Az Andromeda-köd álnóvái

966

A hozzánk legközelebb eső nagyméretű csillagváros az Andromeda-köd, hivatalos nevén az M31. A 2,2 millió fényév távolságban lévő galaxisban évente több tucat nóvát fedeznek fel, melyek átlagos fényessége 17-18 magnitúdó, bár a látványosabbak 15 magnitúdóig is kifényesedhetnek. Ezek a robbanások szoros kettőscsillagok alkotta rendszerekben történnek, ahol az egyik tag egy fehér törpe. Ez utóbbi anyagot szív el társától, amely egy anyagbefogási korongon keresztül a felszínére áramlik. Amikor a felszínen létrejönnek a termonukleáris fúzió feltételei, az összegyűlt hidrogén hatalmas robbanás kíséretében "begyullad". Ezt látjuk mi nóvaként, amely néhány napra, néhány hétre 10-15 magnitúdóval megemeli a rendszer fényességét.

 

Fantáziarajz egy nóva robbanásáról (David A. Hardy)

A Tejútrendszerben évente csak tucatnyi nóvát fedezünk föl, mert galaxisunk porfelhői nagyobb részüket eltakarják előlünk. Ezzel szemben a közel éléről látszó Andromeda-galaxis porfelhői mellett ellátunk, így sokkal kevesebb nóva maradhat észrevétlen. Idén novemberben is három nóvát sikerült felfedezni benne, melyek mindegyikét egy japán amatőrcsillagász, Koichi Itagaki találta meg 60 cm-es távcsövével. A két utóbbi ráadásul ugyanazon a november 26-án készített CCD-felvételen mutatkozott, egymástól 15 ívperc távolságra. A terület igencsak messze volt a köd fénylő tömegétől, még az M110 jelű kísérőgalaxison is túl, ám ez még nem keltett gyanút, hiszen néhány éve tudjuk, hogy a galaxisok valójában sokkal nagyobbak, mint amekkorának egy hagyományos csillagászati felvételeken a fénylő anyag kirajzolja őket.

Az Andromeda-köd és kísérőgalaxisai (Philip Perkins)

Mindkét újonnan feltűnt csillag 18 magnitúdósnak látszott a felfedező felvételen, ám az egyik két nappal később 15 magnitúdóra fényesedett. Erre a Nemzetközi Csillagászati Unió már külön közleményben is felhívta az észlelők figyelmét, hiszen minden idők egyik legfényesebb nóvájáról volt szó. Ennek nyomán a Hegyhátsáli Csillagvizsgálóból is észlelték a fényes vendégcsillagot.  Az objektumok mibenlétének tisztázása végett E. M. Quimby és M. M. Kasliwal (California Institute of Technology) a Palomar-hegyi 5 méteres távcsővel december 4-én felvette mindkét égitest spektrumát. Az eredmények nem várt meglepetésekkel szolgáltak.

A fényesebbik "nóva" Horváth Tibor november 30-ai felvételén (balra), valamint a terület a DSS archív felvételén (jobbra). A plusz csillag azonosítását az Olvasóra bízzuk.

A színképek tanúsága szerint egyik csillag sem nóva! A halványabbik egy Ia típusú szupernóva, amely jóval az Andromeda-köd mögött, mintegy 300 millió fényéves távolságban robbant fel. Kereszty Zsolt jó határfényességű felvételén látszik is egy apró, diffúz objektum a vendégcsillag közelében, amely a szupernóva szülőgalaxisa. Ezt egyébként egy korábbi publikáció az Andromeda-köd egyik lehetséges gömbhalmazaként említi. Most az is kiderült, hogy valójában egy távoli háttérgalaxis.

Kereszty Zsolt felvétele a később SN 2008hz jelöléssel szupernóvaként katalogizált halványabbik nóváról. (41 cm-es SC + ST-8 CCD, 2×10 perc)

A fényesebbik színképében nagyon vékony a hidrogén alfa vonal, ami arra utal, hogy nem történt a nóvákra jellemző robbanás, ráadásul a csillag 22,8 magnitúdós fényesség mellett látszik a Sloan Digitális Égboltfelmérő Program 2002-ben felvett képein. Az Andromeda-köd távolságában sokkal halványabbnak kéne lennie egy nyugalomban lévő nóva-rendszernek és a 8-9 magnitúdós amplitúdó is túl kicsi. Mindent egybevetve egy SU UMa típusú törpenóva szuperkitöréséről lehet szó, amely jóval az Andromeda-köd előtt, alig néhány ezer fényéves távolságban helyezkedik el. A törpenóvákban nem történik fúzió, nincs robbanás, a felfényesedést az anyagbefogási korongban fellépő instabilitások okozzák.

A két csillag esete szépen illusztrálja, hogy nem minden nóva, ami fénylik, illetve hogy egy újonnan felfedezett csillagrobbanás valódi természetének kiderítése csakis a színképek elemzésével lehetséges.

Hozzászólás

hozzászólás