A Teremtés Oszlopai a James Webb felvételein

5560

Ha valaki csak egy híres felvételt tud felidézni a Hubble-űrtávcső számtalan maradandó fényképe közül, az valószínűleg a Teremtés Oszlopairól 1995-ben készült, majd 2014-ben frissített emlékezetes kép lesz. Ezeket a drámaian lenyűgöző képződményeket örökítették meg a csillagászok ismét, ezúttal a James Webb-űrtávcsővel (JWST), az elmúlt hetekben közzétett felvételeken. A JWST különböző infravörös hullámhossztartományokban dolgozó műszereivel két, nagyon eltérő megjelenésű, de egyformán lélegzetelállító, rengeteg új részletet feltáró fotó is készült.

A Teremtés Oszlopainak fennkölt elnevezése nem túlzás. A szemünk előtt születnek benne csillagok az összesűrűsödő gáz- és poranyagból. Ezek a valójában meglehetősen ritka, légies, és bizonyos hullámhosszakon egészen áttetsző, míg más tartományokban gyakorlatilag átlátszatlan poroszlopok egy nagyobb képződmény, a tőlünk 6500 fényévre található Sas-köd részei, abba ágyazódnak be. Az oszlopok hatalmas képződmények; mindegyikük 4–5 fényév magas. Az egész Naprendszer elférne egy kisebb nyúlványukban, amilyet például a felső oszlop közepe táján lefelé látunk kitüremkedni.

A Teremtés Oszlopai a James Webb-űrtávcső NIRCam műszerének felvételén. Érdemes elmélyedni az eredeti, hatalmas felbontású képben is. Forrás: NASA, ESA, CSA, STScI; Joseph DePasquale (STScI), Anton M. Koekemoer (STScI), Alyssa Pagan (STScI).

A Sas-köd közepe az oszlopok csúcsának irányában, a felvételeken kívül található. Az ott korábban már megszületett fiatal és forró csillagok szele és ultraibolya sugárzása alakítja a képen látható képződmények különleges megjelenését. Az oszlopoknak nevezett képződmények valójában csóvák. Az alakjuk talán több értelmet nyer, ha belegondolunk, hogy amit látunk, azok igazából az oszlopok csúcsait képező legsűrűbb régiók anyagát tépő csillagszél által létrehozott porcsóvák. A szemünk elé táruló köd mindössze 7000 éves, és talán csak néhány ezer, legfeljebb néhány tízezer éve van hátra a teljes megsemmisülésig. A Pusztítás Oszlopai nemkülönben találó elnevezés lehetne.

Az elsőként publikált JWST-felvétel a távcső NIRCam nevű műszerével készült, közeli infravörös hullámhossztartományban. Ezen a vidám hangulatú, élénk kék és narancssárga színekben játszó fényképen belelátunk az oszlopok poranyagába, illetve át is látunk rajtuk. Az oszlopokat körülvevő fényes kékes-zöldes csillagok többsége a közelmúltban keletkezett fiatal csillag, amelyek már elfújták, elpárologtatták a környezetükből az oszlopokban még megfigyelhető anyagot. A sárgás színekben játszó sűrűbb felhők belsejében pedig halványabb vörös fénypontok jelzik a jelenleg születőben lévő csillagokat. Az oszlopok csúcsainak közelében megfigyelhető, lávafolyásnak tűnő narancsvörös képződmények a belsejükben születő csillagok anyagkilövelléseinek következtében alakultak ki.

A Teremtés Oszlopai a James Webb-űrtávcső MIRI műszerének felvételén. Érdemes elmélyedni az eredeti, nagyobb felbontású képben is. Forrás: NASA, ESA, CSA, STScI; Joseph DePasquale (STScI), Alyssa Pagan (STScI).

A JWST második, sokkal borongósabb színezetű felvétele a közép-infravörös tartományban készült a Teremtés Oszlopairól. Ezen a képen az előzőnél jóval kevesebb csillagot láthatunk. Ennek az az oka, hogy ezeken a hullámhosszakon a csillagok már alig sugároznak. Náluk sokkal erősebben fénylenek a felhők, így ezek kísérteties formái uralják a látképet. Csak a születésük legintenzívebb fázisában járó néhány csillagkezdemény ragyog fényes vörös színben a porfelhők mélyéről.

Szembetűnő, hogy a más JWST-felvételek hátterében rendszerint hemzsegő, vörös színben megjelenő távoli galaxisok teljesen hiányoznak ezekről a felvételekről. Ennek az az oka, hogy noha a gáz- és porfelhők a felvételhez használt közeli infravörösben a látható fényhez képest sokkal átlátszóbbak, ez az égterület, a Sas-köd a Tejút sávjában, galaxisunk fősíkjában található, így a hátteret még sokkal több, viszonylag sűrű csillagközi anyag alkotja, ami már ennek a hullámhossznak is túl sok, összességében átlátszatlan.

Az alaposan megcsodált felvételeket persze elsősorban tudományos céllal készítették a csillagászok. A James Webb forradalmian új műszereivel a csillagkeletkezésről is rengeteg új részletet ismerhetnek meg a szakemberek. Így általában a csillagok létrejöttét, és különösképp a Naprendszer múltját is pontosabban megismerhetjük segítségükkel.

Forrás: NASA és NASA

Hozzászólás

hozzászólás