként világítanak egy, az infravörös tartományban sötét felhő közepén. Ennek a fiatal halmaznak a középpontjában egy korábban ismert, a Napunk tömegénél több mint 30-szor nagyobb tömegű protocsillag található. A felhő, amelyből a protocsillagok előbújnak, olyan sűrű, hogy a mögötte lévő csillagok fénye nem éri el Webbet, így kevésbé tűnik zsúfoltnak. Valójában azonban ez a kép egyik leginkább zsúfolt területe. Ezenkívül kisebb, infravörös tartományban sötét felhők tarkítják még a képet, amelyek úgy néznek ki, mint lyukak a csillagmezőben. Itt alakulnak a jövő csillagai.
A Webb NIRCam (Near-Infrared Camera) műszere egy sötét felhő alsó oldalát körülvevő ionizált hidrogén erős kibocsátását is rögzítette, amely a képen cián színű. Crowe szerint ez általában a fiatal, nagy tömegű csillagok által kibocsátott energikus fotonok eredménye, de a Webb által bemutatott terület hatalmas kiterjedése olyan meglepetés, amely további vizsgálatokat igényel. A terület másik jellemzője, amelyet Crowe tovább kíván vizsgálni, olyan ionizált hidrogénben lévő tűszerű struktúrák jelenléte, amelyek különféle irányokban is kaotikusan orientáltnak tűnnek.
„A galaktikus központ zsúfolt, zűrzavaros hely. Vannak turbulens, mágnesezett gázfelhők, ahol csillagok keletkeznek, amelyek aztán kiáramló szeleikkel, kilövelléseikkel és sugárzásukkal a környező gázra hatnak” – mondta Rubén Fedriani (Instituto Astrofísica de Andalucía, Spanyolország), a kutatás egyik résztvevője. „A Webb rengeteg adatot szolgáltatott nekünk erről a szélsőséges környezetről, és most kezdtük beleásni magunkat.”
Kb. 25 000 fényévre a Földtől a galaktikus központ elég közel van ahhoz, hogy a James Webb űrtávcsővel az egyes csillagokat tanulmányozhassák, így a csillagászok példátlan információkat gyűjthetnek a csillagok kialakulásáról, és hogy ez a folyamat hogyan függhet a kozmikus környezettől, különösen a Tejútrendszer más területeihez képest. Választ kaphatnak pl. olyan kérdésekre, hogy vajon a Tejútrendszer közepén képződnek nagyobb tömegű csillagok, nem pedig spirálkarjainak széleinél?
„A Webb képe lenyűgöző, a tudomány pedig még inkább” – mondta Crowe. „A nagy tömegű csillagok olyan gyárak, amelyek magjukban nukleáris reakciók során nehéz elemeket állítanak elő, így jobb megértésük olyan, mintha az univerzum nagy részének eredetének történetéről tanulnánk.”
Forrás: Webb Space Telescope
