A vulkánok szigetén gyakorlatoznak a jövő holdkutatói

1322

Űrhajósok, mérnökök és geológusok egy csoportja utazik a Kanári-szigetekre, Európa egyik vulkanikus paradicsomába, hogy az ESA (Európai Űrügynökség) Pangaea geológiai kurzusán megtanulják a Hold és a Mars legeredményesebb felfedezésének módszereit. A program mostani részében Andreas Mogensen, ESA űrhajós, Robin Eccleston, ESA mérnök és Kathleen Rubins, NASA űrhajós vesz részt. Kathleen Rubins tagja továbbá azon NASA űrhajósok csoportjának, akik az Artemis küldetés során potenciálisan a Holdon fognak leszállni (itt különösen fontos lesz a Hold geológiai vizsgálata).

Sergei Kud-Sverchkov Roscosmos űrhajós és korábbi Pangaea résztvevő egy erősen átalakult vulkanikus kőzetet vizsgál. (Forrás: ESA – A. Romeo)

A csapat az olaszországi Dolomitok, illetve a németországi Ries-kráter korábbi látogatásai során már megtanulta, hogyan azonosítson érdekes kőzetmintákat és hogyan keressék az élet nyomait. Andreas Mogensen elmondása szerint az európai kutatók oktatásának köszönhetően most már képesek meghallani és megérteni egy bolygó ,,geológiai szívverését”. Vannak kőzetek, amik nyitott könyvekké váltak számunka, bennük a Naprendszerünk történetével.

A Kanári-szigetek hét nagy szigete közül a legidősebb Lanzarote vulkanikus tájai különösen jól megőrződtek, a nemrégiben zajlott vulkáni aktivitás miatt pedig igazán egyedülálló szabadtéri múzeumnak is tekinthető. Az itt hömpölygő bazaltos lávafolyamok a holdi mare területek hatalmas síkságaira, a vulkánok pedig a Mars bizonyos részein találhatóakra hasonlítanak.

Lanzarote szigete az űrből (Forrás: ESA – A. Romeo)

Samuel Payler, a Pangaea program koordinátora szerint Lanzarote szigetén igazán közelről vizsgálhatják a vulkanikus aktivitás és a víz között zajló geológiai kölcsönhatásokat; mindkettő pedig kulcsfontosságú elemei az élet keresésének. Meglepő módon pedig különféle mikroorganizmusok a ránézésre élettelen talaj kőzeteiben is remekül tudnak élni és szaporodni.

Vulkanizmus nem csak a Földön létezik. Kevesebb, mint kétmilliárd évvel ezelőtt még a Holdon is kiterjedt vulkáni aktivitás zajlott; a Mars pedig habár napjainkban egy hideg, száraz sivatag, a felszínének java részét – a korai Földhöz hasonlóan – víz és vulkánok formálták. A Naprendszerünk legnagyobb vulkánja is a vörös bolygón található, a 22 km magas Olympus Mons (ami bár roppant magas, de lapos, ezért nem volna túl megerőltető megmászni, ellenben igen unalmas).

A vörös bolygó, Európában, Lanzarote szigetén (Forrás: ESA – A. Romeo)

Az ősi szuper-kontinens után Pangaea névre keresztelt program más bolygók felfedezésére készíti fel az űrhajósokat. A résztvevők a terepen és a tantermekben is olyan képességekre és tudásra tesznek szert, melyekre a jövő bolygó-felfedezőinek szüksége lesz. Talajminták kémiai és ásványi összetételét vizsgálják, egyedül dolgozzák ki felfedező útvonalaikat, mindeközben pedig különféle technológiákkal folyamatosan kommunikálnak a tudományos és a felkészítő csapat tagjaival is.

Mintagyűjtés és analízis – az alapos dokumentáció az űrhajósok és geológusok számára is egyformán fontos. (Forrás: ESA – A. Romeo)

Francesco Sauro, a Pangaea program technikai részének igazgatója szerint az űrhajósoknak képesnek kell lenni felmérni és leírni a terepeket, továbbá ezt figyelembe véve hatékony mintagyűjtést végezni (például port vagy vulkanikus kőzeteket). A leszállóhelyek kiválasztásától kezdve a minták megfelelő tudományos szókincsével való leírásáig ez a program egy olyan alapvető geológiai tanfolyam, amire a jövő holdi küldetésein mindenképpen szükségük lesz.

A Pangaea programot bemutató ESA videó

Több információt a programról ide kattintva olvashatnak, a Pangaea blogja pedig ezen a linken érhető el.

Forrás: ESA

Hozzászólás

hozzászólás